A Balaton-körrel csak egy baj van, túl hamar véget ér

Kijutott az özönvízből is. Szerencsére Badacsonyban volt B-tervünk

Ez volt a negyedik alkalom, hogy teljesítettem a Balaton-kört, legnagyobb tavunk megkerülését. Évente egyszer megyek, hol az óramutató járásával megegyező, hol ellentétes irányba haladva, hol északon, hol délen kezdve. Idén emeltem a tétet. Ezer kilométeressé hizlaltam a túrát, ugyanis Egerből vágtam neki a Balaton-kerülésnek.

A Balaton körbetekerésében évek óta csak egyetlen dolog zavart. Nem a falkákban közlekedő német nyugdíjasok, nem a kerékpárút zsúfoltsága. Még csak nem is az aszfalt minősége, pedig néhol gyökérzettől felnyomott betonhullámokat, fagytól tördelt kátyúkat kell kerülgetni. A túlárazott büféket, a türelmetlen autósokat és a boltokban várakozó sorokat mind-mind elnéztem neki. Egyedül az bántott, hogy túl hamar véget ért.

Egy kerékpártúra tele van gyönyörű pillanatokkal Forrás: Oláh Róbert

A napi 100 kilométer tarthatónak tűnt

Ezért döntöttünk úgy az idén, hogy már Egerben elkezdjük a kilométerek gyűjtését, és két hét alatt nemcsak a Balatont, de az ország egy szép szeletét is megismerjük. A hétköznapokon ugyanis hajlamosak vagyunk csukott szemmel közlekedni, ezért érdemes a környezetünket néha egészen más perspektívából szemügyre venni.

Ennek mind bele kellett volna férnie egy hátizsákba – nem fért Forrás: Oláh Róbert

Mivel mountain bike-kal vágtunk neki a túrának, egy hátizsákban el kellett férnie minden ruhának, felszerelésnek, kiegészítőnek és csokiszeletnek. Választhattuk volna a csomagtartós megoldást is, de a terepről nem akartunk lemondani.

Egy kerékpártúra esetén kompromisszumokat kell kötni,

mi a derék-, hát-, és fenékfájás mellett döntöttünk, cserébe sár, földút vagy kaviccsal bélelt vízmosás nem állhatott az utunkba.

A napi távot igyekeztünk nagyjából száz kilométerekre tervezni, mivel sokat biciklizünk, ezt tarthatónak ítéltük. A Mátra megmászásával indult a túra egészen Kékestetőig. A tévétorony lábáig kapaszkodtunk fel, azért csak odáig, mert a kilátó délután négykor bezárt. Így csupán a tiszta levegőt élvezhettük az ország legmagasabb pontján, a panorámát nem, de ezt hamar feledtette az első esti vendéglátóinktól kapott bőséges vacsora.

Panoráma híján a tévétornyot fotóztam le Forrás: Oláh Róbert

Jó néhány hegyen átkerekeztünk

A Mátrát követte a Cserhátalja dimbes-dombos, zöldellő vidéke távolba futó pipacsmezőkkel, majd a fővárost átszelve az Etyeki-dombság szőlővesszei között harcoltunk a felhőkkel. Az időjárás-jelentők nem villanyoztak fel minket: akár hetekig elhúzódó esőzést, búskomor napokat jósoltak. Ennek ellenére hol balról, hol jobbról került el minket az özönvíz. Ugyan láttuk a távoli felhőszakadásokat, de a mi esőkabátjaink a hátizsákban maradtak.

A Móri-árokban Csókakő törte meg a lendületünket.

A Vértes nyugati csücskére felkúszó falucska már messziről csábítja az utazót, gyönyörű fekvése, színes háztetői és szikláról vigyázó erődje mesebelivé varázsolja az ezerfős települést. A tizenkettedik században épített vár fontos stratégiai ponton feküdt. Innen védték azt a bizonyos „fehérvárra menő hadiutat" (Feheruuaru rea meneh hodu utu rea) a Gaja-patak völgyében, amelyre első magyar nyelvemlékünk, a tihanyi alapítólevél híres mondattöredéke utal.

Kilátás Csókakő várából – nincs belépő, csak becsületkassza Forrás: Oláh Róbert

A történelmi pihenőt a Bakony megmászása követte. Apró, eldugott településeken kerekeztünk át, integető gyerekek, csaholó kutyák között. A híres bakonyi szél megmutatta, hogy nem csak a legendákban létezik. Szápár mellett hatalmas és modern szélerőművek tövében tekertünk, míg

Tésen találtunk két régi szélmalmot,

az egyik még mindig működőképes. A Tési-fennsík állandó széljárása meghatározta a falu életét, nem csoda, hogy a címerében is szélmalom van.

Végigkóstoltuk a balatoni borokat

A Bakony felől érkeztünk meg a Balatonhoz. A tavat, mint régi ismerőst üdvözöltem a magas partról. Idén a kevésbé látványos, főként utcákon és településeken kanyargó déli parttal kezdtük a tókerülést, hogy észak hegyei zárják majd az élményt. A kevésbé látványos persze relatív. Ha figyelmesek vagyunk, korok találkozását, egyedi történeteket és érdekességeket fedezhetünk fel minden sarkon, villában, településen.

A Balaton kölyökkorom óta nem ereszt Forrás: Oláh Róbert

Két hét alatt túl sok minden történik ahhoz, hogy egyetlen cikkbe lehessen tömöríteni. Egyik pillanatban még eresz alá menekültünk a ránk zúduló vihar elől, a következőben már nyakig a tóba merülve hűsöltünk. Reggel a Csobáncról ámultunk a balatoni panorámán, este a tihanyi apátság mellől néztük a naplementét.

Reggel a Csobáncról ámultunk a balatoni panorámán Forrás: Oláh Róbert

Keszegeztünk Keszthelyen, fröccsöztünk Füreden, lángosoztunk Lellén. A szépségtől letaglózottan álltunk a narancs-vörösen hullámzó fűtenger előtt Örvényesen, együtt keltünk a madarakkal Almádiban. Angyal Bandival fasírtoztunk Fenékpusztán, Thury Györggyel várat védtünk a Diadal Napján. Minden pillanat a főszerepet akarta.

Kijutott az özönvízből is. Szerencsére Badacsonyban volt B tervünk Forrás: Oláh Róbert

Az úton sok segítséget és buzdítást kaptunk. Ismeretlen ismerősöktől, valakinek a valakijeitől. Nem kértek cserébe pénzt, nem kértek semmit. Adtak, mert nekik éppen volt. Szállást, ételt, italt, vagy egy tanácsot, egy tippet. Egy-egy mosolyt. Szállásért egyetlen esetben kellett fizetnünk. Az előszezon utolsó napjaiban

fejenként mindössze ezerötszáz forintért sátraztunk egy siófoki kempingben.

Az ételen nem spóroltunk. A kerékpározásnál is kell tankolni, csak itt a vezető eszik sokat. A reggeli kávé, az útra vásárolt csokoládé, az ebédre elfogyasztott meleg étel került a túrán a legtöbbe. Na meg az északi part fröccsei, hiszen az összes általunk meglátogatott helyen kiváló borokat mértek. Hogy ez szerencse volt-e, vagy a Balatonnál tényleg figyelnek a minőségre, nem tudom, de jövőre ismét kipróbálom.

Tíz, nyeregben töltött nap után késő éjszaka érkeztünk vissza Egerbe. Fáradtan, ázottan, de büszkén. Teljesítettük a kitűzött célt, tartottuk a kijelölt tempót, ráadásul Magyarország páratlanul szép tájain vezetett utunk. Megismertünk sok kiváló embert, és gyűjtöttünk egy halom új élményt. Kár, hogy túl hamar vége lett, jövőre kicsit hosszabbra kell tervezni.