Leesett a hó, fehérlettek reggelre a hegyek. Mivel az elmúlt években nem kényeztetett el minket Holle anyó, azonnal bakancsot húztam, hogy a friss takarón lépdelve meglátogassam az ország egyik legszebb pontját, a sziklák között megbúvó Hámori-tavat.
A tó Miskolctól mindössze három kilométerre található, nyugati irányba. Közigazgatásilag az egész völgy az acélvároshoz tartozik, azonban a táj fölé magasodó dolomitsziklák és vadregényes bükkösök gyorsan feledtetik az emberrel a civilizációt.
Pláne akkor, ha erdei kalandozással jut el a céljához. Az én célom a komoly és kitartó mínuszokban befagyott lillafüredi vízesés volt. Turistajelzések tömkelege visz a Garadna-völgybe, bőven lehet válogatni az útvonalak között. A reggeli indulásnál
mínusz tizenhét fokot mutatott a hőmérő,
csordultig töltöttem a termoszt forró teával.
A sárga jelzésen az első nyomokat tapostam a hóba. Öt-tíz centiméteres hópaplan feküdt az erdőn, egy-egy kisebb széllökés kristályfüggönyt rajzolt a levegőbe. Ha ember nem is, állat annál több használta már a turistautakat, apró lábnyomokra bukkantam itt is, ott is.
Amikor rátértem a sárga kereszttel jelölt útra, komolyabb akadályokba ütköztem. Régi vihar nyomait nyögte az erdő: ha a Három-kúti-völgy lefagyott sziklalépcsői nem jelentettek volna elég izgalmat, az ösvényre dőlt többtucatnyi fa rásegített.
Akciófilmbe vagy cirkuszba illő mutatványokkal jutottam le Közép-Garadnáig.
Ha a sárga kereszt útját nem is tudnám tiszta szívemből ajánlani – legfeljebb annak, aki valami komolyabb erdei hajtóvadászatra készül – a Garadna-völgy tematikus útvonalait érdemes télen is bejárni. A pisztrángtanösvénybe az ereszkedés során futottam bele. Mint kiderült, egy három kilométeres, könnyebb túráról van szó, amely a környék nevezetességének, a pisztrángnak adózik.
De nem csak a hal van a középpontban. Pisztrángnevelde, erdészeti gyűjtemény és források színesítik a kirándulást, de itt található az ország egyetlen „turista-Pantheonja” is.
A park Magyarország leghíresebb természetjáróinak állít emléket.
Táblák és falak őrzik azon emberek nevét, akik sokat tettek a magyar természetjárásért.
A következő hangulatos tanösvényért sem kellett messzire mennem. A Tóparti Sétány a közút túloldalán, a Hámori-tó partján vezet végig. Az információs táblákról számos érdekességet megtudtam. Ilyen például, hogy az Északerdő Zrt. kezelésében lévő erdők éves oxigéntermelése 3700 kifejlett kékbálna súlyának felel meg.
Húsz kilométer magányos erdőjárás után itt már visszacsöppentem a civilizációba. Számos lábnyom árulkodott arról, hogy nem egyedül kóborolok Lillafüreden. A befagyott tavon fiatalok korcsolyáztak. Egy idős nyugdíjas pár vidáman sétált a hóban. A Palotaszálló impozáns épülete a tó fölött sütkérezett.
Az ország egyik leghíresebb szállodáját 1925-től 1929-ig építették.
Az akkori időszak egyik legnagyobb beruházását állami pénzekből valósították meg,
mintegy kétezer ember dolgozott a projekten. A környéket a szálló kedvéért átalakították, így született az ország legnagyobb, húszméteres magasságból lezúduló vízesése is. A Garadna-patak elterelésével hozták létre a turistacsalogató látványosságot.
Több tucat házat lebontottak, a bennük élő fuvarosok a közeli Alsóhámoron és Diósgyőrben kaptak új otthonokat. Alagutat fúrtak a kisvasútnak, kiépült Egerig a Bükköt keresztülszelő főút. Horribilis pénzek mozogtak, a legenda szerint ennek a szigorúan titkos Sziklához is köze lehetett.
Az óriásberuházás mellett ugyanis felépült egy katonai objektum is,
pontosan a Palotaszállóval szemben, a Hámori-tó túloldalán. A trianoni szerződés értelmében Magyarországra komoly katonai korlátozások vonatkoztak, de a hegyek és a tavak mozgatása közben véletlenül fel lehetett építeni egy többemeletes katonai objektumot.
A köztudatba Szikla néven bekerülő épület manapság üresen áll, de legalább csúnya. Szerencsére a többi beruházás jobban sikerült. A Palotaszállót és környékét felújították, szépen kiépített sétányokon élvezheti az ember a négy évszakot. Néhány éve az elhanyagolt függőkertek is átalakultak, most tematikus teraszokon sétálhattam a vízesésig.
Nem gyakran fagy be a húszméteres oszlop,
de legalább a komoly mínuszokból is van némi hasznunk. Turisták hada fényképezte a különleges látványosságot. Ebben van Lillafüred erőssége: széles réteghez szól. Az autóból kiszállva rögtön egy csodaszép völgyben találjuk magunkat, de ha kirándulásra vágyunk, a szélrózsa minden irányába indulhatunk, nem fogunk csalódni.
A Miskolcról induló kisvasút egész évben jár. Alagutakon, völgyhidakon visz keresztül, hangulata megunhatatlan. Telente csak hétvégén közlekedik, érdemes előre tájékozódni. A barlangok szintén különleges vonzerővel bírnak.
Az egész világon összesen hat látogatható mésztufabarlang létezik,
ezek egyike a lillafüredi Anna-barlang.
Az István-barlang cseppkövei számtalan turistát nyűgöztek már le, a Szeleta-barlangban pedig már százezer évvel ezelőtt is laktak. A Garadna-völgy olyan különlegesség, amelyet meglepő módon nem sikerült az embernek tönkretennie, hiába is próbálkozott vele. A természet túlélte a beruházásokat, és most úgy tűnik, megférnek egymás mellett. Sok-sok ember örömére.