Ez a csodás kisváros a magyarok nyilait is túlélte

Csupa izgalmas apró részlet

Ha lehetőséget kapok egy általam még nem ismert ország felfedezésére, azonnal igent szoktam mondani. Túl sok a látnivaló a világban, így menni kell, ha menni lehet. Éppen ezért, amikor egy ismerősöm felajánlotta, hogy csatlakozzam hozzájuk a svájci turnéjukon, már ültem is be a buszba. Élménybeszámoló Sankt Gallen városából, ahol nem most láttak először magyarokat. 

A program amúgy is elég érdekesnek hangzott: egy ír zenét játszó magyar zenekar svájci kisvárosokba látogat, hogy az ottani magyaroknak is a lábába diktálja az ütemet. A buszút egyébként közel húsz óráig tartott, és a megszámlálhatatlanul sok szélerőmű szolgáltatta a látnivalót.

Az első koncertnap után látogattuk meg Sankt Gallent. Eredetileg Zürichet terveztük, de túl messze volt, nem marad volna elég időnk körülnézni. Sankt Gallenről ódákat zengtek a helyiek, így hagytuk magunkat rábeszélni.

Svájcot még soha nem láttam, kíváncsian vártam a találkozót Forrás: Oláh Róbert

Nappali a szabadban

Sajnos az időjárás nem kegyelmezett, szakadó esőben kanyarogtunk a város utcácskáin a központ felé. Modern, bajor stílusú épületek sorakoztak, tehát nagy és kocka alakú, zordon irodaházak váltogatták egymást. Letisztultnak, de túl sterilnek tűnt minden, nem ezért a látványért jöttünk.

Minden körzővel kimérve, de van egy hangulata Forrás: Oláh Róbert

Miután sikerült leparkolni, esernyők után néztünk. Az áruházban kellemetlen nyögéssel nyugtáztuk, hogy

egy félliteres ásványvíz 1200 forint, de a kilós kenyérért is elkérnek közel egy ezrest.

Láttunk szőnyeget 1,7 millió forintért is, a kirakatban hagytuk.

Vettünk viszont esernyőket. A többi árhoz képest a 8 frank (2300 Ft) nem is tűnt soknak értük. A szemem sarkából kiszúrtam egy különös utcát. Az aszfalt, a padok, de még a kerítések is pirosban pompáztak, meg kellett néznünk.

Nappali a nyílt utcán Forrás: Oláh Róbert

Mint kiderült, a Stadtlounge-ban, azaz a városi társalgóban járunk. Betonból kiöntött fotelek és dohányzóasztalok várták a fáradt vagy kíváncsi vándorokat, hogy beszédtémául szolgálhassanak.

A társalgót úgy tervezték meg, mintha egy nappali lenne, csak épp a nyílt utcán,

és teljes vörösben pompázott. Egészen furcsa érzés volt ezen a téren lépdelni, szürreális álomnak tetszett. Inkább az egyedisége ragadott meg, mintsem a hangulata.

A város minden sarkán van valami érdekes Forrás: Oláh Róbert

Túlélte a magyarokat és a tűzvészt

De az igazán lenyűgöző épületekre és terekre sem kellett sokáig várnunk. Sankt Gallen közigazgatási határain belül

28 olyan látnivaló akad, amely nemzeti jelentőségű örökségnek számít.

1992-ben a város megkapta a Wakker Prize-t. Ezt a svájci díjat azok települések kapják minden évben, amelyek kimagaslóan teljesítményeket értek el az építészeti örökségek megőrzésében, a megóvásukat szolgáló fejlesztésekben.

A település eredetileg remetelaknak indult, melyet Gallus ír szerzetes alapított még 612-ben. Mintegy száz évvel később már kolostor állt itt, virágzó művészeti és tudományos élettel. Az egyik kalandozó hadjáraton azonban eleink erre tévedtek, és kicsit megtépázták a környéket.

Csupa izgalmas apró részlet Forrás: Oláh Róbert

A kolostor könyveit sikerült időben kimenekíteni, a magyarok pedig továbblovagoltak, méghozzá állítólag egészen az Atlanti-óceánig. Hazafelé Arnulf bajor herceggel megújították a békeszerződést, így a 926-os portyázást mindenképpen sikeresnek nevezhetjük.

Alig tíz év múlva tűzvész pusztított a helyen, de a könyvtár ismét sértetlen maradt.

Jelenleg is a világ egyik leggazdagabb középkori könyvtárának számít. Maga a Szent Gál-katedrális 1983 óta az UNESCO világörökség része. A nyolcadik század óta figyeli a lába előtt folyó történelmet.

Sankt Gallen belvárosa fölött trónol a katedrális Forrás: Oláh Róbert

Mint a képeslapokon

A katedrális környéke teljesen lenyűgözött. Évszázados házak sorakoztak egymás mellett, falaik kuszák, a festések megkoptak, de még a csillapodni nem akaró esőben is

romantikus békét árasztottak.

Annyira részletgazdag lett körülöttünk minden, hogy csak forgolódtunk a saját tengelyünk körül. Kopott freskó borította az egyik falat, a másikon különös motívumok sorakoztak. Réges-régi cégér lengett az utcán, egy idős férfi andalogva figyelte a párába burkolózó dombokat.

Részletgazdag, mesélni akaró házfalak Forrás: Oláh Róbert

Jólesett a séta, hiába akartak az égiek a négy fal közé űzni mindenkit. A különös város egyik legfőbb érdekessége, hogy főként laza talajra épült, hiszen mindössze egy menedéket akartak itt létrehozni, és még a mai modern épületek is, mint a vasútállomás, ezer meg ezer cölöpre épültek.

A svájciakat sem zavarta az eső Forrás: Oláh Róbert

Nyilván itt nem a kötelekkel csomózott karibi facölöpökre kell gondolni, a skatulyából kihúzott svájciak ennél modernebb felfogásban és pontosabban terveztek meg mindent, így a különleges építési mód fel sem tűnik.

Feltűnt viszont, hogy

a város pont olyan, mint a képeslapokon.

Színesre vakolt házacskák kikandikáló faszerkezettel, évszázadok hóeséseiben (az egyik legmagasabban fekvő svájci város) deformálódott vonalak. A háttérben fenyves, üdítően friss legelők, zord és magasztos kúriák.

Furcsa ívek, a háttérben pedig a vén Szent Gál-katedrális tornya Forrás: Oláh Róbert

Sankt Gallen nem esik túlzásokba, nem lesz belőle turistákra szakosodott cukorkatelepülés. A történelemkönyv lapjain sétálhatunk, apáink útját tapossuk, csak mi nem nyilakkal és lóháton térünk vissza, hanem forintról váltott frankkal, hogy egy kicsit vissza is adjunk.