Egy főváros, ahol mindenki nyugodt és gondtalan

Van egy város Európában, ahol nincsenek szomorú emberek, és egyetlen hangos szót, veszekedést sem hallani napokon át. Ez utóbbi tény máris elárulja, hogy nem mediterrán helyről van szó. A finn fővárosban, Helsinkiben jártunk, ahol ugyan nincs annyi látnivaló, mint Rómában vagy Párizsban, de kiváló célpont, ha feltöltődésre vágyunk, vagy a dizájn szerelmesei vagyunk.

Kezdjük mindjárt a legnagyobb negatívummal: Finnország – és különösen Helsinki – a magyar pénztárcához mérve nem olcsó. De azért egy kis tervezéssel és utánajárással jelentősen csökkenthetők a költségek. Hostelben is lehet találni kétágyas szobákat elérhető áron, de a közösségi portálokon már éjszakánként 15 ezer forintért is foglalhatunk önálló kis lakást.

A legjobb sziget a városban – saját hajóállomással Forrás: Bucsky Péter

Az élelmiszerboltok sem igazán drágábbak, mint nálunk, az éttermek viszont tényleg húzósak, 15–20 euró (4600–6200 Ft) egy főétel. A kávézókban 2–5 euró (620–1550 Ft) a kávé, de

ami tényleg megfizethetetlen Helsinkiben, az a kocsmázás.

Még a leglepukkantabb helyeken is 5 euró (1550 Ft) egy korsó sör, a menőbb bárokban pedig inkább 10 (3100 Ft).

Helsinki utcakép Forrás: Bucsky Péter

Nyolc szigetből álló városrész

A város látnivalóit két-három nap alatt fel lehet fedezni, és ebben sok segítséget kapunk. Nagyon részletes programmagazinokat találunk a turistapontokon, érdemes például magunkkal vinni a Hel Yeah magazint. A HEL egyébként a helsinki reptér jele, gyakran használják ezt különféle szójátékokra a metálban erős országban.

Helsinki, a nyugalom városa Forrás: Bucsky Péter

A legfelkapottabb látnivaló a Soumenlinna erőd, amely15 perc hajóútra van a kikötőtől. Maga a városrész, amely szintén a Soumenlinna nevet viseli, nyolc szigetből áll, amelyből ötöt egymáshoz kötöttek.

A katonai erődítmény kétszázötven éves, és teljes épségében fennmaradt.

Amikor a tallinni komppal elhaladtunk mellette, alig akartam elhinni, hogy át fogunk férni azon a szűk szoroson a szigetek között. Ebből is látszik, milyen jól lehetett védeni a várost a tenger felől.

Kilátás a szomszédos szigetre az erődítményből Forrás: Bucsky Péter

De miért építettek ekkora erődöt? Helsinki viszonylag új város. A finnek hagyományos fővárosa Turku volt, bár azt többnyire svédek és németek lakták. A 13. századtól a

svédek, dánok, németek, keresztes lovagok és oroszok háborúztak a területért,

és időnként a finnek is próbálták a függetlenségüket visszaszerezni. A svéd uralom végül 1809-ig fennmaradt, ekkor az oroszok foglalták el az országot, és a nyugati, svéd dominanciájú Turku helyett Helsinkit tették meg fővárosnak.

A szárazdokk egy részlete Forrás: Flickr/piet theisohn

Bár már a svédek is alapítottak itt települést, az jóval feljebb volt az öböl egyik szigetén, és nem maradt fenn. Nekikezdtek viszont az erődrendszer építésének, aminek végül nem volt sok értelme: egyetlen kardcsapás vagy ágyúlövés nélkül adták át az oroszoknak. Ők továbbfejlesztették, de szintén nem nagyon használták. Amikor a krími háborúban angolok és franciák támadták meg, az oroszok is hamar feladták az erődöt.

A turisták viszont jól jártak.

Az erőd kiváló állapotban maradt fenn,

még a kereskedők kétszáz éves faházai is állnak. Az erőd környéke nemcsak múzeum és világörökségi helyszín, hanem nagyjából 850 helsinki lakos otthona. Sőt, a finn haditengerészetnek is van itt iskolája. A szárazdokkokban pedig ma is építenek, vagyis inkább modernizálnak, főként fából készült hajókat, ezt is érdekes megfigyelni. Még egy finn tengeralattjáró is ki van állítva.

A kiszuperált finn tengeralattjáró Forrás: Bucsky Péter

Hagytak itt értéket is az oroszok

Helsinki legjelentősebb látványossága a fehér evangélikus templom, amely már a tengerről is messziről látszik. A puritán evangélikus értékeknek megfelelően belül messze nem olyan látványos, mint kívül, már a Luther Márton-szobor is komoly díszítésnek számít.

Egy tipikus turistafotó a fehér templomról Forrás: Bucsky Péter

Amíg a székesegyház épült, gyorsan felhúztak egy kis templomot fából, amelyet eredetileg átmenetinek szántak. Ez az öreg templom, avagy Vanhakirkko a mai napig működik. A finnek egyébként nem igazán vallásosak, a legtöbben csak akkor járnak templomba, ha keresztelőre, esküvőre vagy temetésre kerül a sor.

A város másik kimagasló látványossága az ortodox templom, amely állítólag

a nyugati keresztény országokban a legnagyobb a maga nemében.

A díszes épületet sajnos zárva találtuk. Pedig nemcsak építészetileg érdekes, hanem mert jól mutatja, milyen fontos szerepük volt az oroszoknak a város életében.

A nyugati világ legnagyobb ortodox temploma Forrás: Bucsky Péter

Azt is mondhatnánk, hogy a finnek azon kevés nép közé tartoznak, amelyek fontos értékeket is kaptak az orosz birodalmi időszakban.

A cárok ugyanis azt tervezték, hogy kis Szentpétervárt hoznak itt létre,

ezért aztán a 19. században szinte a semmiből emelkedett ki a szebbnél szebb épületekkel tűzdelt, impozáns város. Az építészek jó része is orosz volt.

A Katanajokka-félsziget tetszett építészetileg a leginkább. A régi kikötői raktárépületeket irodákká és hotelekké alakították, amelyek mögött századfordulós, szecessziós bérházak sorakoznak. Mindenképp érdemes elsétálni erre – nem véletlenül ez a város legdrágább negyede.

A raktárból menő hotel lett Forrás: Bucsky Péter

Bulinegyed sok kultúrával

Turistáknak szintén kötelező a Kallio városrész. Ennek központjában van a finn nemzeti romantikát és a szecessziót keverő, Lars Snock által tervezett templom, amely nekem nagyon bejött, ahogy a hasonló stílusú főpályaudvar is.

A környező utcákban vannak a város legmenőbb kávézói és bárjai,

szépen megfér egymás mellett a hipszter anyukák törzshelye, a helyi alkeszekkel teli sötét kocsma, a melegkávézó és a rockerbár.

Ha elég volt a városnézésből, múzeum is akad szép számmal. A főpályaudvarral szemben van az Ateneum épülete, amely a finn nemzeti galéria. A középkortól a modernig bemutatja a jelentős finn alkotók képeit, de olyan nagy nemzetközi művészek képei is láthatók itt, mint van Gogh, Cézanne vagy Modigliani.

Az Ateneumnak a legtöbb finn festő ajándékozott önarcképet Forrás: Bucsky Péter

A másik érdekesség a Design Múzeum az Ullanlinna városrészben. Ez az egész kerület tömve van galériákkal és dizájnstúdiókkal. Ha kicsit utánagondolunk,

elég sok ikonikus finn tárgy vesz minket körül.

A Fiskars narancssárga ollói mindenkinek ismerősek, de a modern bútorok fejlesztésében is nagy szerepük volt az olyan dizájnereknek, mint Alvar Alto – az ő házát is meg lehet egyébként látogatni.

Dizájnos dizájnmúzeum-porta Forrás: Bucsky Péter

A legjobban talán a régi kábelgyárból kialakított kulturális központ tetszett. Az óriási épületben egy gimnázium és három múzeum működik, plusz média- és dizájncégek irodái, valamint táncstúdiók is helyet kaptak. A Kaapelitehdas nevű intézmény környéke is érdekes. Tele van modern házakkal, amelyek a régi kikötő helyén épültek, amikor azt kiköltöztették a városból.

Nemcsak mutatós, kényelmes is a finn dizájn Forrás: Bucsky Péter

A főpályaudvart a nagy ipari központtal egy süllyesztett vasútvonal kötötte össze, ezt azonban nem hagyták csak úgy szétrohadni, inkább kerékpáros sztrádává alakították. Ennek köszönhetően szintemelkedés nélkül lehet áttekerni a fél városon. Egyébként a nem túl barátságos idő ellenére is egész sokan bicikliztek, a bringaúthálózat az egész városban jól kiépített.

Kerékpáros sztráda finn módra Forrás: Bucsky Péter

A régi vasúti sínek helyén, a főpályaudvar szélén is gondoltak a kultúrára. Itt koncertterem és modern művészeti múzeum működik. Az utóbbi sajnos éppen zárva volt, mert új tárlaton dolgoztak. A szemben lévő parlament sem volt látogatható, mert épp felújították – mondjuk, ez kevésbé volt jelentős veszteség. Az olimpiai stadion szintén átépítés alatt állt, ez leginkább ikonikus tornya és az onnan élvezhető kilátás miatt kedvelt turistacélpont.

Senki sem bliccel

A város központja egyébként kicsi, húsz perc alatt gyalogosan is szinte minden elérhető.

Mivel a villamosok az egész várost behálózzák, ezekkel is bárhova el lehet jutni.

A 2-es és a 3-as vonal tulajdonképpen megegyezik, egy 8-ast leírva az egész várost bejárják. Jobb, mint egy városnéző busz.

Nagyon jó a villamoshálózat, és sokan használják is Forrás: Bucsky Péter

A napijegy 9 euró (2780 Ft), de ezzel a Soumenlinnára közlekedő hajókat is használhatjuk. Mondjuk a kutya nem kérte a jegyet a hajón, ahogy ellenőrt sem láttunk. Nem is hiszem, hogy itt bárki lógással próbálkozna. Egyébként nagyon sokan tömegközlekednek,

az autóforgalom elenyésző, dugónak híre-hamva sem volt.

Mivel sok európai nagyvárossal kapcsolatban felmerül a biztonság kérdése, érdemes kiemelni, hogy Helsinki tökéletesen biztonságos. A város egyébként kifejezetten multikulti. Egyrészt hivatalosan kétnyelvű, ezért minden svédül is ki van írva, bár csak hat százalékot tesz ki a svédek aránya.

Szeretik a multikultit, és nagyon toleránsak a finnek Forrás: Bucsky Péter

Másrészt mindenféle ember él itt, a finnek szívesen látják a menekülteket is. Több őket támogató felirattal, gyűjtéssel is találkoztunk. A sokszínűség pedig különösen a művészetnek tesz jót: a finnek a modern művészet fontos szereplői lettek globálisan is.