Bük és az ország nyugati peremvidéke jó választásnak tűnt. Legyen víz és zöld, legyen természetközeli, legyen kényeztető, és ne lépjük át az országhatárt. Ez utóbbi kívánalmunk végül nem teljesült, de ezt egyáltalán nem bántuk. Az is vonzó volt, hogy
2016-ban Bükfürdő kapta meg az Év Gyógyfürdője díjat.
Az ország legnyugatibb vidéke bő két óra alatt könnyedén elérhető. Igaz, szerettem volna eltéríteni az útitársaimat Pannonhalma felé, de ők konokul ellenálltak az ötletnek. Igazuk volt. Pannonhalma egy másik, nem kevésbé izgalmas történet. De Bük és környéke annyi programot és lehetőséget tartogatott számunkra, hogy punnyadás helyett parázs viták kezdődtek, hol és hogyan töltsük el a rendelkezésre álló időt.
Azt sejtettük, hogy zöld városba érkezünk, de azt nem, hogy ennyire. Az Alpokalja klímája hazánkban a legcsapadékosabb, így már útközben mindenhol az Ausztriától irigyelt, élénkzöld mezőkkel és kertészeti magazinokba illő növényzettel találkoztunk.
Utazásaink során találkoztunk már teknős-, pingvin-, teve- és varacskosdisznó-veszélyre figyelmeztető útjelző táblákkal, de a mókusos új volt ebben a műfajban. A táblázottság egyébként erős oldala a városnak, a tájékozódást mindenhol színes információs táblák segítik.
Mint később kiderült, a helyes kis állatok szívesen látott és kényeztetett lakói Bükfürdőnek. Gyakran lehet találkozni velük, sőt világnapjuk is van. Január 21-én a helyiek mókuscsemegékkel, gyümölccsel és diófélékkel kedveskednek a kis állatoknak. Úgy tűnik, ehhez alaposan hozzá is szoktak, mert az emberek közelsége nemhogy nem zavarja őket, némelyik példányuk valóságos kis kéregető.
A gyógy- és élménycentrum felé tartva betértünk a bükfürdői Tourinfo irodába. Itt váltottuk ki azt a kedvezménykártyát, amelyről kisvártatva bebizonyosodott, hogy nagyon hasznos kellék. Nemcsak kedvezményeket biztosított, hanem ötleteket is adott, hogyan töltsük el a szabadidőnket. Hirtelen nagyon rövidnek tűnt a hétvége.
A kártyát a Bükfürdői Turisztikai Egyesület által ajánlott szállások vendégei kaphatják meg,
a tartózkodás idejére nyújt olcsóbb belépési lehetőséget nem csak Bük, hanem Sopron, Kőszeg, sőt Ausztria néhány attrakciójához is. Ráadásul a kártya birtokában a sorban állást is elkerülhetjük.
A golfot még soha nem próbáltuk, a kártya azonban félórás ingyenes golfozást is ajánlott a Greenfield Hotel Golf & Spa területén. 1991-ben itt nyitott Magyarország első 18 lyukú golfpályája. A golfról nem volt sok fogalmunk. Annyit tudtunk, hogy csodaszép környezetben komótos emberek ütögetik megfontoltan a labdát, majd elektromos autókon elegánsan távoznak a helyről.
Nos, ez a valóságban sokkal élvezetesebb, és egyáltalán nem komótos mutatvány.
A táj idilli, a panoráma lenyűgöző. Megtudhattuk, mi a puttolás, hogy golfütő és golfütő között hatalmas különbségek vannak, és hogy természetesen a legjobb üzletek a golfpályán köttetnek. Ez a félórás kóstoló pont jó volt arra, hogy megszabaduljunk a sztereotípiáinktól, és igazán élvezni tudjuk a helyzetet.
Hasonló logika mentén béreltünk bicikliket is. Egyrészt az alap bérleti díj is elfogadható, de nekünk ebből is kedvezmény járt. Gondolkodtunk, hogy kipróbáljuk-e a vicces nevű pedelecet, esetleg a tandemet, de végül a hagyományos bicikli mellett döntöttünk.
A pedelec egyébként az elektromos és a hagyományos bringa házasságából született,
nem a tökéletesen lustáknak való, mert tekerni azért szükséges, de lényegesen kevesebb erő kell hozzá.
Mivel nem túl felkészülten érkeztünk, nagy segítség volt a hétfajta túraútvonalat ajánló bringatérkép, amelyen a szervizpontok is fel voltak tüntetve. A túrák hossza 29–74 kilométer között váltakozik, nehézségük is különböző. Végül egy olyan rövidebb, kellemes útvonalat választottunk, amely átvisz Ausztriába is.
Kezdtük elfelejteni, hogy wellnesshétvégére jöttünk. Természetesen bohóckodtunk egy kicsit a szabadtéri fitneszparkban, és
ledobtuk a cipőinket, hogy kipróbáljuk a Kneipp parkot,
ahol 510 méter hosszan sétáltunk mezítláb a kaviccsal, fenyőkéreggel, faforgáccsal és helyenként sziszegésre ingerlő, tobozokkal felszórt gyalogpályán.
Mondani is szükségtelen, hogy a park szemet és lelket nyugtató, harmonikus, zöld környezetben található. Van itt gyógy- és fűszernövénykert, illetve kijelölt hely jógázáshoz vagy sima ejtőzéshez. Egy helyi művész különleges hintákat készített ide, amelyek szintén meditálásra, pár perc elcsendesedésre invitálnak.
Az olvasó joggal gyanakodhat, hogy a wellnessre talán időnk sem maradt, de meg kell nyugtatnom mindenkit: a kirándulás minden percét maximálisan kihasználtuk, és a Bükfürdő Gyógy- és Élménycentrumba is eljutottunk.
Bükfürdőn az ötvenes években olajat kerestek, de a fúrások nyomán termálvíz tört fel.
Az olaj talán értékesebbnek tűnhetett, de a termálvíz sem okozott csalódást. Egyedi összetétele miatt kivételesen intenzív gyógyvíznek számít, ásványianyag-tartalma meghaladja a 15 000 mg/litert, ami Európában is kimagasló.
33 medence közül választhattunk. A fürdőhelyen több mint 5000 négyzetméternyi vízfelület szolgálja a kikapcsolódni és gyógyulni vágyókat. Kipróbáltuk a nagyon színvonalas és tetszetős szaunavilág-részleget, és szitára koptattuk a fürdőruhánkat az élménycsúszdákon. A punnyadásra készülve három könyvet csomagoltam a táskámba, de végül nem sok időm maradt a medence melletti olvasgatásra.
Sok külföldivel találkoztunk, nem csak a szomszédos Ausztriából. A fürdő nagyon ízléses és modern, de folyamatosan tervezik a bővítését.
A legújabb fejlesztés a tengeralatti vízi világ elemeit fogja bemutatni,
és egy barlangon keresztül juthatunk majd be, hogy tengeri élőlényekkel, növényekkel és állatokkal ismerkedjünk. Még sziklába rejtett, elveszett kincsek és igazgyöngyök is az utunkba fognak kerülni.
Nem tudtunk ellenállni a Kristálytorony nevű kalandpályának sem. A többszintes, pókhálószerű mászófelület számunkra legizgalmasabb eleme a gerendán biciklizés volt. Még én is kipróbáltam, pedig egy nyamvadt mérleget sem voltam képes soha produkálni a gerendán az iskolai tornaórákon. A fura, de jól mutató szerkezet tetejéről a kilátás is mesés. Már ha le merünk nézni.
Mint mindenhol, itt is kötelező program a termelői piac. Miután beszereztem a Gasztro Portrék – 14 étterem féltett és különleges receptjei című remek könyvet, amely Bükfürdő és vidéke gasztronómiájáról szól, nem volt kérdés, hogy komolyabb összeget fogunk költeni a helyi piacon. Volt ott rétes, mézeskalács, házi szörpök, tökmagolaj és házi savanyúság, de helyet kaptak a büki kézművestermékek is.
A termelők saját ellenőrzött, helyi portékáikat kínálják. Minket leginkább a tökmagos kecskesajt és Desits Zoltán házi füstölésű kolbászai és kenőmájasa nyűgöztek le. A gazda elmesélte, hogy
nem használ mesterséges érlelőket és tartósítószert,
mindent a nagyszüleitől tanult módszer szerint, hagyományos eljárással készít.
Miután végigettük a piacot, nem maradhatott ki a gasztroámokfutásból a Villa Rosato cukrászda híres, Vas megyei alapanyagokból készült tortája sem. Már a hozzávalók felsorolása is durva: dió, sütőtök, tökmag, karamellizált alma, vaníliakrém és mascarpone.
Bükfürdő nem egyéjszakás kaland. Sokkal többet adott, mint amire számítottunk, úgyhogy mindenképpen vissza kell térnünk.