Nehéz volt megállnom, hogy ne ugorjak ki a buszból már a belvárosban, amikor megláttam a bazilikát és egy villanásnyira a Széchenyi teret. Most azonban nem ezekért a látnivalókért jöttem, hanem Pécs egyik legszebb városrészét, a Mecsek lankáira felkúszó Tettyét szerettem volna bejárni.
A Tettyének már a középkor óta fontos szerepe volt Pécs életében. Az innen származó kövekből épült fel szinte az egész város, a bővizű patak vízenergiája hajdan az iparosokat vonzotta, most a helyiek és turisták jönnek fel a festői városrészbe, hogy kiránduljanak és feltöltődjenek itt.
A rómaiak idején a Tettye nem tartozott még a városhoz, és az erősen meszes forrásvizét sem használták ivóvízként. A 15. századtól kezdték a patak vizét és annak vízenergiáját hasznosítani, a víz mellé sorra települtek a malmok.
A gabonaőrlő malmok mellett lőpor-, fűrész és papírmalmok is épültek,
de a bővizű patak olyan régi mesterségek képviselőit is vonzotta, mint a tímárok, a tabakosok, a cserzővargák vagy szűcsök. A pécsi ipar kialakulásában nagyon fontos szerepe volt a Tettyének, nem véletlen, hogy a város címerében is szerepel.
Később, a 19. század végén egyre nagyobb lett a város ivóvízszükséglete, ezért a patak vizét csövekbe vezették. 1892-ben maga Ferenc József császár adta át a vízművet. A Pécsi Figyelő így tudósított a nagy eseményről: „Fél öt órakor indult el a király a laktanyától a Tettyére, ahol ezer és ezer ember várta, ellepve a fennsík minden olyan részét, ahová csak előre sejthető volt, hogy a király menni fog. A király jövetelét kürtszó jelezte s Őfölsége fél öt után pár perccel felérkezett a vízmű nagy rezervoár építménye elé.”
A patak ma főleg láthatatlanul, a föld alatt halad, de egy kis szakaszon újra a felszínre terelték. 2010-ben
az Európa Kulturális Fővárosa projekt keretében nagy malomkereket helyeztek el itt,
hogy ezzel is emléket állítsanak a pécsi ipar bölcsőjének.
Első utam a Havi-hegyre vezetett, ahol a kápolnát most sajnos nem tudtam megnézni, mivel épp tatarozzák. Az épületet 1698-ban építették a pestisjárványt túlélt pécsiek Havas Boldogasszony tiszteletére. A közeli mészkősziklák egyikén áll Rétfalvi Sándor Feszület című alkotása. A haláltusáját vívó, fájdalmas görcsbe ránduló Krisztus szobra megrendítő látvány.
A sziklák tövéből és a közeli tettyei romoktól is pazar kilátás nyílik a városra. A városrész legismertebb látványossága eredetileg nyaraló volt, a 16. század végén építette Szathmáry György püspök. A reneszánsz villa a török hódoltság idején egész más funkciót kapott, és derviskolostorként működött.
Innen ered egyébként a Tettye név is, ugyanis a török tekke szó derviskolostort jelent.
A romok közelében van a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság központja, az épületet gyönyörű arborétum, a Pintér-kert öleli körül. Pintér János banktisztviselő 19. század végén épült villája ad otthont az igazgatóság központjának. Pintér János 1926-ban kezdett el örökzöldeket telepíteni remek klímaadottságokkal rendelkező, de akkor még csupasz mészkősziklákkal körülvett birtokán.
A kert elején, a kis tó partján áll két tekintélyes méretű és korú fenyő, amelyeket ő maga ültetett. A bejárat mellett szárnyas oroszlán és virágzó bazsarózsák fogadják a látogatót. A híres bánáti bazsarózsát azonban nem itt, hanem a kert fölsőbb szintjén találtam meg. Sajnos épp lecsúsztam arról, hogy teljes pompájában lássam a Mecsek fokozottan védett ritkaságát.
A zöld ezernyi árnyalata mellett a virágzó magnóliák, íriszek és a nagyharsányi szoborpark alkotótáborában készült szobrok nagyon kellemes hangulatot teremtenek, mintha egy kis oázisba csöppenne az ember.
A kertben több mint 30 védett növény él,
mint például a szúrós csodabogyó vagy a pirítógyökér, de olyan mediterrán fajokat is láthatunk itt, mint az arizonai ciprus és a gránátalmafa.
Az arborétum alsó része gyűjteményes kert, a néhány éve megnyitott fölső részen a mecseki karsztbokorerdő természetes növényzetével lehet megismerkedni. Ráadásul, ahogy fölfelé haladunk a meredek lépcsősoron, minden eddiginél pazarabb panoráma tárul elénk. Az arborétum önállóan is bejárható, de a nemzeti park munkatársai gyakran szerveznek ismeretterjesztő programokat és tematikus sétákat mindenféle korosztálynak, óvodásoktól a nyugdíjasokig.
A tettyei romok alatt van egy kis szőlőskert, amelyet a korábbi évszázadok bortermelő múltjának emlékeként telepítettek. Itt már második alkalommal futottam bele a tüke szóba, erről kapta nevét az itteni borászat is. De van tükéről elnevezett busztársaság, díszkút, díj, sőt underground együttes is. Addig eljutottam, hogy a szó valószínűleg a szőlőtőkéből ered, azt már később tudtam meg, hogy
a tősgyökeres pécsieket hívják tükének.
Ennek régen alapfeltétele volt, hogy három generációra visszamenőleg pécsi ősöket tudjon felmutatni az ember, illetve szőlőt és présházat a Mecsek-oldalban. Később már az is kiérdemelhette a „tükeséget”, aki szorosan kötődik Pécshez, és sokat tesz a városért.
Ilyen értelemben Reéh György, az ismert pécsi lokálpatrióta lehetett az etalon, aki egész életét Pécsnek és a Tettye újjáélesztésének szentelte. A Tettye koronázatlan királya, ahogy a korabeli sajtó emlegette, rendezvényeket szervezett, helytörténeti múzeumot vezetett, szépítette, fejlesztette a városrészt, és elsőként rendezett tűzijátékot a városban.
1906-ban neki támadt az az ötlete, hogy csináljanak a turistaattrakciót az addig lezárt tettyei barlangból. Lett itt mesterséges vízesés, fényjáték, a sötét járatokban papírmasé sárkányok, őslények és még egy kaszásnak öltözött ember is ijesztgette a vendégeket, szóval amolyan vidámparki szellemvasútélményt kínáltak a látogatóknak.
A Pokol kapuja, ahogy akkoriban emlegették a barlangot, még népszerűbbé tette a Tettyét, amely a 19-20. század fordulóján kezdett divatba jönni a pécsi polgárok körében, mint pihenő- és kirándulóhely. A barlang az első világháborúig üzemelt, aztán meglehetősen hosszú, nyolcvanévnyi csönd következett.
2006-ban aztán a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság nyitotta újra,
hogy megismertesse a látogatókkal a barlang kialakulását és történetét. A Pokol kapujának őrzője, a sárkány azonban megmaradt, ha nem is az eredeti, de annak egy hű másolata az újranyitott barlangban is szerepet kapott.
A Tettyei Mésztufa-barlangban nincsenek cseppkövek, ez ugyanis édesvízi mészkőben keletkezett, vagyis más, mint a karsztos barlangok. A hegyről lerohanó Tettye-patak meszes vizéből kalcium-karbonát vált ki a patakmederben, amely bevonta a mederbe hullott faágakat, leveleket. Néhány tízezer év alatt
a Tettye völgyében 30 méter vastag és egy kilométer hosszú mésztufa réteg alakult ki,
gátakkal és különböző méretű üregekkel.
A puha kőzetben keletkezett természetes járatokat aztán az ember tovább alakította. A jól megmunkálható mésztufa kiváló építőkő volt, ennek köszönhetően évszázadokon át tartó bányászati tevékenység folyt itt. De nemcsak dolgozni jöttek ide, a 19. század végéig számos barlanglakást is kialakítottak a tettyei mésztufában.
A barlangot bejárva láthatunk is egy föld alatti lakásbelsőt, egy terepasztal pedig a karsztosodás folyamatát szemlélteti. Korabeli fotók segítségével végigkísérhetjük, mennyit változott a táj az elmúlt száz évben, és ha elég bátrak vagyunk, a teljes sötétséget is megtapasztalhatjuk a barlang mélyén.
A nap zárásaként még felmentem a Misina-tetőn állón tévétoronyba. Az időjárás sajnos nem volt kegyes hozzám. Bár, ha úgy vesszük, mégiscsak az volt, hisz egész nap lógott az eső lába, mégsem áztam meg egyszer sem. A levegő azonban annyira párás volt, hogy a panorámából ezúttal nem sok látszott. A felhőkön át csak halvány sziluettként rajzolódott ki olykor a Villányi-hegység, de a közeli mecseki hegyek is felhőkbe kerültek néha. Persze a látvány még így is nagyon szép volt.
A tévétorony egyébként 197 méteres magasságával az ország legmagasabb épülete. A 80 méteres magasságban található körkilátóba gyorslifttel lehet feljutni. A hideg szélben megtettem pár kört fent, remélve, hogy mozdulnak valamit a felhők, és kisüt a nap, de végül feladtam, és a presszó ablakán át, egy forró tea mellől folytattam a nézelődést, próbáltam azonosítani a pécsi épületeket.
Lent még sétálgattam egy kicsit az erdőben, amely a szokásosnál is gyönyörűbb és hagymaillatúbb volt, hisz épp most virágozott a medvehagyma. A harsogó zöld erdőben a hófehér virágszőnyeg látványa egészen megbabonázott. Kicsit irigylem a pécsieket, hisz ha kedvük tartja, akár mindennap élvezhetik ezt a csodát.
Hasznos információk
Pintér-kert Arborétum
Nyitvatartás: március 1. és október 31. között hétfőtől csütörtökig: 8–16-ig, pénteken: 8–14-ig, szombat-vasárnap és ünnepnapokon: 10–18-ig,
november 1. - február 28.: hétfőtől csütörtökig. 8–16-ig, pénteken: 8–14-ig
Tettyei Mésztufa-barlang
Nyitvatartás:
március 16. és október 31. között keddtől vasárnapig: 10–18-ig, november 1. és március 15. között zárva.
A barlang látogatása csoportok részére előzetes időpont-egyeztetéssel lehetséges. Vezetések minden egész órában indulnak, a vezetés időtartama 40 perc. Az utolsó vezetés 17 órakor indul.
Csoportlétszám: maximum 30 fő.
Tévétorony
Nyitvatartás:
Hétfőtől csütörtökig: 9–18-ig
Péntek-szombat: 9–19-ig
Vasárnap: 9–18-ig
A Misina-tetőre a főpályaudvarról induló 35 és 35 Y jelzésű buszokkal juthatunk fel. Ezek azonban meglehetősen ritkán járnak. Jó alternatíva lehet, ha a 34 vagy a 34 Y jelzésű busszal felmegyünk az állatkertig, ahonnan a sárga háromszög jelzésen kellemes, félórás sétával juthatunk fel a tévétoronyig.
Persze ha az időnk engedi, az a legjobb, ha gyalog indulunk útnak. A Tettyéről a sárga jelzés vezet a Misina-tetőre. Útközben érintjük Dömörkaput is, ahol az ország legrövidebb erdei vasútjának végállomása van.