A körtúra kiindulópontját, Pilisborosjenőt tömegközlekedéssel is viszonylag gyorsan elérhetjük a fővárosból. Az Árpád hídi buszpályaudvarról menetrend szerinti busszal alig 45 perc alatt a település központjában lehetünk, de autóval sem tart fél óránál tovább az út. A község északnyugati végén rálelünk az országos kéktúra jelzésére, és innentől nincs is más dolgunk, mint követni a kéket toronyiránt.
Az első érdekes látnivaló a Teve-szikla egy kisebb mező vagy tisztás szélén. A látványos sziklaformáció egy elhagyott dolomitbányából magasodik elénk, és bizonyos szemszögből valóban úgy néz ki, mint egy megkövült dromedár.
Miután megtaláltuk a teve fejét és púpját is, a kék kerékpárutat jelző úton gyalogolunk tovább. 60-80 méter után letérünk balra, és egy lefelé vezető, jelöletlen, széles, murvás úton
egyenesen az egri vár díszletéhez érkezünk.
Itt forgatták ugyanis 1968-ban Gárdonyi Géza regénye alapján a Várkonyi Zoltán rendezte kultikus Egri csillagok című filmet.
Ahhoz képest, hogy nem igazi, messziről akár egy középkori vár romjának is tűnhetne. Közelről viszont a falak belső oldalán a betonerősítések már a 20. század építőmestereinek keze nyomáról árulkodnak. A forgatások alatt a fából épült vár egy része leégett, de rögtön újjá is építették.
A festői, már-már romantikus környezetben megbúvó hamis egri vár mára nem csupán filmtörténeti kuriózum, de a Budapest környéki kirándulások egyik kedvenc célpontja is. Most is számos család piknikezett a kamu romok között. A növényekkel néhol buján benőtt várfalak a gyerekek számára nagy játszótérnek bizonyulnak.
Az egri vár romjait elhagyva visszatértünk a kék sávra, amelybe nemsokára becsatlakozik a sárga sáv jelzése is. Itt az erdő már felöltötte tavaszi, zöld ruháját, és fejünk fölé lombsátort vontak a fák, miközben szűrt napfény hatolt át az ágak hálóján.
A turistaút felett, a Nagy-Kevély oldalában,
a fehér dolomitsziklák között kis barlangra, a Nagy-Kevély kőfülkéjére bukkantunk,
amit a helyiek csak Szódás-barlangnak hívnak. Nevét állítólag az alatta futó útról kapta, mivel annak a régi neve Szódás út volt, és egykor ezen vitték fel a szódát a kevély-nyergi turistaházhoz.
Az üreget egy körülbelül 25 méter hosszú meredek ösvényen, 12 méteres szintemelkedés leküzdésével közelíthetjük meg.
Érdemes felmászni a törések és vetődések mentén keletkezett üreghez,
mert egyrészt a gyerekek élvezni fogják a négykézláb mászkálást, ahogy hol egy kisebb sziklába, hol pedig a fák előbukkanó gyökereibe, ágaiba kapaszkodva juthatnak fel oda, másrészt a kőfülke melletti sziklapárkányról meglepően szép pilisi kilátás tárul a szemünk elé.
A Szódás-barlangtól kövekkel borított úton sétáltunk tovább a kevély-nyergi turistaház maradványaihoz, ahol pihenőhelyet alakítottak ki. A sárga sáv jelzés innen egyre sűrűbb erdőben, szűk ösvényeken haladt, majd átvitt a Kis-Kevély északkeleti oldalára, amely egyenesen a Mackó-barlanghoz vezetett.
A 11 méter széles és 3-5 méter magas barlangról könnyen el lehet képzelni, hogy az őskorban számos állatfajnak,
barlangi medvének, hiénának, őslónak, ősbölénynek, gyapjas orrszavúnak és mamutnak
nyújtott menedéket. A régészek számos őskori leletre, maradványra, kovaeszközre bukkantak itt, amelyek azt bizonyítják, hogy már az ősember is életvitelszerűen használta a barlangot.
A Mackó-barlangtól több turistaúton (kék, piros és sárga sáv) is visszajuthatunk a kevély-nyergi pihenőig, mi most a vadregényessége miatt a már jól ismert sárgát választottuk. A pihenőnél aztán
megkerestük a piros sáv jelzést, amely a Nagy-Kevély gerincén vezet fel a csúcsra.
A csúcs felé közeledve meredekebbre fordult a kapaszkodó, a talaj sziklásabb lett, tágultak a fák közti nyiladékok, és ritkult a növényzet, míg a tető közelében ki nem bukkant a kobaltkék színű égbolt.
A Nagy-Kevély 534 méter magas, füves, dolomitsziklás, hosszan elnyúló tetejének pereméről tiszta időben különleges panorámában gyönyörködhetünk. Pilisborosjenő házai mögött
a Budai-hegység szinte összes, jellegzetes csúcsa beazonosítható:
rálátunk a Hármashatár-hegyre, a Gellért-hegyre, a János-hegyre, a Hárs-hegyre, sőt egészen a Nagy-Szénásig és a Nagy-Kopaszig ellátni. A messzi távolban a Gerecse vonulatait is felfedezhetjük.
A csúcsról már csak lefelé visz az út Pilisborosjenőre. Kezdetben a piros sávon baktattunk, majd letértünk jobbra, a piros négyzetre, épp ott, ahol egy vízmosás vésett vájatot az Ezüst-hegy oldalába. Ez a szakasz rendesen megmozgatja a combizmokat és a térdeket, mivel izgalmas, mészkőporos, fenyveses vízmosáson keresztül ereszkedünk le a településig.
A piros négyzet végül Pilisborosjenő utcáin, a házak mentén egészen a központban található autóbusz-állomásig és parkolóig vezet. A pilisborosjenői körtúra hozta a tőle elvártakat: a Nagy-Kevély és környéke távolról és közelről is látványos, az útvonalban van kihívás és kaland, a csúcsra az út kicsit fárasztó, de ha már fent vagyunk, a Pilis legszebb látképével leszünk gazdagabbak.