Ha a zalai megyeszékhely környékén járunk, érdemes kimenni a város déli határában elterülő völgybe, ahol minden év májusában egyedülálló színpompa és tömény virágboltillat fogadja a látogatókat.
Az északi tájolású, szűk völgyben az 1960-as években kiirtották az elburjánzott akácost, és egy szabadon látogatható, arborétum jellegű erdőt alakítottak ki a területen. A fafajok mellett a völgy leginkább az ide telepített több száz rododendronnak köszönheti a hírnevét.
A havasszépének is nevezett cserjék eredeti hazája Japán, India és a Himalája vidéke. Európába már évszázadokkal ezelőtt megérkezett, főleg a Brit-szigetek párás levegőjén nyílnak nagy tömegben a kertekben, és sokszor azokon kívül is.
Az azálea Kínából származó növény, amely hazánkban szobanövényként is elérhető, bár tartása sok odafigyelést kíván.
Hűvös, de nem fagyos, páradús levegőt és savanyú talajt igényel,
a meszet még a csapvízben előforduló vízkő formájában sem viseli el. Az Azáelás-völgyben nem meglepő módon stabil populációja él.
A virágos cserjék fölé olyan fenyőkülönlegességek is magasodnak, amelyekből az egész országban csak néhány példány fordul elő. Japán vörösfenyő, simafenyő, kaukázusi jegenyefenyő, kolorádói jegenyefenyő, mamutfenyő, szerbluc, szitkaluc, zöld- és kékduglász, valamint különböző tuják alkotják az erdő egy-egy részét.
Sajnos néhányan jó ötletnek tartják egy-egy csokorra való virág begyűjtését, pedig a letépett virágok perceken belül elszáradnak. Mások gyökerestől akarják elvinni a növényeket, pedig az sem működik, hiszen ezek a virágok igénylik az itteni savanyú talajt és a hűvös, párás levegőt. A növények védelme miatt ma már szinte minden nap
biztonsági személyzet őrzi a völgyet.
Ami azt illeti, ennél irigylésre méltóbb munkahelyet nehéz elképzelni.
A völgy gyalogosan egész nap szabadon látogatható.
Autóval Zalaegerszeg belvárosából pár perces út vezet a völgy aljához
Gellénháza irányába, de a parkolóhelyek száma erősen korlátozott. Autóbuszok közül csak a 30-as járat áll meg a völgy felső vége fölött, a Bazitai TV-toronynál, ahonnan bő fél kilométeres, bár jelentős szintkülönbségű túra vezet a völgybe.
A negyven kilométerre lévő Jeli Arborétumban szintén tart még a virágzás. Ez persze nem meglepő, mivel az ottani fajösszetétel még gazdagabb, bőségesen kerültek a gyűjteménybe különböző, kora tavasztól nyárig nyíló fajták.