Ez az ördögi túra kalandvágyóknak kötelező

Vágólapra másolva!

Árnyas lombsátor, burjánzó aljnövényzet, sziklás patakmeder, mohás kőtömbök, bedőlt fák és izgalmas drótkötélpálya. Ördög-árok és Kő-árok. Bejártuk a Magas-Bakony egyik legszebb túraútvonalát, és valamit megéreztünk a Bakony vadságából.

Joó Annamária,

Turista Magazin

Vágólapra másolva!

Magyarország Csesznek Ördög-árok utazás Kő-árok Bakony túrázás

A terv az volt, hogy hétvégén elmenekülünk a városi kánikula elől. Nem vízpartra, inkább egy hűs szurdokba, ahol a fejünk fölött összeboruló levélmennyezet alatt nincs kibírhatatlan hőség, és a nyári szabadságok fő időszakában sincs tömeg. Választásunk baráti javaslatra a kalandosnak és vadregényesnek titulált Ördög- és Kő-árokra esett. Úgy gondoltuk, a Csesznekről induló 16 kilométeres körtúra nem lesz túl megerőltető.

Hallgassunk a helyiekre

Már rögtön a túra elején változott a terv. A cseszneki vár lábánál lévő bolt háziasszonya azt tanácsolta, fordítsuk meg az irányt, és

kezdjük az „Ördöggel”, mert az nehezebb terep,

és jobban járunk, ha a könnyebbik végén fejezzük be a túrát. A helyiekre érdemes hallgatni – ezt már korábban megtanultam –, hiszen a környéket ők ismerik legjobban. Úgyhogy az útvonal-módosítás mellett döntöttünk, és már baktattunk is a piros sáv jelzésen az Ördög-árok irányába.

Az első pár száz méteren Csesznek várának sziklaszirten magasodó sziluettje kísért bennünket, majd aranyló gabonamezők következtek. Lágyan hullámzottak, ahogy a friss, északi szellő bókoltatta a magasra nőtt kalászok tetejét. A felhők gyorsan vonultak odafenn, árnyékuk mezőkön, dombokon, utakon suhant végig.

A dimbes-dombos táj után érkeztünk meg az erdővel borított hegytömbhöz. Itt égig érő bükkösök és mohás sziklák között ereszkedtünk le a patakmederhez. Innentől kezdődött az igazi kalandtúra. Az árok fokozatosan szurdokvölggyé szélesedett, a hasadék oldalai megnyúltak, a sziklák egyre nagyobbak lettek, a völgy pedig egyre sötétebbé és hűvösebbé vált.

Az út néhol a mederben vezetett, ahol víz ugyan most nem volt, viszont annál több kő és bedőlt fa nehezítette a haladást. Nemegyszer

asztalnyi köveken és méretes sziklákon kellett átvergődnünk

a túlpartra, ami nem kis ügyességet és trükközést kívánt. Ekkor esett le, hogy milyen találó az árok elnevezése, mert valóban mintha az ördög furfangos kedvében hajigálta volna szanaszéjjel a mészkőtömböket a völgyben.

A túra izgalmát itt nem annyira a táv vagy a szintemelkedés leküzdése adta, hanem a folyamatos újratervezés, és az egyedi technika megtalálása, amellyel kikerülhetjük és/vagy megmászhatjuk az elénk tornyosuló hatalmas, bedőlt fatörzseket, sziklatömböket. Máshol pedig,

ha a patakmeder áthatolhatatlan dzsumbujjá vált, a hegyoldalban mentünk tovább,

míg a következő pillanatban már a meredek patakparton, fától fáig, ágakba, gyökerekbe kapaszkodva jutottunk előre.

Nagyi legyen a talpán

Egyes vélemények szerint az Ördög-árok gyerek- és nagymama-kompatibilis. Hát, nem tudom, de nagyi legyen a talpán, aki végigjárja ezt a sziklákon ugrálós, kapaszkodós, néhol meredek sziklaoldalon csúszkálós túrát. Én 7 év alatti gyerekkel és 70 pluszos nagyival nem biztos, hogy belevágnék az Ördög-árok-túrába, főleg nagyobb esőzések után, amikor a patak megduzzad a szurdokban.

Az árok fő látványossága tagadhatatlanul az Ördög-gát vagy más néven Gizella-átjáró. A lapos völgytalp sűrű bokrai közül hirtelen bukkan elénk a gigantikus kőszikla, amely meredek falak közé szorulva torlaszolja el a szorost.

Ezt kell megkerülni sziklafalon mászva, drótkötél, fellépők és vaslépcsők segítségével,

miközben alattunk az időszakos patak vízesése csobog. Az Ördög-gát tövében ugyanis a patak szintje megsüppedve kis medencét formál, amelyből aztán a szűkületen keresztül zubog tovább a vízfolyam.

A „mini vasalt út” segítségével biztonságosan átjuthatunk a túloldalra. A tériszonyosoknak ez a mutatvány kevésbé ajánlott, nekik inkább a hegyoldalba vájt lépcsők megmászása jelentheti a megoldást. Az egymásra borult sziklák fölött találjuk

a Bakony egyik legnagyobb barlangját, a Sűrű-hegyi Ördög-likat,

amelynek felfedezésével barlangásztapasztalat és megfelelő felszerelés nélkül ne nagyon próbálkozzunk.

A gát után a völgy egyre szelídült, a sziklák és a fák távolabb kerültek egymástól – hamarosan kijutottunk a szurdokból.

Rátértünk a zöld sáv jelzésre, amely végigvezetett a hangulatos Kő-árkon.

Itt már stabilabb volt talaj a lábunk alatt, a turistaút szélesebb lett, az aljnövényzet csak helyenként durvult el, és keresztbe dőlt fákon is csak egyszer-kétszer kellett átmászni.

Mellettünk, a fák mögött még fel-feltűntek több méter magas sziklafalak hasadékokkal, kőfülkékkel, de már jóval ritkábban. Csesznekig szép erdőben vitt az utunk. Néhol kicsit kiértünk belőle, aztán fejünk fölött ismét összeborultak a lombok. Végül a temető közelében bukkantunk ki a cseszneki országútra, amelyen néhány perc alatt visszaértünk kiindulási pontunkra, a vár előtti parkolóhoz.

A közel 16 kilométeres Csesznek – Ördög-árok – Kő-árok – Csesznek körtúra kalandvágyóknak kötelező. Ezt a természetélményt nem érdemes kihagyni. Ördögi-kör, amely megbabonáz, és visszahív a Bakonyba.