Ezt a horvát turistacsapdát nem érdemes kikerülni

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Mivel a Krka Nemzeti Park híres látványossága tényleg lenyűgöző, már előszezonban is jókora tömeggel kell megküzdenünk a zúgók és vízesések látványáért és a folyóban megmártózás élményéért. Bár az araszolgatás néha idegőrlő volt, azért mindenképpen megérte.

Šibenik mellett foglaltunk szállást egy kempingben, ezért már jó előre eldöntöttük, hogy családi nyaralásunk egyik napját a közeli Krka Nemzeti Parkban töltjük. Már csak azért is, hogy egy kis változatosságot csempésszünk a tengerparti ejtőzésbe.

Forrás: Turista Magazin archív/Nógrádi Attila

A Krka-medence és folyó 109 négyzetkilométeres területét 1985-ben nyilvánították nemzeti parkká. Magyarországon Krka-vízesés néven emlegetik, ami nem véletlen, hiszen

a nemzeti park leghíresebb látnivalói a kisebb-nagyobb zúgók és vízesések.

Ezek közül a Skradinski bud (Nagy-vízesés) a legnagyobb, bár azért némi „csalás” van a dologban, mert valójában nem egy, hanem 17 vízesés alkotja.

Forrás: Turista Magazin archív/Nógrádi Attila

Megkérik az árát

A nemzeti parkot többféleképpen is megközelíthetjük. Ha autóval megyünk, a Lozovac nevű települést kell keresni, ennek határában találjuk a park bejáratát és mellette a hatalmas kavicsos parkolót. Eltéveszteni tényleg nehéz, mert több

tíz kilométeres körzetben minden irányból remekül ki van táblázva.

Az igazán nagy spílerek azonban nem autóval, hanem hajóval mennek vízeséseket csodálni. Ehhez a Krka folyó torkolatánál fekvő Šibeniket célszerű felkeresni, de Skadrinból is indulnak szervezett hajótúrák.

Forrás: Turista Magazin archív/Nógrádi Attila

Felnőtteknek főszezonban (július és augusztus között) 180 kuna (7470 Ft) a belépőjegy. Mi június végén mentünk, így még 110 kunát (4565 Ft) fizettünk, de télen 30 kunáért (1245 Ft) is be lehet jutni. Gyerekeknek 7 év alatt ingyenes. További információt a belépőjegyekről itt találnak.

A parkoló melletti pénztárban, főszezonban némi sorban állásra kell készülni, valamint arra, hogy innen

nagyobbacska buszok viszik le a nagyérdeműt egy szűk szerpentinen a folyóhoz.

A buszról lekászálódva mindjárt több lehetőséggel szembesít minket a nemzeti park, angolul tökéletesen beszélő alkalmazottja. Egy nagy térképen mutatja, hol állunk, honnan indul a fő attrakció, merre kanyarog a Skradinski budot körbejáró tanösvény, és hol lehet hajójegyet venni a Krka folyó felsőbb szakaszainak látványosságaihoz, a Visovac-szigethez, a Roski-vízeséshez és a Krka monostorhoz.

Forrás: Turista Magazin archív/Nógrádi Attila

Mivel ez utóbbiak önmagukban is két- és négyórás programok, a három- és hatéves gyerekeink teljesítőképességét figyelembe véve elvetettük a hajókázást. Maradtunk az alapprogramnál, és a mintegy két kilométer hosszú tanösvény bejáratát vettük célkeresztbe. Ezt sem lehet eltéveszteni, mert a buszról leszállva kábé egyperces sétával érhető el.

Forrás: Turista Magazin archív/Nógrádi Attila

Sziget fesztiválos hangulat

A tanösvény tulajdonképpen profin kiépített fapalló- és hídhálózat, amelyen száraz lábbal kelhetünk át az ingoványos részeken, a számtalan kisebb-nagyobb kristálytiszta patakon és tavacskán. Az út mellett itt-ott információs táblák adnak tájékoztatást a környék növény- és állatvilágáról, valamint a park föld- és víztani érdekességeiről.

Profi megoldás, hogy a fapalló mellett babakocsibarát út is vezet a vízesésig.

Június végén jártunk ott, az igazi főszezon előtt, de még így is sokszor volt tumultus a szűk fapallón, holland, német, francia és amerikai turisták hadai igyekeztek a vízesésekhez. Ez kicsit idegőrlő volt, mert a gyerekeink amúgy is lassan haladtak a pallón, lépten-nyomon megálltak, hol egy barátságos kacsa, hol az ösvény mellett és alatt úszkáló halak miatt, hol meg csak úgy.

Forrás: Turista Magazin archív/Nógrádi Attila

Ha el tudunk vonatkoztatni a tömegtől, a park tényleg lenyűgöző. A halrajok karnyújtásnyira lebegtek az ösvénytől, amelynek mentén óriási fügefák sorakoztak. Kábé egyórányi séta után

egyre erősödő zúgás jelezte, hogy közeledünk a Skradinski budhoz.

A palló hosszú, lefelé ereszkedő lépcsősorban ért véget, és hirtelen ott találtuk magunkat egy fákkal tarkított réten, amely tökéletesen hozta a Sziget fesztivál hatodik napjának hangulatát.

Forrás: Turista Magazin archív/Nógrádi Attila

A tömeg már letaposta a fű java részét, így porban volt kénytelen heverni és ácsorogni az a több száz lengén öltözött látogató, aki közelebbről is meg akarta csodálni a vízeséseket.

Itt meg lehetett mártózni

a hűvös vizű folyóban, ami remek felfrissülés volt a tanösvényes araszolgatás után.

Forrás: Turista Magazin archív/Nógrádi Attila

Még egy kis tumultus a végére

A víz kristálytiszta, viszont vigyázni kell, mert az aljzatot girbegurba mésztufaalakzatok borítják. A vízesésekig természetesen nem lehet felúszni, bójasor jelzi a határt, de innen is lenyűgöző nézni a zubogást.

Forrás: Turista Magazin archív/Nógrádi Attila

A vízesés melletti placcon éttermek és árusok sora várja a megéhezett turistákat, akik egy folyó fölé épített fahídon indulhatnak vissza a buszmegállóhoz. Mivel mindenki ezen a fahídon szeretné megörökíteni magát és úti társait a vízeséssel a háttérben,

itt is meglehetősen lassú a haladás,

és ez kitart egészen a kijárat közelében található miniskanzenig.

Forrás: Turista Magazin archív/Nógrádi Attila

Itt működő vízimalmot és néprajzi kiállítást találunk, de nem ússzuk meg a fagyiárusok és ajándékboltosok csapdáit sem. Jellemző, hogy hatéves Misi fiamnak az egész parkból az a hatalmas turbina tetszett a legjobban, amelyet a kijárat felé lehetett megcsodálni. Ez egyébként annak a vízerőműnek volt fontos alkatrésze, amelyet még 1895-ben hoztak létre. Ennek köszönhető, hogy Šibenik – számos európai várost megelőzve – elektromos világítást kapott.

Forrás: Turista Magazin archív/Nógrádi Attila

A buszmegállóban alaposan feltorlódott a tömeg, így volt némi feszültség, mire mindenki feljutott az amúgy tényleg gyorsan pörgő buszokra, majd irány a kavicsos parkoló, és a napon 200 fokosra hevült autó megkeresése.

Forrás: Turista Magazin