Erre a paradicsomi szigetre ritkán téved fehér ember

Kilátás a kompról

Pangkor egy sziget Malajzia nyugati partjaihoz közel, amelyet az európai turisták szinte egyáltalán nem ismernek. A malájoknak viszont ez az egyik legkedveltebb üdülőparadicsoma. A nők földig érő száriban, a férfiak farmerben és pólóban mártóznak meg a tengerben. A fákon és az utakon majmok tucatjai állnak lesben, hogy egy óvatlan pillanatban lecsaphassanak bármire, amit érdekesnek találnak, legyen az napszemüveg vagy fényképezőgép.

Pár percünk volt csak, hogy a buszmegállótól átérjünk a kompkikötőig. Már majdnem elindult a hajó, amikor szó szerint beestünk az ajtón. Mintha egy színpadra kerültünk volna, legalább

háromszáz maláj szempár szegeződött ránk.

Nem túlzok, úgy néztek, mintha még sosem láttak volna fehér embert. Pangkort nem nagyon említik az útikönyvek, ezért tényleg nagyon ritkán téved ide turista.

Kilátás a kompról a szigetre Forrás: Daróczi Szilárd

A komp Lumut kikötőjéből indult, az út nagyjából háromnegyed óráig tartott. A sziget több pontján is kikötöttünk, de mi a végállomáson szálltunk le, majd onnan 10-15 percet taxiztunk az üdülőövezetbe. A taxik mind babarózsaszínre voltak festve.

Rózsaszín taxik mindenütt Forrás: Daróczi Szilárd

Szokásunkhoz híven most sem foglaltunk előre szállást. Korábbi tapasztalatainkból kiindulva azt gondoltuk, itt is tíz perc alatt találunk majd valamit. Gyanús volt, hogy mindenütt rengeteg az ember, hamarosan ki is derült, hogy nemzeti ünnep van Malajziában. A sziget teljesen megtelt, de azért nem maradtunk fedél nélkül. Az egyik helyen szerencsénk volt, egy házaspár visszamondta a foglalását, így miénk lehetett a faházuk.

Ebben a faházban kaptunk szállást Forrás: Daróczi Szilárd

Még aznap este elmentünk vacsorázni. A grillezett ráját kóstoltuk meg, amelyet pálmalevébe csomagolva sütöttek ki, hozzá pedig pikáns, csípős szószt adtak. Naivan azt hittük, hogy kevés lesz benne a szálka, de nagyot tévedtünk. A húsa nagyon finom volt, de nagyon megküzdöttünk az apró szálkákkal. A csípős szósz isteni volt, de utólag megbántuk, hogy megettük, erős gyomorgörcsöt és hasmenést kaptunk tőle.

Inkább elkerültük a majmokat

Másnap elindultunk felfedezni a szigetet. Közel volt a szállásunk a parthoz, így először is megmártóztunk a tengerben, hogy lehűtsük magunkat. Körülöttünk csak helyiek fürdőztek.

A nők földig érő száriban, a férfiak farmernadrágban és pólóban mentek be a vízbe.

Kerek szemekkel néztek ránk, amikor útitársam bikinire, én fürdőgatyára vetkőztem. Rajtunk kívül csak az egy-két éves gyerekek voltak hasonló öltözetben.

Itt csobbantunk mindennap Forrás: Daróczi Szilárd

Fürdés után elindultunk sétálni, hogy egy kicsit csendesebb partszakaszt találjunk. Bármerre jártunk, majmok tucatjai jelentek meg. Egyre közelebb jöttek, nem féltek az emberektől. Mi viszont felkészültünk, és

mindent elraktunk a táskába, ami potenciális zsákmányt jelenthet számukra.

Ráadásul engem már harapott meg majom, igaz, állatkertben, de nem hiányzott az a procedúra, amin akkor átestem.

A majmok Pangkoron nem félnek az emberektől, egészen közel merészkednek Forrás: Daróczi Szilárd

Próbáltuk lefotózni őket, de a gép láttán vérszemet kaptak, és nagy lendülettel elindultak felénk. Úgy döntöttünk, jobb, ha nem provokáljuk őket, inkább gyorsan elpakoltuk a gépet, és igyekeztünk kikerülni őket. Csak pár száz métert kellett gyalogolnunk, hogy egy nagyon csendes partszakaszra bukkanjunk, ahol alig lézengtek néhányan. Az egyik fán hinta lógott, félig már a vízben.

Hinta a tenger felett Forrás: Daróczi Szilárd

Isteni maláj palacsinta

Napozás és fürdőzés után visszaindultunk a szállásra, de útközben egyszer csak nagyon finom illatok csapták meg az orrunkat. Egy mozgó bódénál találtuk meg az édes illatok forrását. Egy nagy tűzhelyen gázrózsák helyett kör alakú mélyedések voltak, mintha csak vasból készült edények lennének.

Palacsintaszerű tésztát öntöttek bele, aztán mogyorókrémet, kakaót vagy fahéjat szórtak rá,

pár másodperc múlva pedig kiszedték a formából, kettéhajtották, és már lehetett is enni. Ez volt az apam balik, a helyi vékony palacsinta. A mi hagyományos palacsintánktól csupán annyiban tér el, hogy a tésztája ropogós.

Apam balik, az ázsiai palacsinta Forrás: Daróczi Szilárd

Érdekes volt, hogy míg az elején mindenki megbámult minket, a harmadik nap végére már egészen hozzánk szoktak a malájok. Egy-két pultossal szóba elegyedtünk, ők is mondták, hogy ide tényleg csak ritkán tévednek külföldiek.

Ha valaki Malajziába készül, és szeretne betekintést nyerni a malájok mindennapjaiba, ne hagyja ki ezt a 12 kilométer hosszú, maximum négy kilométer széles, paradicsomi szigetet. Nagy kalandok itt valószínűleg nem várnak az emberre, de ha gyönyörű tengerpartra, nyugalomra, kedves emberekre és finom ételekre vágyunk, akkor nem fogunk csalódni.