Öt percig pilóta lehettem Berlin fölött

Kilátás a Berlinre és a Spree folyóra

Berlin tényleg Európa egyik legélhetőbb városa. Az egész város arról szól, hogy az ott élők és az oda látogatók jól érezzék magukat benne. Rövid látogatásom során a tipikus turistalátványosságokon kívül sikerült időt szakítanom a Menschen Museumra, ahol megfoghattam egy emberi vesét, és a folyton pezsgő berlini éjszakai életbe is belekóstoltam egy kicsit.

Szinte már hagyomány, hogy a születésnapomat Németországban töltöm. Idén Berlinre esett a választásom. Rendkívül kedvező áron találtam repülőjegyet, csupán 15 ezer forint volt oda-vissza. Németországban élő barátaim a berlini reptéren csatlakoztak hozzám, ahonnan nagyjából 30 perc volt az út a belvárosig busszal és metróval. Egy hostelben foglaltunk szobát, amely leginkább börtönre hasonlított, viszont nagyon tiszta volt és olcsó.

Tapintsd meg a vesét!

Miután megvolt a szülinapi koccintás, a nyakunkba vettük a várost. Berlin metróhálózatán jól látszik a német precizitás: áttekinthető és nagyon logikus, 20-25 perc alatt átszelhetjük a várost a föld alatt.

Első állomásunk az Alexanderplatz volt, amelyet a helyiek csak Alexnek becéznek.

Ez a német főváros egyik leghíresebb tere, és egyben fontos közlekedési csomópont.

Csak pár száz métert kellett sétálni a tévétoronyig, amely tipikus turistalátványosságnak számít. Fél órát álltam sorba a jegyért, közben egy középkorú férfival és 6 éves gyermekével beszélgettem. A férfi tört magyarsággal mesélte, hogy hétéves korában disszidáltak a szülei Németországba, így ő már alig tud magyarul.

Kilátás a tévétoronyból Forrás: Daróczi Szilárd

A tévétoronyból, amely 368 méteres magasságával Európa negyedik legmagasabb szabadon álló épülete, fantasztikus volt a kilátás, egész Berlin a lábaim előtt hevert. A fenti bárban fél órát ücsörögtem finom fehérbort kortyolgatva, ez idő alatt a torony 360 fokos fordulatot tett.

A következő látnivaló, a Menschen Museum (Embermúzeum) csupán két perc sétára van a toronytól.

Itt preparált emberi testeket és szerveket állítottak ki,

hogy a látogatók betekintést nyerhessenek a test lenyűgöző rendszerébe. Egy-két szervet – például a tüdőt és a vesét – meg is lehetett érinteni. Von Hagens, a kiállítás megálmodója most is várja azok jelentkezését, akik haláluk után szeretnék felajánlani a testüket egy-egy újabb tárlathoz.

Egy táncos pár preparált teste Forrás: Daróczi Szilárd

Metróra szálltunk, és a Brandenburgi kapu felé vettük az irányt, azt ugyanis turistaként semmiképp sem szabad kihagyni. Több százan voltak a téren, mindenki a tökéletes szelfit próbálta elkészíteni. Innen csak pár száz méter a Bundestag, amely előtt kígyózó sorok álltak, mert

csak komoly biztonsági ellenőrzés után lehet bemenni az épületbe.

Mi csak kívülről csodáltuk meg a német parlamentet, már csak azért is, mert nem akartuk lekésni a sétahajózást.

Brandenburgi kapu: tökéletes szelfihelyszín Forrás: Daróczi Szilárd

Pampa a Spree partján

Akárcsak Budapestet és még jó pár európai várost, Berlint is folyó szeli ketté. Míg a Spree egyik partján hatalmas régi épületek sorakoznak, a másik oldalt a modernek uralják.

A parton egymást váltják a hangulatos teraszok, szórakozóhelyek,

de sokan csak a fák alatt, a fűben ülve lazítanak. Naplementében egészen elképesztő és romantikus látványt nyújt a város, egy finom vacsorával pedig megkoronázhatjuk az élményt.

Spree parti panoráma Forrás: Daróczi Szilárd

A hajótúra után belevetettük magunkat az éjszakába. A város szélén régi gyárépületekből kialakított szórakozóhelyeket találtunk. Az egyik ilyen a Pampa, ahol elképesztő hangulat fogadott minket. Hatalmas tábortűz körül beszélgettek, iszogattak, ismerkedtek az emberek, a tűz mellett volt a DJ-pult, előtte pedig a tánctér, ahová lépcsőn és csúszdán is le lehetett jutni.

Pampa: az egyik folyóparti szórakozóhely Forrás: Daróczi Szilárd

Kicsit odébb, a folyó partján kis bokszokat alakítottak ki 2-5 személy részére, de néhány méterrel fentebb, a fák között is kisebb társaságok üldögéltek, beszélgettek. Túl sok képet sajnos nem tudtam készíteni, mert az egyik alkalmazott kedvesen megkért, hogy tegyem el a fényképezőgépemet. A vendégek védelme érdekében tilos a fotózás.

A buli nem tartott túl sokáig, éjszaka 2 óra lehetett, amikor visszaindultunk a belvárosba. Aludni még nem volt kedvünk, viszont nagyon megéheztünk. Az egyik metrómegálló közelében, amely mellett többször is elmentünk napközben,

folyamatosan 15-20 méteres sor kígyózott egy falatozó előtt.

Azt gondoltuk, ez csak jót jelenthet. Most csupán fél órát kellett sorban állnunk, mire megkaptuk a kebabot, amelyhez foghatót még soha nem ettem. Utólag derült ki, hogy ez Berlin egyik legjobb kebabozója.

A berlini katedrális Forrás: Daróczi Szilárd

Berlin fölött az égen

Másnap délelőtt a barátaim beültettek a kocsiba, de nem árulták el, hová megyünk. Meglepetés, mondták, és kihajtottak a városból. Egy kis repülőtérre érkeztünk, amitől rögtön a torkomban kezdett dobogni a szívem. Azt hittem, ejtőernyős ugrást kapok tőlük, de szerencsére tévedtem. Azt hiszem, arra még nem állok készen.

Az ugrás helyett egy sétarepülésre fizettek be Berlin fölött.

A pilóta még a felszállás előtt elmondta, melyik kütyü mire való, és hogy mire kell odafigyelni repülés közben.

Ezt a gépet vezethettem pár percig Forrás: Daróczi Szilárd

A felszállás egészen más élmény volt, mint egy utasszállítóval. A szél papírként dobálta a gépet. A lábaim remegtek, a tenyerem izzadt, de fantasztikus volt az egész. Berlin fölé érve szinte mindent láttunk, amit előző nap megnéztünk séta közben. Elképesztő volt látni a hatalmas tereket, parkokat, amelyek még a magasból is nagynak tűntek.

Kilátás Berlinre és a Spree folyóra Forrás: Daróczi Szilárd

Amikor a pilóta visszafordult a reptér felé, megkért, hogy vegyem át a botkormányt, és vezessek én. Nagyon óvatos mozdulatokkal irányítottam a gépet, csupán egy-két centimétert mozdítottam a karon. Elég erős szél fújt, nem volt könnyű egyenesben tartani a gépet. Öt percig voltam pilóta. A kezem izzadt, az izmaim megfeszültek, de ezt az élményt sohasem fogom elfelejteni.