Somoskő várából a legpraktikusabbnak tűnő utat választottuk, hogy eljussunk a macskakő születési helyéhez, a Macskalyuk bánya kőfejtőjéhez. A várhegy északi oldalán levezető ösvényen indultunk el, ahonnan csak követnünk kellett a Novohrad-Nógrád Geopark geológiai tanösvényének tábláit, amelyek három nyelven, szlovákul, magyarul és angolul informálnak az erdő flórájáról, a kisvasút és a kőfejtés történelméről, illetve a kőfejtők életéről.
Útközben jó pár izgalmas látnivaló akad az utunkba, az első például közvetlenül a vár alatt tárul elénk. A bazaltömlés öt- és hatszögletű karcsú oszlopokból áll, amelyek helyenként a kilencméteres magasságot is elérik, és „bazaltzuhatagként” omlanak le a várhegy oldalából.
Ezek a különleges oszlopok egy négymillió éves vulkán kráterében jöttek létre
a láva felszín alatti, lassú lehűlése következtében. E ritka geológiai képződményt akkor fedezték fel, amikor alapanyagot kezdtek fejteni a vár építéséhez.
A következő érdekesség a kőtenger, amely a bazalt természetes mállása folytán, letöredezett vulkáni tufából keletkezett. Közel sípálya szélességű, szürke kőfolyásként borítja be a vár alatti lejtőt. Jelentős hányada jégkorszaki eredetű, kisebb részét a vár építése során keletkezett építési törmelék alkotja.
A kőtengertől egy gyönyörű, idős bükkös-gyertyános-tölgyesbe vezetett az utunk, ahol a geoparkos infótábla szerint
a legidősebb példányok kora meghaladja a 150 évet.
Elnézve a hatalmas, mohás kérgű, korhadt fákat, ezt el is lehetett hinni. Némelyik törzsét az idő, no meg a milliónyi rovar, bogár úgy szétrágta, hogy átlátni rajta. De a madarak is kezelésbe vettek jó pár faóriást, csipegetésüktől szinte elporladt a belsejük. Nem egynek olyan méretes lyuk tátongott a törzsén, hogy akár a kezemet is átdughattam volna rajta.
Tovább ereszkedve értünk el egy kőépület romjaihoz, amely előtt egy darabka sínpáron bazaltkövekkel megrakott csille jelezte, hogy errefelé egykor vasút közlekedett a Macskalyuk-bányából a somoskői feldolgozóba. Egy vámház is állt itt a határon átszállított nyersanyag és a késztermék ellenőrzésére.
Nem sokkal ezután egy festői környezetben megbújó rétegforrás késztetett megállásra. Hosszú, mohás favályún keresztül csörgedezett a hegy oldalából. Az ismertető tábla szerint a forrás úgy keletkezett, hogy a bazalttakarón átszivárgó víz egy vékony agyagrétegen fennakadt, majd a felszínre tört.
A forrástól nem messze kétszintes fakilátóra bukkantunk.
Nem igazán volt a stabilitás mintapéldánya, és a feljárata is eléggé szűkösnek bizonyult, de megérte felmászni rá, mert nagyszerű kilátás nyílt róla mind Somoskő, mind Salgó várára. Aki szeret fotózni, ki ne hagyja, mert szép időben innen egyszerre le tudja kattintani mindkettőt.
Még pár száz méter, és kinyílt a tér. Megérkeztünk a Macskalyuk bánya bejáratához, ahonnan a budapesti macskakövek is származnak. A teraszos részen az egykori bányásztelepülés kőkupacai tornyosultak, mögötte az erdőből sziklafalak törtek az ég felé. A 20. század első felében nagy élet folyt itt – tájékoztat a tábla –, a kőfejtő köré épült Macskalyuk település 48 házból, három szálláshelyből, két határőrépületből és egy-egy iskolából, irodából, üzletházból, vendéglőből állt.
A kőfejtő fénykorában, az 1920-as, 30-as években 1500 embert is foglalkoztatott. Az útburkolatra szánt macskaköveket a bányából kisvasúttal szállították Magyarországra.
A faragott kő 80 százaléka Budapesten landolt, de bőven jutott Bécs, Párizs utcáira is.
A település a II. világháború után, a kőfejtés visszaesésével kezdett el hanyatlani. Mára csak az egykori épületek romjai maradtak hírmondónak, azokat is nagyrészt benőtte a természet. Most nyugalom, csend honol a tájon. Léleknyugtató vidék, szeptemberben is szép, amikor a talaj már őszszagú, de a fejünk fölött még mindig dúsan hajladoznak, zizegnek a lombok.
A macskakövet – mint útburkolatot – mindig szerettem. Kivéve, amikor bringával vagy autóval kellett végigzötykölődni rajta, főleg eső után, amikor még jobban csúszott. Látványra viszont lenyűgözött az egymás mellé vagy ívesen rakott textúrája, amely sajátos, régies hangulatot ad az utcáknak, tereknek. Jó volt látni egy olyan helyet, ahonnan ezek az évmilliókat magukba szívó bazaltkövek származnak, és megtudni, hogyan faragták, pattintották gondos munkáskezek kocka formájúra a macskaköveket.
Amikor a kőfejtőhöz értünk, sötétszürke fellegek kezdtek el gyülekezni felettünk, ezért úgy döntöttünk, nem megyünk tovább a tanösvény szlovák végpontjára, inkább visszagyalogolunk ezen a hangulatos erdei úton egészen addig, ahol a Macskalyuk kőbánya tanösvény rácsatlakozik a Somoskői tanösvényre.
Innen a Sátormegi-patak mentén negyedórás sétával jutottunk el a Krúdy-forrásig,
amely a 20. század elején halnevelés céljából kialakított kis tavakat táplálja. A víz a Macskalyuk lávatakarójának rétegforrásából jut a tavakba. Nevét a vár felújítását irányító dr. Krúdy Gábor régészről kapta, akinek kezdeményezésére 1987-ben újra kiépítették a forrást. Vizét ajánlott megkóstolni, kellemesen felfrissít.
A két tanösvény bejárása, plusz némi kis bóklászás az ösvényeken (a túra összesen nagyjából kilenc kilométer) a várnézéssel együtt kiad egy egész napos, tartalmas programot. Van néhány combosabb emelkedő benne, meg egy-két lejtős rész, de végig jól járható, széles, erdei turistautakon vezet. Aki a Medves-vidéket bejárja, nem fog csalódni. Amilyen kicsi, olyan maradandó élményt nyújt a kirándulóknak.