A Karancs–Medves-vidék ékkövén, Salgó várában ottjártamkor is sok volt a kiránduló. Gyerekek, szülők és néhány magányos túrázó jellemzően fényképezőgéppel a nyakában sétálva járta be a vár zegzugos részleteit és a vulkáni sziklákat. Nem sokat beszélgettek, inkább csak élvezték a látványt.
Aztán egyik pillanatról a másikra egy idős férfihang szólt valahonnan lentről:
Ha valakit érdekel, balra fönt, ott jön a Nemzetközi Űrállomás.”
A közeli Salgótarján főterén talán csak egyszerűen bolondnak néznének bárkit egy hasonló felhívásért, itt viszont hirtelen tucatnyi fényképezőgép fordult a jelzett irányba, miközben az emberek másik fele továbbra is úgy sétálgatott fel-alá a falak közt, mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy mesterséges égitestek röpködnek a fejünk fölött. De hiszen az is!
Ez a jelenet a harmadik Medvesi Fotós Maraton második napján, este 11 körül játszódott. Talán éppen ez volt ennek a két estének az igazi ínyencsége: a körülöttünk lévő világ látványa, a maga teljes valójában.
Nem volt sok idő ezen elmélkedni, hiszen az előbb még viszonylag más témához volt a fényképező beállítva; gyors átállás, és már fel is tűnt az égen a gyorsan haladó, fényes „csillag”. A földi napnyugta után két és fél órával ugyanis
az űrállomás négyszáz kilométeres magasságában még tartottak a nappal utolsó percei.
A lemenő nap odafent ragyogó fehérséggel csillogott az állomás közel focipálya méretű napelemtábláin, ami az éjszaka sötétjében még ekkora távolságból is jól látható volt. Miközben alig egy perc alatt átsuhant az égen, végre volt egy kis idő körülnézni, hova is csöppentem akkor, amikor már minden „normális” kiránduló otthon készült a lefekvéshez.
Az első Medvesi Fotós Maraton 2013-ban, még kis túlzással a környéken élő tájfotósok kedvenc nyár esti túráinak nyilvános változataként indult, kiegészítve az erre az alkalomra megnyitott István-táróval, túravezetéssel és persze a maraton azóta is elmaradhatatlan látványosságával, Somoskő és Salgó várának fotósbarát éjszakai kivilágításával. A program fényes sikert aratott, így a következő évben már több önkéntes segítő és támogató bevonásával, gazdagabb programkínálattal ismétlődhetett meg a rendezvény.
Idén egy év kihagyás után, harmadszorra terjedt a hír Salgótarján és környékének lakói között, hogy az éjjel érdemes felnézni a hegyekre, mert szépen ki lesz világítva a Salgó és Somoskő vára (utóbbi ma Szlovákia területén fekszik – a szerk.).
A világítás fényerejét persze most is a csillagfényes fotókhoz beállított fényképezőgépek magas fényérzékenységéhez igazították.
Ebből messziről, a közvilágításhoz szokott szemekkel nem sokat lehetett látni, viszont utólag most is több száz fotós több ezer felvételén csodálhatja meg bárki a látványt.
A jelentős érdeklődés persze az előrelátó szervezésnek is köszönhető volt: idén nem csupán éjszakai rovarcsapdázás, asztrofotózás és az elmaradhatatlan éjszakai vezetett túrák színesítették a rendezvényt, de
a napfényes órák sem teltek eseménytelenül:
fotótermék-forgalmazók szakmai bemutatói, modellfotós workshopok és a középkori lovagi páncélban érkező börzsönyi nehézgyalogosok hagyományőrző társasága is képviseltette magát.
A fenti gyűjtemény csak egy néhány órás látogatás apró ízelítője volt a kétnapos rendezvényből. Szerencsére mostanra már szinte teljessé vált a rendezvény Facebook-oldalának képgyűjteménye, bár a fotópályázat eredményére még néhány napot várni kell. Az már bizonyos, hogy idén minden eddiginél többen látogattak el hazánk egyik legkevésbé ismert hegyvidékére, a szervezők pedig okkal remélhetik, hogy ez a kétnapos népszerűség egyre inkább 365 napossá válik.