Itt a retró még eleven valóság

Abház buszmegálló

Abházia nem a világ vége, de nem is a Nyugathoz szokott turistáknak való, flancos nyaralóhely. Már a határátkelés is retró hangulatú, az ország belseje meg olyan, mintha visszarepültünk volna az időben húsz-harminc évet. A polgárháborúnak 24 éve vége, Abházia jelenleg Oroszország üdülőtelepe.

Kíváncsisággal vegyes izgalommal érkeztünk a grúz-abház határt jelentő Inguri folyóhoz. Sokak számára itt véget ér a világ, és a túloldalon egy elzárt, veszélyes földdarab terül el. A valóságban Abházia inkább retró hangulatú, mint félelmetes hely.

Lovas kocsival a határon át

Mivel Grúzia nem ismeri el Abházia függetlenségét, értelemszerűen nem kaptunk grúz bélyegzőt az útlevelünkbe, viszont elmaradt a kíváncsian várt abház bélyegzés is. Az országba 2000 forintos vízummal lehet belépni. Ezt azonban nem a határon kapjuk meg. A kérelmezőnek korábban e-mailben küldenek egy engedélyező levelet, amelyet belépéskor kinyomtatva be kell mutatni a határőrnek.

Életkép az Inguri folyónál Forrás: Kontos Gábor

Ezt követően Szuhumiban fel kell keresni a külügyminisztériumot, ahol kiadják a piros-fehér-zöldben pompázó vízumot. Sajnos ezt kilépéskor nem ragasztják bele az útlevélbe – pedig utazói ereklye lehetne –, hanem bevonják, így papíron semmi sem bizonyítja, hogy Abháziában jártunk. Fontos tudni, hogy

Abháziából Grúziába csak úgy juthatunk vissza, ha onnan is léptünk ki.

Tehát, aki oroszországi határátkelőnél lépett be Abháziába, ott is kell, hogy kilépjen. Grúzia ugyanis saját területének tekinti Abháziát, és nem fogadja el, hogy az ő határőrségét kikerülve lépjen be oda bárki is (bár a grúzok nem bélyegeznek az útlevélbe, az ott kilépőket regisztrálják).

Másfél óra várakoztatás után kezdtem azt hinni, hogy a grúz oldalon pénzt akarnak kicsikarni belőlünk, de végül megkaptuk az útleveleket, és nekivágtunk a határnak. Az abház oldalra gyalog vagy egy sovány gebe húzta lovas kocsin lehet átjutni. Mi az utóbbit választottuk 2 lariért (220 Ft).

Abház buszmegálló Forrás: Kontos Gábor

A gyalogosok drótkerítések közé szorított járdán várták az útlevélvizsgálatot. Volt, aki dinnyével, nagy csomagokkal vagy éppen a kecskéjével állt sorban. Távoli idegenként persze remek témát szolgáltattunk a számukra. Meglepődtünk, hogy a hivatalosságok szájából néhány angol mondat is elhangzott. Miután orosz kiskatonák átnézték a hátizsákjainkat, és az útlevélvizsgálat is rendben lezajlott, behuppantunk egy kisbuszba, amely elvitt az első kisvárosba, Galiba.

Több tehén, mint ember

A kisbuszból kitekintve úgy láttuk, hogy Abháziában szinte megállt az idő a Szovjetunió széthullásakor. A déli rész eléggé lehangoló, mivel az 1992-93-as polgárháború során innen menekült el a legtöbb grúz nemzetiségű lakos.

Rengeteg az üres ház, a megműveletlen föld.

Itt-ott néhány kukoricatábla és gyümölcsös szakítja meg a gazzal benőtt hektárokat.

Az utakon majdnem annyi tehén mászkál, mint Indiában. A nők 35 év fölött szinte kivétel nélkül feketében járnak, viszont sok idős nénike rikító színű fejkendőben pompázott, néha meg-megvillantva egy-két aranyfogat is. Galiban egy hölgy, akinek vegyesboltjában rubelt váltottam, figyelmeztetett, hogy ne nagyon mászkáljak pénztárcával a kezemben, mert ki tudja, mi történhet. Ilyen tanácsok hallatán izgatottan szálltunk fel a fővárosba, Szuhumiba tartó buszra.

Polgárháborús emlékhely Forrás: Kontos Gábor

Szuhumi (abház neve Akva) felé közeledve egyre barátságosabbá és élettelibbé vált a táj. Nagyon jó kis város lehetett kb. száz évvel ezelőtt, amikor még egységesen egy-két szintes, csinos házak szegélyezték a derékszögben találkozó utcákat. Manapság építészeti káosz uralkodik,

a felújított századfordulós villák foghíjtelkekkel és ízléstelen, modern házakkal váltakoznak,

de persze nyilván ez Abházia legkisebb gondja.

A külváros felé haladva előtűnik egy-két atomháború utáni hangulatot idéző lakótelep, de megjelennek a jellegzetes bádogkerítéses családi házak is. Mivel az egykori lakosságszám a felére esett vissza, itt nem nehéz üres lakást találni. Megszokott látvány, hogy egy-egy hatalmas panelház teljesen üres vagy csak néhány ablakon lengedezik függöny.

Száz éve ilyen csinos házakból állt a város Forrás: Kontos Gábor

Balaton retró élőben

A tengerparti sétány viszont kellemes az óriási hajót formázó, szocreál kikötővel. A nyolcvanas évek balatoni romantikáját idézi, csak itt oroszul beszélnek. Viszont ugyanolyan haszontalan szuveníreket lehet venni, mint a Balaton-parton. Abház szóért a piacra kellett mennem. Azt hittem, itt grúziai vagy még annál is olcsóbb árak fogadnak majd, de

Abháziában minden legalább annyiba kerül, mint Magyarországon, vagy még többe.

Téved tehát, aki azt hiszi, hogy itt fillérekből megúszhat egy nyaralást. A szállás mellett az étkezés sem olcsó – persze kaukázusi viszonylatban. A hacsapuri 800, egy ebéd (leves plusz főétel) 1500-2000 forint körül mozog. A közlekedés (akár busszal, akár taxival) olcsóbb, mint nálunk, a hazai tarifa kétharmada, de ez érthető is, mivel itt egy liter üzemanyag 170 Ft körül van.

A szuhumi piacon Forrás: Kontos Gábor

Szuhumiról a tájékozottabb honpolgárnak az a bizonyos kiégett kormányzati épület és az űrbe szánt majmokat kutató intézet jut eszébe. A hatalmas tömbház a füstös ablaknyílásokkal most is ugyanúgy néz ki, mint a polgárháború után. Az épületben persze már semmi mozdítható nincsen, viszont bárki bemehet, és felülről széttekinthet a városra. Az egykori kutatóintézet ma

olyan, mint egy szomorú állatkert,

nagyon lehangoló a ketrecekben élő állatok látványa.

A kiégett kormányzati épület ma is üresen áll Forrás: Kontos Gábor

Ha fel akarunk vidulni, térjünk be a szomszédos botanikus kertbe. Bejáratánál van a város legnagyobb szuvenírvására. Abház szuvenír lehet például egy kaukázusi ivókürt, tőr, abház tea díszdobozban, szőrmesapka vagy valami házi készítésű enni-, innivaló.

Szuhumi a gyorsan száguldó terepjárók városa is. A gyalogosnak vigyáznia kell, mert sok kereszteződésben – vélhetőleg a takarékosság jegyében – nem mindig van megfelelő számú és elosztású jelzőlámpa.

A botanikus kertben Forrás: Kontos Gábor

Itt az oroszokból élnek

Turistaidényben felpezsdül az orosz határ és Szuhumi közötti sáv, míg az ország többi része kong az ürességtől. A polgárháború óta ugyanis az egykori bő félmillió helyett csupán 250 000 lakója van a Bács-Kiskun megye nagyságú területnek.

Rajtunk kívül csak orosz turisták voltak,

úgy tűnt, az ő kiszolgálásuk az ország fő gazdasági profilja. Ha nem láttunk volna itt-ott abház feliratot, azt hittük volna, hogy valahol Szocsi környékén járunk. Fizetni rubellel lehet, és mindenhol főleg orosz slágerek szólnak. Egyszer a Millió rózsaszál című dal eredetije is felhangzott.

Retró vasútállomás Forrás: Kontos Gábor

A turizmus zászlóshajója Gagra városa. A hegyek itt nagyon közel vannak a parthoz, és az év felében melegebb van, mint a Cote d’Azure-ön. A szovjet rendszerben

kaukázusi Riviérának hívták

a vidéket. Gagrából elsőként az iszonyatosan lepusztult panelházak és a főutca tárultak elénk, ahol egymást érik a kifőzdék, kitelepült utazási irodák és borárusok. Később láttuk, hogy a tengerpart és a hegyoldalban lévő részek egészen elegánsak (lehettek).

Gagra lakosainak jelentős része örmény, egy taxis szerint templomuk az Örmény Apostoli Egyház Ecsmiadzinban lévő székesegyházának kicsinyített mása. Megelégedéssel láttuk, hogy itt még megbecsülik a mi régi jó, sárga Ikarus buszainkat.

A Fekete-tenger Gagránál Forrás: Kontos Gábor

Jókedvű orosz lányokat és egy fiatal családot kaptunk útitársnak. A sofőr rágyújtott, feltekerte a hangerőt, és orosz popslágerek közepette nekivágtunk a tájnak. Az útvonalon végig bort, mézet és csecsebecséket árusítanak, és minden sofőrnek megvan a maga bejáratott helye, ahol leteszi a csoportját.

Valójában termékbemutatón vettünk részt, de a táj gyönyörű volt.

Útközben ki lehetett próbálni a tarzankát (200 rubel, azaz 900 forint), amely egy szakadék fölött kifeszített drótkötélpálya. A drótpályák egyik végpontja magasabb, így csak végig kell csúszni rajta egy kis ülésen. Az orosz turisták imádják a szelfizést. Ha más csinál róluk képet, akkor feltétlenül szét kell tárniuk a karjukat V alakban az ég felé, a lányoknak pedig mellbedobást és fenékkitolást kell alkalmazniuk, különben semmi értelme a képnek.

A Jupsarszki-szurdokban Forrás: Kontos Gábor

A fineszes helyiek minden elképzelhető kis kiszögellést, félszigetet kilátó- és fényképezőhelynek alakítottak ki, amelyek látogatásáért néhány rubelt kérnek. Lehet különféle állatokat is bérelni egy kattintás vagy egy kis simogatás erejéig. Minden helyen más és más volt a kínálat: ölyv, bagoly, róka, páva, a csúcs két oroszlánkölyök volt.

A rendőrök viszont barátságosak

Az utazás előtt örömmel nyugtáztam, hogy már a Booking.comot is felfedezték az abháziai szállásadók. Rendben le is foglaltam a kinézett szobákat, ám a szálláshelyekre érve kiderült, hogy hiába lebegtetem a visszaigazolásokat, gőzük sincs a foglalásokról. Ráadásul simán elhajtottak minket, mondván, hogy pár napra nem éri meg nekik szobát kiadni. Még csak nem is ajánlottak maguk helyett valaki mást.

A Rica-tó Forrás: Kontos Gábor

Mivel az abházok angoltudása ugyanannyira a nullához közelít, mint az én orosztudásom, jobbnak tűnt továbbállni. 38 fokban, fojtogató párában, hatalmas hátizsákot cipelve kellett nekiállni szállást keresni. Szuhumiban – ki tudja, mennyi kérdezősködés után – egy üzletben kerítettek egy idősebb hölgyet, aki kiadta nekünk a kis garzonját.

Gagrában sem volt könnyebb a helyzet. A helyi rendőrök nagyon segítőkészek voltak, vörös csillagos tányérsapkában,

egy régi Lada rendőrkocsival legalább egy órán át furikáztak velünk körbe-körbe,

amíg nagy nehezen tudtak nekünk szerezni egy lepukkant szobát. Nem fogadtak el semmit a segítségükért cserébe. A rengeteg orosz turista miatt mindenütt telt ház volt, és az árak sem voltak túl barátságosak. A mi lerobbant szobánk is 7000 forintba került éjszakánként.

A Kék-tónál Forrás: Kontos Gábor

Abházia – nem csupán rendezetlen nemzetközi helyzete miatt – számos furcsaságot, érdekességet tartogat az ide látogatók számára. Az ország hivatalos nemzeti valutája az apszár. Nem csoda, hogy senki nem hallott róla, mivel csak 10, 25 és 50-es címletű pénzérméket vertek ezüstből és aranyból, azt is leginkább gyűjtők részére. Mint említettem, mindenki rubellel fizet.

Abház nagy fal is van

Gagra mellett egy gyönyörű partszakaszon, amelyet csak egy csőrendszer csúfít el kissé, folyik a Reprua, a világ legrövidebb folyója. 18 méter hosszan, 10 méter szélesen ömlik a Fekete-tengerbe. És kegyetlenül hideg.

Az idegenforgalmi infrastruktúrát itt egy abház és orosz zászlóval ékesített sütöde jelenti.

Innen légvonalban csak néhány kilométerre van a Kubera-Voronya barlang, amely 2197 méterével a legmélyebb a világon.

Reprua, a világ legrövidebb folyója Forrás: Kontos Gábor

Kevesen tudják, hogy nemcsak kínai, hanem abház nagy fal is van, amely a harmadik leghosszabb a világon. Az ókor végétől kezdve épült, és kb. 160 kilométer hosszan húzódott a Kelaszuri és az Inguri folyó között, Szuhumitól keletre. Természetesen ma már nem ép, de több száz tornyából ma is jó párat megtekinthetünk.

Akinek nem volt olyan szerencséje, hogy eljusson a meglehetősen elzárt Athosz-hegyi Köztársaságba Görögországban, az Abháziában némiképp kárpótolhatja magát. Szuhumitől északra, 22 kilométerre található Novi Afon, magyarul Új-Athosz kolostoregyüttese.

1874-ben alapították Athoszról visszatérő orosz szerzetesek.

Mára ez a hely lett Szuhumi Szentendréje, az egyházi műemlékek mellett cseppkőbarlang, barlangi kisvasút és kellemes éttermek szolgálják az orosz turistákat.

Új-Athosz kolostoregyüttes Forrás: Kontos Gábor

Oroszországtól mérik a távolságot

A 250 000 fős, főleg grúz emberveszteség után 2011-re jutott el Abházia oda, hogy megfordult a negyedszázaddal korábbi állapot: akkor a lakosság 46 százaléka grúz, 18 százaléka pedig abház volt, most viszont az abházok aránya 50,7 százalék, legalábbis hivatalosan. Azonban a teljes abház etnikum többsége még mindig a határon túl, főleg Törökországban, Szíriában és Jordániában él.

Szalagok a Szűz könnye-vízesésnél Forrás: Kontos Gábor

Ki gondolná, hogy a grúzokat az örmények követik, csupán fél százalékkal lemaradva? Bár sokan úgy vélik, a valóságban az örmények majdnem annyian vannak, mint az abházok. Az oroszok aránya 9,2 százalék, természetesen a turisták nélkül. A lakosság kétharmada ortodox keresztény, 10 százaléka muszlim, 8 százaléka pedig az ősvallás híve. Ez utóbbi a kereszténység előtti természeti vallás leporolt formája. Az ország területén hét szent helyük van a híveknek, főleg hegyek és régi romok.

Abházia hiába van nyugatabbra, mint Grúzia, az órák mégis egy órával előrébb járnak.

Nyilván azért, hogy igazodjanak az aktuális oroszországi időzónához. Míg a legtöbb országban a fővárostól számolják a távolságokat, addig itt az orosz és a grúz határtól, így ha főúton jártunk, mindig tudtuk, milyen messze vagyunk Oroszországtól.

Az elhunytak részére felajánlott italok egy temetőben Forrás: Kontos Gábor

Abháziát Oroszországon kívül csak Nicaragua, Venezuela, Vanuatu, Nauru, valamint Abházia ikertestvérei, Dél-Oszétia, a Dnyeszter-menti Köztársaság és Hegyi-Karabah ismeri el. Ez azt jelenti, hogy hazánknak semmiféle hivatalos kapcsolata nincsen az országgal, így ha baj éri az ide látogatót, csak a Nemzetközi Vöröskereszten és a tbiliszi nagykövetségen keresztül kérhet segítséget.

A határátkelőkön és a turisztikai célpontok közelében biztonságban éreztük magunkat, de azért azt ajánljuk, csak olyanok vágjanak neki Abháziának, akik bírnak némi orosztudással, és posztszovjet élethelyzetekben is feltalálják magukat.