Aligátorok között sétálgattam Floridában

Hihetetlen művész a természet

Régóta álmodozom arról, hogy egyszer majd körbejárom az USA nemzeti parkjait. Most végre eljutottam Floridába, ahol három héten át jártam a paradicsomi vidéket. Mangrove erdőkben csónakáztam, hajnali madármegfigyelő túrákon vettem részt, különleges kagylókat gyűjtöttem, delfinekkel, iguanákkal, aligátorokkal, tengeri tehenekkel találkoztam. Tényleg olyan volt, mint egy álom.

Mint már olyan sokszor az életben, most is improvizáltam: két nappal indulás előtt megvettem egy last minute repülőjegyet fél áron, és mire észbe kaptam volna, meg is érkeztem Miamiba. Az otthoni januári mínuszok helyett itt este plusz 25 fok fogadott, és a víz is kellemes hőmérsékletű volt. Ahogy tehettem, futottam is le az óceánhoz. Mindig elementáris öröm fog el, ha ekkora vizet látok.

Veszélyes áramlatok

Florida déli és nyugati részén sekély a víz, a hullámok szelídek, jó messzire be lehet gyalogolni, a keleti parton viszont gyorsan mélyül, nagyok a hullámok, és mindenhol ki van téve a figyelmeztető tábla, hogy veszélyesek az áramlatok. Ennek ellenére nem tudtam megállni, hogy bele ne vessem magam a hullámok közé a Kennedy Űrközpont melletti Coco Beach-en.

Hullámokkal játszadozva Forrás: Terry Martin

Egy ideig élveztem a természet vadságát, de hirtelen beljebb sodródtam. Olyan nagy hullám érkezett, hogy már nem tudtam felugrani rá, teljes erővel felkapott, majd földhöz vágott.

A víz ereje arccal lenyomott a homokba,

és jóformán szusszanni sem volt időm, máris jött a következő óriási hullám. Hamar rájöttem, hogy ennek fele sem tréfa, és gyorsan kimenekültem.

Ez az élmény óvatossá tett, legközelebb csak az utolsó napon merészkedtem be újra ilyen hatalmas hullámok közé Biscayne szigetén, Cape Florida partján. Nagy lendülettel elindultam befelé, élveztem az úszást, és csak akkor vettem észre, hogy balra sodor az áramlat, amikor visszafordultam. Vészesen közeledtem a hullámtörő falhoz. Az ilyen falakat kerülni kell, mert a sziklák veszélyesek tudnak lenni – nekicsaphat a hullám.

Csak így lehet megmenekülni, ha valakit elkap egy áramlat Forrás: Terry Martin

Bárhogy is próbáltam távolodni, túl erős volt az áramlat, kezdtem pánikba esni. Sejtettem, hogy nem szabad átkerülni a hullámtörő másik oldalára, úgyhogy úsztam teljes erőmből az árral szemben. Amikor végül sikerült kievickélni a vízből, megdöbbenve vettem észre a táblát a hullámtörőn: tilos a túlsó oldalán úszni, mert nagyon veszélyesek az áramlatok.

Angyalszárny a tengerparton

Florida egyik fő látványossága a mocsarakban rejtőzködő madársokaság, amely a világ minden tájáról idevonzza a madárrajongókat és profi fotósokat. Több nemzeti parkban kemping is működik, aminek óriási előnye (amellett, hogy a sátrazás olcsó), hogy már hajnalban megfigyelhetjük a madarakat, sétálhatunk az óceán partján és kagylót gyűjthetünk. Másképp nem lehetséges kijutni a partra, mivel a nemzeti parkok kapui csak nyolckor nyitnak.

Varázslatos pillanat Forrás: Terry Martin

Ha valaki idegenkedik a sátrazástól, nem kell aggódnia, rengeteg szállodát és hostelt talál mindenütt. Miamiban és Miami Beachen drága a szállás, de ha kicsit eltávolodunk a legnépszerűbb nagyvárosoktól, már 30 dollárért (7450 Ft) is lehet kétszemélyes szobát találni.

Az élelmiszer annyiba kerül, mint itthon, az éttermek egy kicsivel drágábbak.

De a latin negyedekben például elfogadható áron lehet enni. Sok a spanyol ajkú bevándorló Floridában, így minden sarkon nyitnak egy vendéglőt. Nemcsak az ételeik finomak, de fantasztikus gyümölcsleveket és turmixokat is kínálnak, nekem a mangó, a guáva, a guanabana és a mamey lett a kedvencem.

Hihetetlen művész a természet Forrás: Terry Martin

Engem azonban sokkal jobban érdekeltek a természet szépségei, mint a helyi gasztronómia. Káprázatos napfelkeltékkel kezdtem a napot, és élveztem a magányos hajnali sétákat, amikor még senki sincs a parton. Azért is érdemes korán kelni, mert apálykor rengeteg kagyló sodródik ki a homokba. A megszállott gyűjtők ilyenkor Sanibel szigetén mindent átfésülnek, hogy ritka kincseket találjanak.

Engem is hamar elkapott a láz, és a kezdők szerencséjével

tökéletes állapotú angyalszárnyra bukkantam.

Szóba elegyedtem a helyi gyűjtőkkel és legnagyobb meglepetésemre egyikük nekem ajándékozta az egyik legszebb zsákmányát, egy piros kürtcsigát. Jó volt olyanokkal beszélgetni, akik már évtizedek óta itt laknak, mégsem unják meg ezt a csodálatos helyet, hisz tudják, az óceán mindig tud valami újat nyújtani.

Kürtcsigába bújt remeterák Forrás: Terry Martin

A dagály nem vicc

Egyik reggel a Lovers Key Beachen kedves fogadtatásban részesültem. Egy édes kis delfin dugta ki fejét a vízből, mintha csak azt mondaná: „Szép jó reggelt!” Karnyújtásnyira volt tőlem, ki gondolta volna, hogy ilyen közel merészkednek az emberhez.

Hasonló élményben volt részem a Ten Thousand Island hajótúráján, Everglades City közelében. A kapitány tudta, hol keresse a delfineket, akik mintha csak rá vártak volna, felsorakoztak a csónak mögött, és boldogan ugráltak az általunk generált hullámokban. Szaladgáltam a hajó egyik végéből a másikba, hol itt, hol ott bukkantak fel a vízi táncosok.

Felbukkan a delfin Forrás: Terry Martin

Olyat is láttunk, hogy négy delfin ugrott egyszerre a magasba, mintha egy láthatatlan karmester irányította volna őket. Visszafelé a hajó betért a mangrove erdők útvesztőjébe. Máshogy nem lehet megközelíteni ezeket a fura, sok lábon álló fákat. Különös növény a mangrove:

mocsárban vagy sekély édesvízben él, de dagálykor elönti az óceán sós vize.

Nem is gondolná az ember, milyen sok állatnak ad otthont a fa keszekusza gyökérzete.

Fort Myers mellett, Bunche Beachen is belefutottunk egy mangrove erdőbe. Nyugodt reggeli sétának indult az egész, kivételesen nem mezítláb, mert egyik napról a másikra lecsökkent a hőmérséklet 10 fokra (ilyen is előfordulhat). Sok fotóssal és madárrajongóval találkoztunk, mivel rengeteg madár él ezen a három kilométeres partszakaszon.

Különös növény a mangrove fa Forrás: AFP/Juan-Carlos Muńoz

Ahogy távolodtunk a bejárattól, egyre fogytak az emberek, míg végül magunkra maradtunk. Az utolsó madarász figyelmeztetett, hogy ne menjünk messzire, mert közeledik a dagály. Persze mi eleresztettük a fülünk mellett a jó tanácsot.

Akkor még nem tudtuk, hogy sehol máshol nem lehet kimenni, mert sűrű aljnövényzet borítja a partot. Egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy a homokos partsáv már majdnem eltűnt, és egyre közelebb kerülünk a mangrove erdőhöz.

Visszafordultunk, de már késő volt.

Meglepő gyorsasággal növekedtek a hullámok, egyre mélyebb vízben kellett gázolnunk. Kezdtem attól félni, hogy ha ez így folytatódik, a végén már úszni fogunk. Ahhoz egyrészt túl hideg volt a víz, de a mangrove fák között semmiképp sem lehetett volna haladni. Végül szerencsénk volt, visszaértünk, mielőtt a dagály tetőzött volna, és csak derékig lettünk vizesek.

Vízvarázslat Forrás: Terry Martin

A következő váratlan fordulat Rockledge közelében történt. Egyik több kilométeres tengerparti sétánkon egy nudista strandra tévedtünk. Mivel a hülyeségre mindig is kapható voltam, kitaláltam, hogy ússzunk egyet. Alig mentünk be a vízbe, jött utánunk egy izmos, jóképű, fekete fiú. Kicsit beszélgettem vele, bókolt egyet-kettőt majd beúsztam a mélybe. Mire odafordult a barátomhoz s ezt mondta: „Gyönyörű a feleséged." A válaszra nem figyelve „Nem a feleségem", azonnal előállt ajánlatával: szving édes hármasban, sőt még a részleteket is elmagyarázta. Amikor utólag megtudtam, mit akart, teljesen ledöbbentem.

Séta az aligátorok között

Csodálatos a félsziget állatvilága. Kígyók, iguánák, óriásteknősök, mosómedvék, vicces formájú tengeri tehenek és aligátorok élnek errefelé.

A nemzeti parkokban egész közel lehet menni az állatokhoz.

Sosem hittem volna például, hogy egyszer aligátorok között fogok sétálgatni. Mozdulatlanul sütkéreztek a parton vagy épp az út közepén, és meglepően barátságosnak és szelídnek tűntek, ahogy méltóságteljesen kiaraszoltak a folyóból. Pedig elképesztően nagyot tudnak ugrani a vízben, és a szárazföldön is gyorsabbak, mint az ember. Arról nem beszélve, hogy másodpercek alatt ketté tudnák roppantani a lábszáramat.

Vacsoráját várja az aligátor Forrás: Terry Martin

Aligátormegfigyelésre a legmegfelelőbb hely az Everglades Aligátor Farm, ahol több mint kétezer hüllő és sok érdekes program várja a turistákat: krokodil- és kígyóshow, bébialigátor-etetés és -simogatás, valamint a híres airboat túra. Mivel a folyó vize nagyon sekély (néhol alig 15 cm), csak ilyen sima aljú, légcsavaros meghajtású fémcsónakkal lehet közlekedni.

Ez a fura jármű elvisz a mocsár legtávolabbi zugába is, ahol különleges madarak rejtőznek.

Teljesen új volt számomra a mocsarak színpompás madárvilága: gémek, ollóscsőrű madarak, kányák, különböző kócsagok, íbiszek, flamingók, kormoránok, kígyónyakú madarak, bóbitás karakarák, bölömbikák, héják, daruk, csigaforgató madarak és csérek élnek ezen a vidéken. Reggel és este voltak a legaktívabbak a madarak, egymást túlkiabálva koncerteztek.

Turbékoló királygémek Forrás: Terry Martin

A madarak paradicsoma, Florida legfontosabb természeti látványossága, az Everglades rezervátum olyan mint a felnagyított Duna-delta trópusi változata. A 97 kilométer széles és 160 kilométer hosszú lassú, mocsaras folyó mentén a mai napig szeminol indián törzsek élnek. Az USA hadserege megpróbálta kilakoltatni őket, de ellenálltak.

Az Egyesült Államok második legnagyobb nemzeti parkja veszélyeztetett világörökségi helyszín.

A valamikor több tízezer négyzetkilométeren elterülő mocsárvidék töredékére apadt, nagy károkat okoztak a felelőtlen mezőgazdasági munkálatok, gátak, csatornák és lecsapolások.

Lagúnagém Viera mocsarában Forrás: Terry Martin

De még így is olyan nagy a mocsár, hogy hetekig lehetne kóborolni benne. Égbe nyúló ciprusok, nedves prérifű, buja aljnövényzet, kimondhatatlan nevű fák és színpompás virágok sokasága. Persze mindez csak háttérként szolgál a több mint négyszáz madárfajnak. Ösvényeken vagy kiépített pallókon lehet felfedezni a mocsarak mesés világát, amelynek lakói hozzá vannak szokva a mindennapos látogatókhoz. Meglepően közel engedtek magukhoz, néha órákat töltöttem azzal, hogy csak néma csöndben figyeltem őket.

Batla Wakodahatchee mocsarában Forrás: Terry Martin

Külön élvezet volt, ha halászó madárra bukkantam. Tökéletes időzítéssel tudta, mikor kell lecsapni a látszólag sima vízfelszínre ahhoz, hogy néhány másodperc múlva egy ficánkoló hallal a csőrében bukkanjon fel a tóból. Hasonló ösztönnel vadászott az óceánban a pelikán és a halászsas is. Karmai között hiába vergődött a szegény hal, csak nagyon ritkán tudott kiszabadulni.

Harcsát fogott a halászsas Forrás: Terry Martin

Csodák a víz alatt

Key Largo szigetén hasonló élményekben volt részem, csak éppen a tenger mélyén. Snorkelezés közben megfigyelhettem, milyen hihetetlen technikával kapja el a nagy hal a sok kis állatkát. A sziget arról híres, hogy hétezer éves megkövesedett korallok alkotják, és egyedülálló a növény- és az állatvilága.

600 színes halfajta 40-féle korall található itt,

ráadásul itt van a világ harmadik legnagyobb korallzátonya, amely rengeteg búvárt vonz.

Az 1700 kis szigetből 43-at hidakkal kötöttek össze, amivel az USA egyik legkedveltebb üdülőközpontját hozták létre. Érdemes átutazni a láncszerű szigetcsoporton, amelynek egyik felét az Atlanti-óceán, másik felét a Mexikói-öböl azúrkék vize mossa. A legtávolabbi és egyben legnépszerűbb pont Key West, ahonnan már csak 150 kilométerre van Kuba.

Korallcsodák Key Largo szigetén Forrás: Flickr/Greg Grimes

Floridában bárhová el lehet jutni busszal, kivéve a karibi hangulatú Key Westbe – oda ajánlott autót bérelni vagy stoppolni. Ha valaki több nemzeti park meglátogatását tervezi, sokat lehet spórolni az America the beautiful nevű éves belépőkártyával. Nyolcvan dollárba kerül (19 800 Ft), négy felnőtt és akárhány 15 évesnél fiatalabb gyerek használhatja.

A szigetvilág legérdekesebb helye a Pennekamp Nemzeti Park,

ahol kivittek minket hajóval a korallzátonyokhoz felszíni búvárkodni. Azonnal beleszerettem a víz alatti, elvarázsolt világba. Amikor az ember elmerül, megszűnik létezni a külvilág. A pipán át beáramló levegő búgó hangjától az agy automatikusan meditatív állapotba kerül, amitől még nyitottabbá válik a sok szépség befogadására. Szivárványszínű trópusi halak, fura tengeri herkentyűk, lehetetlen alakú növények és a hab a tortán, fantasztikus korallok vártak itt rám. Már csak ezért megérte ilyen messzire utazni.

Aranyhíd Forrás: Terry Martin

A varázslatos naplementéket legalább annyira szeretem, mint a hajnalokat. A mocsárvilágban vagy az óceán partján minden este izgatottan vártam, hogy elkezdődjön az égi színjáték. Arany, vörös, narancssárga, lila színkavalkádban pompázott az ég, amely ráadásul visszatükröződött a vízfelületen. Hihetetlen művész a természet. San Marco szigetén nem bírtam ellenállni a csábításnak, és bár hideg volt a víz, beúsztam az aranyhídon. Így búcsúztam Floridától, amely számomra maga volt a földi paradicsom.