Amíg a félsziget keleti, Székesfehérvár felé eső oldalán fontos közlekedési útvonal alakult ki üdülőkkel, stranddal és hajóállomással, addig a nyugati oldal
szerencsésen megúszott szinte minden beépítést.
Egyedül az apró Sajkod üdülőfalu bújik itt meg, közel Aszófőhöz.
Sajkod kicsi, de mindennel felszerelt strandját elhagyva nem marad más, mint a Nyereg-hegy erdői, a Balaton természetes partja és a kettő között éppen csak elférő keskeny út. A csendes helyszín leginkább a Lázbérci-tó partján haladó kéktúra-szakaszra emlékeztet, de itt a túlpart helyett csak az aranyhidat lehet látni.
Miközben a fejünk fölötti Nyereg-hegyről talán ebben a percben is kirándulók tucatjai csodálják a távoli víz látványát, itt lent talán még különlegesebb az élmény: a Balaton vize karnyújtásnyira hullámzik tőlünk. Itt hozták létre több mint fél évszázada hazánk első tájvédelmi körzetét, amelyet 1997-es megalakulása óta a Balaton-felvidéki Nemzeti Park felügyel.
A partszakasz felénél, ahol az út is véget ér, két épület áll az erdőben. A nagyobbik a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság jól felszerelt erdei iskolája, ahonnan a nyár elejétől a végéig szinte állandóan gyerekzsivaj hallatszik. A több mint félszáz fő befogadására alkalmas épület
szálláshelyként felnőtt csoportok számára is elérhető,
de csak egészben kibérelve, éjszakánként bő félhavi minimálbérért – ami egy főre vetítve messze a legolcsóbb szállás a környéken.
Az iskolánál is kedvezőbb helyen, a panorámás domboldal tetején áll a Magyar Országos Horgász Szövetség üdülője. Sajnos bérleti jogviták és a szerencsétlen csillagzat miatt már két éve be van zárva. A külsőre rendben lévő épületre a hírek szerint belül már ráférne a felújítás. Ha a sorsa végre egyenesbe jön, a környék legkülönlegesebb szálláshelyévé válhat, remélhetőleg megtartva egykori, átlagember számára is megfizethető árait.
Az erdei iskolán túl már nincs út a vízparton, viszont a fölötte lévő hegyeken az egyedülálló panorámákat tartogató sárga sáv turistaút kanyarog. Ez a Pécsely és Zamárdi között húzódó útvonal a Balaton igazán érdekes szegleteit köti össze, de itt csak egy kilométert kell megtenni rajta, méghozzá a leglátványosabb szakaszon.
Több kis kilátóhelyről is lenézhetünk a háborítatlan vízpartra és a lábunk alatti Szarkádi-erdő ismeretlen vadonjára.
A távolban tiszta időben a Badacsonyt, sőt a bazitai TV-tornyot is megpillanthatjuk
Zalaegerszeg fölött. A panorámás szakasz után a turistaút csak egy kicsit kerül távolabb a víztől, de érdemes nagyobb kitérőt tenni a sárga kereszt jelzésen a félsziget belseje felé, hiszen pár perc sétával már a híres Gejzírmezőre érkeztünk.
A tapolcai tanúhegyeket is létrehozó vulkáni működés befejező szakaszaként hévforrások tucatjai törtek fel a vidéken, amelyek vize a mélyből magával hozta azokat az ásványi anyagokat, amelyek a felszín közelében kicsapódtak, majd kemény sziklákká álltak össze, és az eredeti felszín lepusztulása után ma már kiemelkednek környezetükből. A közel félszáz kisebb-nagyobb gejzírkúpról a legkülönfélébb nézőpontból láthatjuk Tihanyt és az alatta elterülő, lefolyástalan Belső-tavat.
Rövid nézelődés után a zöld sáv jelzésen a félsziget csúcsához érkezünk, amely a kompállomás közelében ereszkedik le a hegyekből. Itt áll magányosan az egykori Újlak falu templomának romja. Az évszázadokkal ezelőtt elpusztult település lakói annak idején a balatoni átkelőt védő erősségek kiszolgálói és katonái voltak.
A templom alatt az út a hatalmas Club Hotel szálloda hátsó bejáratához érkezik.
A parkoló és a hotelt kiszolgáló melléképületek árnyékában már pár méter után visszanézve is alig látszik, hol bukkant ki az ösvény az erdőből. Sebaj, előre haladva annál érdekesebb, sőt a legkülönlegesebb útszakasz következik.
A keskeny út végén a civilizáció utolsó, hivalkodásmentes szeglete, a Tihanyi Horgásztanya várja a halfogás és a csend szerelmeseit. Persze az átlagos kirándulók számára is nyitva áll, méghozzá
kivételes elhelyezkedéséhez képest szinte pimaszul olcsó árakkal.
Ahogy a horgásztanya is elmarad a kanyar mögött, már tényleg nem látunk mást, csak az érintetlen, ősi Balaton-parti erdőt. Sok évi strandolás és városlátogatás után szinte hihetetlen, hogy a jól ismert Balaton ilyet is tud.
A vízparton nyomon követhető a természet működése: télen a parton feltorlódó tonnányi jég hatalmas földdarabokat lapátol ki a talajból, így változtatja évről évre a partvonalat a különböző mértékben ellenálló fák között. Közben az esővíz és a gravitáció ezzel ellentétes munkát végez, és a hegy anyagát folyamatosan a víz felé mossa. A különleges partszakasz nem túl hosszú, az ösvény pár száz méter után visszacsatlakozik a Sajkod felől jövő sárga sáv jelzéshez. A természetvédelmi területre tekintettel nem ildomos továbbmenni.
Ezt a különleges útvonalat mindenképpen érdemes a többi évszakban is végigjárni. A közelgő tavasz például egész biztosan olyan színkombinációkat hoz majd létre, amelyekhez hasonlót a tó többi partszakaszán igen kis eséllyel láthatunk.
Forrás: Turista Magazin