Itt még a kamaszok is leteszik az okostelefont

Vágólapra másolva!

Egy hely, ahol nem baj, ha piszkos lesz a gyerekek ruhája, vagy ha mezítláb gázolnak a patakba. Sőt, az itt dolgozók kifejezetten örülnek az ilyesminek, mert úgy vélik, a gyerekek rengeteget tanulnak abból, ha szabadon játszhatnak, és tapasztalatot gyűjthetnek a természetben. A jósvafői Kúria Oktatóközpontban jártunk.

Turista Magazin

Vágólapra másolva!

Magyarország Kúria Oktatóközpont Aggteleki Nemzeti Park utazás Jósvafő

Kora délután a jósvafői patakparton váci általános iskolások gyülekeznek. Kezükben tolltartó és füzet, erdei iskolai programjuk részeként hamarosan előadásuk lesz az oktatóközpontban. Az egyik fiú egy nagy kövön ücsörög, és nézi a vizet, két lány a lábát lógatja a patakba. Senki nem siet sehová, nem nézi a telefonját, az idő csendesen csordogál körülöttük. Kivételes helyzet ez a mai rohanó világban.

Forrás: Turista Magazin/Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósága

Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság Kúria Oktatóközpontja ennél ideálisabb helyen nem is lehetne;

a gyönyörű jósvafői Ófaluban, karnyújtásnyira az erdőtől.

Az oktatóközpont a Lovasudvarral osztozik egy portán, ráadásul a kapu előtt folyik össze a Jósva- és a Tohonya-patak, így a természet itt nem valami távoli, elvont fogalom, hanem maga a valóság.

Félnek a természettől

Az egykori kisnemesi kúriában működő oktatóközpont az Aggteleki-karszt természeti és kultúrtörténeti értékeivel ismerteti meg a fiatalokat a lehető legváltozatosabb formában. Az előadástól kezdve a játékos foglalkozásokon és túrákon át a többnapos táborokig és terepgyakorlatokig széles a választék.

De a közelből induló tanösvényeken és túraútvonalakon bárki felfedezheti a környék értékeit,

és rácsodálkozhat arra, hogy a karsztvidék – méltán híres barlangjain kívül – a felszínen is sok-sok látnivalót kínál.

„2005 óta működik itt az oktatóközpont. Van egy 40 fő befogadására alkalmas előadótermünk és egy foglalkoztató termünk, de igyekszünk minél több programot a szabadban tartani” – mondja Sz. Tóth Erika, az oktatóközpont környezeti nevelője, aki 25 éve dolgozik az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóságnál, és ezért sokat tud arról, milyen a mai gyerekek viszonya a természethez.

„Főként a városi embereknek lassan megszakad a kapcsolata a természettel, amelyben önmagukat kívülállóként látják. Tapasztaljuk, hogy sok gyereket úgy engednek el otthonról, hogy nem lehet piszkos a ruhája.

Márpedig ha egy gyereknek a ruhájára kell vigyázni, akkor nem tud játszani.

Sokszor nem mernek sárba lépni, belemenni a patakba, ahol kicsit kövesebb a talaj, nem megy a mezítlábas közlekedés. Sok gyereknek már az gondot okoz, ha lejtővel vagy egyenetlen talajjal találkozik. Sokan nem mernek leülni egy réten, mert ott »mindenféle bogár meg pók van«.”

A gyerek úgy születik, hogy kíváncsi

Erika úgy érzi, az eltelt 25 év alatt egyre jobban eltávolodtunk a természettől, és egyre jobban eluralkodott a fogyasztói szemlélet. Vajon ki lehet-e zökkenteni a városi gyerekeket a virtuális valóságból, amikor megérkeznek ide az ingergazdag városi környezetből, okostelefonnal a kezükben?

Igen, a telefon mindig kézben van, térerőnek mindig kell lennie, mert ha nincs, akkor vége a világnak.

De ki lehet őket ebből zökkenteni. Főleg a kicsiket nagyon könnyű. A gyerek úgy születik, hogy kíváncsi, mi, felnőttek vesszük el tőlük a megismerés örömét.”

Erika olykor sajátos módszerekhez nyúl. Előfordult, hogy a szokásos tárlatvezetés helyett minikonferenciát szervezett a tájházba érkező gimisekkel arról, hogyan lehetne a tájházat megújítani, a folyton zsizsegő sportiskolásokkal pedig

klasszikus túra helyett inkább erdei kunyhót építettek.

De olyan is volt már, hogy a Jósvafőre érkező középiskolások szabadulójáték keretében fedezték fel a templomot.

A környezeti nevelő azt mondja, azt szeretnék elérni, hogy a náluk töltött idő alatt a biológiaórákon leckékre tagolt tananyag rendszerré álljon össze a gyerekek fejében. Jó lenne, ha a diákok rájönnének, hogy egy erdő nemcsak különálló fák összessége, hanem az ott élő növények, állatok, gombák közössége.

Szabad játék a természetben

Erika szerint nem az a fontos, hogy mindenki név szerint ismerje az összes hazai növény-és állatfajt, hanem hogy alapvető összefüggéseket ismerjenek fel, hogy rendszerben gondolkodjanak. Legyenek tudatosak a saját, természethez fűződő viszonyukban, és

ne felejtsék el, hogy mindannyiunk élete erősen függ a természettől.

Ebben a szülőknek is nagy szerepe van, de csak akkor tudnak jó példával elöl járni, ha ők maguk is megtanulják újra, hogyan élvezzék a szabad természetben töltött időt.

„Időt kellene hagyni a gyerekeknek arra, hogy felfedezzék a természetet. Hagyni kell őket játszani.

A kisgyerekek számára a legjobb fejlesztő a szabad játék,

amikor a természetben kaviccsal, faágakkal, a patakkal, sárral játszhatnak. A nagyobbaknak már kell valami felfedezés, mondjuk megfigyelni egy hangyabolyt vagy egy madarat, ahogy fészekanyagot hord.

A kamaszoknál pedig akkor járunk el helyesen, ha valahogy rá tudjuk venni őket arra, hogy ők maguk akarják megismerni az adott jelenséget, élőhelyet, élőlényt. Ezt pedig csak úgy tudjuk elérni, ha személyessé tesszük az egészet, ha elmondjuk nekik, hogy igenis fontos, amit tesznek, mert ők is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy jobb legyen a világ. Ilyenkor valósággal szárnyakat kapnak.”

Itt találnak még több információt a Kúria Oktatóközpontról, itt pedig a nyári kézműves és családi programokról olvashatnak.

Forrás: Turista Magazin