Akit jó sorsa a Balaton déli partjára vet nyáron, az is eltűnődik négy-öt – teljesen egyforma – fürdős, strandolós nap után, vajon mit lehet még csinálni a környéken, akad-e látnivaló (miközben sóvárogva pillant Tihany, Füred vagy Keszhely irányába). A gyerekek ugyan nyilván ellennének még több hetet a vízben úszkálva, a fagyizó, lángosos, palacsintázó környékén, de valami jó túra feldobhatná a családi semmittevést, pláne, ha kutyával megy az ember. Bár magas hegyek Somogyban nincsenek, viszont Balatonföldvár, Szárszó környéke is kínál látnivalót.
Egy szelesebb, de amúgy forró délutánon a Kupa-Koppány vezér Emlékparkot néztük meg. Ez egy szakrális kegyhely, Szkíta Golgota néven is ismert. Szólád falunál egy kis tábla jelzi, merre van Nezde: könnyen el lehet menni mellette, és csakhamar Kötcsén találja magát az autós. Onnan visszafordulván
másodjára már megtaláltuk a diszkrét, útszéli jelzést,
így keveredtünk a parányi településre. A kocsit ott kell hagyni az utcán, egy üdülő előtt, onnan felfelé ugyanis legfeljebb traktor (és a saját lábunk) vihet.
Nagy magányban kapaszkodtunk fel egy kilométernyit, egy kis fából összetákolt pihenőnél álltunk meg csak pár percre, onnan remek kilátás nyílt a hosszúkás Balatonra. A Kupa-Koppány vezér Emlékpark valójában minden formaságot nélkülöz, nincs kerítés, térfigyelő kamera, belépőjegy, de ember se nagyon:
egy kedd délutánon rajtunk kívül csak egy kisgyerekes család bolyongott a dombtetőn.
Arról lehet olvasni turisztikai oldalakon, hogy a falusiak régóta ismerik a helyet gyógyító erejéről, állítólag talicskában tolták fel a nehezen mozgó öregeket, hátha a föld energiája segít rajtuk. Akad, aki abban hisz, hogy Koppány vezér itt van eltemetve: „a helyi legenda szerint annak idején valójában Koppány vezért nem is négyelték föl, hanem az elesett somogyi herceget valahol a Nezde-hegyen helyezték örök nyugalomra, s lelke ma is itt bolyong” – olvasható a magyarázat. Ha hisszük ezt, ha nem, a környék bájos és megnyugtató, a balatoni panoráma, a szelíd dombok, a sűrű erdőség látványa békével tölti el a felfelé caplatástól megfáradtan szuszogó túrázót.
A jelképes stációk:
1. stáció: Nimród király, Hunor, Magor
2. stáció: Attila hun nagykirály
3. stáció: Csaba királyfi székely kapuja
4. stáció: Baján kagán kőszobra
5. stáció: Karaul, a Magyar Táltos
6. stáció: Koppány, Somogyország hercege
7. stáció: Babba Mária
8. stáció: Veronika harangláb, haranggal
9. stáció: Kettős kereszt, Turullal
Ha már a környéken túrázunk, felkereshetjük az Alman tetőt, ami Somogy megye legmagasabb pontja közelében egy kilátó 316 méteren. Mi még megnéztük a löszfalba vájt pincéket Szóládon: ezeket a II. világháborúban többnyire még búvóhelyként használták. Egy leírás szerint több mint száz pincében érlelnek ma is borokat, azonban egy átlagos kedd délután senki nem járt arra,
minden pince zárva volt.
Három-négy helyen kiírtak egy telefonszámot, ha bor kellene, hívjuk őket, de tízből kilenc láthatóan hosszú ideje zárva, erre a bejárat előtt nőtt magas fű vagy gyom volt a bizonyíték.
Úgy tudni, a helyszínen kulturális és gasztronómiai fesztiválokat is rendeznek, de hétköznap (másnap estefelé is visszatértünk) nem volt semmi mozgás a környéken. Egy sétára azonban remek, felérve pedig szőlőültetvények között bandukolhatunk – és megfogadjuk, hogy legközelebb visszatérünk falunapkor, vagy valami ünnep alkalmával, hátha kinyit pár pince.
UPDATE: Egy kedves olvasónk jelezte, hogy augusztus 9. és 12. között rendezik Szóládon az Ízek, Versek, Madárfütty Fesztivált, a falunnappal együtt, így aki 2018 nyarának utolsó hónapjában olvassa a cikket, ide menjen!
Még egy párórás túrát megér a környéken Fehérkő vára, amely Kereki határában található 283 méter magasan. Ha Szántód, Balatonföldvár felől érkezünk, áthajtunk Kőröshegyen, majd Kerekin. Amikor épp feladnánk a reményt, a falu végén jobbra fordulunk, és haladunk, amíg van út. A kis parkolóban van kút, és szükség is lesz a vízre, ha egy meleg, nyári napon megyünk fel a romhoz.
Mert már csak rom maradt a tetőn: az 1300-as években állt itt egy erőd, 1403-ban meg is ostromolták. Több tulajdonosa volt, majd elvesztette katonai szerepét, és félve attól, hogy a törökök megszerzik, az 1500-as évek közepén a magyarok felrobbantották. A kövek nagy részét – mint minden ilyen esetben – környező házak, templomok építéséhez használták fel.
A várhoz igen meredek ösvény vezet, itt csak jó erőben lévő emberek, gyerekek kapaszkodjanak fel
(pláne, ha hőség van, vagy épp eső után vagyunk, és vizes-csúszós a föld). Jobbról és balról is akad lankásabb, így hosszabb út idősebbeknek, megfontolt tempóban is feljutunk 15-20 perc alatt. A romantikus romok közt bóklászva pedig eszünkbe juthat, hogy a Balaton-felvidékkel vagy Tihannyal nem versenyeznek a somogyi dombok látnivalóban, de azért van élet délen a strandon, vízibiciklin, főtt kukoricán túl is.