Ennek a falunak a környéke hemzseg a látnivalóktól

SONY DSC

A legtöbb kéktúrázó csak áthalad rajta, másoknak viszont a Bükk fővárosa. Nem utolsósorban pedig egy csodás, nagy falu, amelynek határában akár heteket lehetne eltölteni anélkül, hogy egy-egy látványosságával kétszer találkoznánk. Dédestapolcsányt jártuk körbe.

Aki előre tervezi a kirándulásait, könnyen köt ki olyan forgalmas, sok látványosságot összpontosító helyeken, mint a Csobánc teteje vagy a szilvásváradi Szalajka-völgy: vizek, sziklák, panorámák, épített különlegességek sorakoznak egymás mellett, amikért mindig megéri kimozdulni. Ennek persze megvan a hátránya: a folyamatosan áramló turistahad megnehezíti az igazi természetélmény átélését.

A Bükk fővárosa

A kevésbé ismert, de éppoly izgalmas látnivalókat sokszor nekünk kell felfedeznünk. Remek lehetőség erre a kéktúra végigjárása, amely a legszebb vidékekre kalauzol el, és közben az ember minden domboldalon úgy érzi, ide még vissza kell jönnie. Így fedeztük fel Dédestapolcsányt, amely kiváló közlekedésével, boltjaival és szálláshelyeivel tökéletes kiindulópont az Északi-Bükk alaposabb megismeréséhez.

Dédestapolcsány és az Upponyi-hegyvidék az Örvény-kőről Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

A kéktúra már a legelső, 1938-as bejárásakor végighaladt a Bán-patak völgyének középső szakaszán, ahol akkor még két falu, Dédes és a szomszédos Bántapolcsány terült el. Ugyanitt 40 évvel később a Másfélmilló lépés Magyarországon sorozat stábja már a Lázbérci-víztározó víztükrét, a Bükk felé pedig az egyesült Dédestapolcsányt találta.

Bántapolcsány, templom tér Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

A falu két részre osztottsága a mai napig érzékelhető: Miskolc felől érkezve a távolsági buszjáratok első megállója a két falurész közötti Gagarin utca, ahol egyszerre tárul elénk Dédes közelmúltban épült házsorainak látványa, a túloldalon pedig

Bántapolcsány száz éve változatlan képe.

A hátteret az előbbi mögött a Bükk-fennsík meredek, északi oldala, utóbbi fölött az Upponyi-hegység nem kevésbé látványos, de alacsonyabb, erdős dombjai alkotják.

Bántapolcsány apró főterén jól megfér egymással a több mint háromszáz éves templom, a százéves házsor és a HelloWood csapatának hat évvel ezelőtt épített fa installációja. Érdemes innen a legközelebbi erdős dombok felé indulni, ahol két szinten borospincék sorakoznak. Ezek ma már többnyire csak hétvégi házként funkcionálnak, de teraszaikról irigylésre méltó panoráma nyílik a falura és a Bükkre.

Tapolcsányi pincék Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Gólyák, gémek, emberek

Innen alig két perc séta a Lázbérci-víztározó. Eleinte a Bán-patak torkolatának vadonjában haladunk, ahol emberek helyett gólyák, gémek, sőt néha vidrák lakmároznak a tó halaiból. A víz túlsó partján térünk rá a kéktúra útvonalára, ahol burkolt út, kiépített pihenők, horgászó, túrázó látogatók fogadnak, és amely nyírt füves felületeivel akár Budapest belterületén is lehetne, „csak” a háttér más.

Ember és természet a Lázbérci tó körül Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

A tó Dédestapolcsány felőli végén a völgy kitágul, és feltárul a Bükk északi oldalának panorámája, amely az egész táj képét meghatározza. Érdemes itt egy száz méteres kitérőt tenni a házak mögötti domboldalra, az egykori bántapolcsányi szőlőhegyre is. A zárt lombkorona nélküli erdőszegélyek a környék állatainak talán legfontosabb menedékei, ahol a baglyoktól a menyéteken át a cincérfélékig sokféle lény otthonra talál.

Madárfigyelés a tó távoli öblében Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

A falu nyugati oldalának dombjai között jelzetlen utak vezetnek, amelyeken mindig más és más perspektívából látszik a lassan közeledő Bükk és a távolodó Upponyi-hegység, tövében a Lázbérci-tó egyre kisebb kékjével. A sorban az utolsó magaslat a Garanda, Dédes egykori szőlőhegye, ahol ma kaszálók, öreg gyümölcsfák, zöldellő, ligetszerű részek váltják egymást.

Néhány facsoporttal odébb a domb egyszerre véget ér, és

már csak az alattunk elterülő Bán-patak völgye választ el a Bükktől.

Itt szintén jelzetlen ösvények közül választhatunk a leereszkedéshez. Jobbra, Nagyvisnyó irányába nem érdemes elindulni, arrafelé sajnos mindegyik ösvény nehezen járható.

Dédestapolcsány nyugatról Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Csak a csillagok

A nagyvisnyói, majd a tardonai országutat keresztezve már a Dédestapolcsány déli határa feletti dombtetőn járunk. Jelzett út továbbra sincs, látnivalóból viszont nincs hiány. A Bán-patak völgyének látképét a domb tövében álló Serényi-kastély zárja le. A sokáig szociális otthonként működő műemlék évek óta eladó. Egyelőre elfogadható állapotban van, de nem sok változás történt körülötte.

A Bán-patak völgye és a Serényi kastély Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Ahogy magasabbra kapaszkodunk, egyre teljesebb lesz a kilátás a Bükk északi oldalára. Az út legmagasabb pontja a Tapolcsány fölött emelkedő adótorony tövében van. Lent Dédestapolcsány, mögötte balra a 450 lelkes Mályinka, jobbra, a látóhatáron túl pedig a harminc kilométerre fekvő Eger fényei.

Dédestapolcsány és Mályinka Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Mire visszaérünk a Lázbérci-tóhoz, a horgászok rég hazamentek, csak az időnként közel merészkedő erdei állatok neszeit hallani.

Holdtalan éjszakán ide már tényleg csak a csillagok fénye jut el,

értékelhető kép készítéséhez még a drága fényképezőgépen is mindent maximumra kell állítani, de az sem elég. Talán nem is baj.

Visszatérés a Lázbérci tóhoz, egy kis hallgatózáshoz Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Több tucat hasonló helyszín szerepel a kéktúra utáni, „ide még vissza kell jönni”-bakancslistámon. Ez pedig azt jelenti, hogy szerencsére nem maradok különleges célpontok nélkül a következő években sem. Az ország tényleg tele van kincsekkel.

Forrás: Turista Magazin

Forrás: Turista Magazin