Az ország legújabb csillagoségbolt-parkjában aludtunk

Vágólapra másolva!

Hazai hegységeinkben is több napra hátra hagyhatjuk a civilizációt, és szoros kapcsolatba léphetünk a természettel, ha ügyesen tervezzük meg túraútvonalunkat. A bükki átkelés 40 kilométere során teljes keresztmetszetet kaphatunk a hegyvidék sajátos világáról, és akár a szabadban is alhatunk az ország legújabb csillagoségbolt-parkjában.

Turista Magazin

Vágólapra másolva!

Magyarország Vörös-kői-forrás utazás Bükk Felsőtárkány Lillafüred túrázás Pes-kő-völgy Bánkút

Úgy érzem, budapestiként szerencsés helyzetben vagyok: az ország közepéről a legkönnyebb elérni hegységeinket, de a Kárpátok teljes északnyugati vonulata is „radar alatt” van, ha magaslati túraterepet kell találni. A Bükk viszont már abba a távolsági zónába esik, ahová legalább két napra érdemes elutazni. Szerencsére a hegység kiterjedéséből, szerkezetéből és változatosságából fakadóan számtalan túralehetőséggel kecsegtet. Más vidékeinkhez képest a szálláskínálat is bőséges, akad itt minden komfortfokozatból: barlangszállás, kulcsosház, szabadon lakható kunyhó, valamint több turistaház és hotel.

Az Őr-kő tetején Forrás: Turista Magazin/Dömsödi Áron

Megéri a szabadban aludni

Ez így jól hangzik, mégis nehéz eldönteni, hol szálljunk meg. A hegység alacsonyabb részein találjuk a legtöbb kulcsosházat, de a Nagy-fennsíkon, a táj legvonzóbb részén nem vagyunk elkényeztetve szálláslehetőségekkel. Ami nem is volna baj, az viszont bosszantó, hogy a kínálat nemcsak szűkül, de színvonalában is romlik. A három barlangszállás közül kettő gyatra állapotban van, a harmadik (a sólyom-kői) úgy-ahogy elfogadható.

A két fennsíkperemi, szabadon használható kunyhó megsínyli a gazdátlanságot, pontosabban a rombolási hajlam és a figyelmetlenség pusztító hatásait. Az egyiket a környékbeli természetbarátok gondoskodó figyelme ellenére rendszeresen kirabolták, rongálták,

a közelmúltban egyenesen a kályhát lopták ki belőle sok egyéb mellett.

Mára olyan állapotba került, hogy a legfrissebb értesülések szerint hamarosan felszámolja az erdészet. Az Őr-kő alatti házat egy ideje nem adják ki, így aki a Bükk legmagasabb területén szeretne éjszakázni, az a Bánkút környéki szálláshelyekből választhat, vagy bevállalhat egy éjszakát a szabadban.

A Zempléni-hegység mögött felkelő nap a Bálványról Forrás: Turista Magazin/Dömsödi Áron

Utóbbi élmény különleges mivoltára bizonyíték, hogy a Bükk immár nemcsak nemzeti park, hanem hivatalosan számon tartott csillagoségbolt-park is. Ezt a hosszas előkészítő munka mellett leginkább annak köszönheti, hogy a hegység mélyéről páratlanul tiszta, fényszennyezéstől mentes égboltképet csodálhatunk.

A most bemutatott útvonal Felsőtárkánytól Lillafüredig kanyarog

hazánk legváltozatosabb hegységében, és a bükki mészkővidék nagyjából minden szemrevaló sajátosságát felfűzi, amit csak a felszínen elérhetünk.

Kilátás a szirtekről

Starthelyünk, Felsőtárkány különlegessége a mellékutca aszfaltja szélén kígyózó kisvasút, amely egyébként a Stimecz-őrház (Stimecz-ház vasútállomás) felé döcög, így a Vörös-kői forrás közelébe szállít. A faluszéli rétről pompás kilátás nyílik a Bükk-fennsík északi falára, a híres kövek vonulatára. A Tar-kőtől az Őr-kőig felsorakozik az összes meredély: egy tekintélyes méretű hegységet látunk magunk előtt. Mintha lenyesték volna a csúcsait, úgy terül szét a hegyvidék tetőszintje.

A Pes-kő völgy meglehetősen néptelen és alig ismert, hosszából és helyzetéből következik, hogy kevés turista téved erre. A piros jelzés a Varróház vadaskertjénél válik el a kisvasút sínszálaitól, hogy néhány kilométert követően megérkezzen a Napsugár pihenőház kertjéhez. Itt a Gyetra- és a Pes-kő völgy közé éles gerinc ékelődik be, amely azonban nem lesz hosszú életű. Mintegy két kilométerrel följebb már csak néhány tíz méter magas, így emberi beavatkozás nélkül a falat alámosó patakok egyszer át fogják szakítani, hogy aztán egyesült erővel formálhassák tovább a tájat.

A turistaút amúgy hangulatos, irtásoktól mentes erdőben kanyarog a mészkőpászták alatt el-eltünedező, majd a vízzáró réteg által újból felszínre kényszerített, bő hozamú patak mentén. A sűrű erdő egyik kanyarjában áll

a Bükk legbarátságosabb kulcsosháza,

a feledhetetlen hangulatú Peskő-ház. Mellette megbízható forrást találunk, amely csak a leghosszabb nyári aszályok idején apadhat el. Itt érdemes minden kulacsunkat teletölteni, mert a fennsíkon egészen Bánkútig nem találunk más utánpótlási lehetőséget.

A völgy felső szakaszát kissé megviselte a májusi tél okozta tömeges fakidőlés, ami különösen a fennsíkra kanyarodó, vadregényes ösvény magasabb, izom- és tüdőpróbálóan meredek szakaszán szembeötlő. A lombkorona sárgásbarna színnel idézi az általában augusztus végére jellemző állapotokat, az egyébként természetesnek tetsző, ősöreg bükkökkel tűzdelt, mészkőaprólékos ösvény mentén pedig kidőlt faóriások hevernek.

Hatalmas, mohos sziklák közt érkezünk meg a fennsíkra,

ahol hegyvidékhez méltó tájkép vesz körül. Egy köves hegyoldalban alig észrevehető ösvény kanyarog fel a turistautak által nem érintett Oltár-kő eldugott, bájos rétjére, ahonnan korlátozott a kilátás a Pes-kő és a mögötte hullámzó hegygerincek felé. Az Őr-kő viszont szabadon látogatható, és sokkal teljesebb panorámát kínál.

Az Őr-kő karrmezős platóján Forrás: Turista Magazin/Dömsödi Áron

A többinél kissé hátrébb elhelyezkedő szirtről a Pes-kő homloka mellett feltűnik a Déli-Bükk, a Tárkányi-medence és a Mátra vonulata. A legszebb kilátás mégis a közeli Pes-kőről nyílik, amelynek hatalmas, függőleges pereméről a teljes Déli-Bükkön végigtekinthetünk. A fennsík szivacsként nyeli el a ráhulló csapadékot, hogy tövénél a vizek újra felszínre jussanak. A patakok hosszú, kanyargós völgyeket mélyítenek, ezért olyan szokatlanul élénk a mélyben hullámzó domborzat.

Az Őr-kőtől a kék kereszt jelzésen kell elindulni Bánkút felé.

Innentől jóval könnyebb az első napi szakaszunk, a szintkülönbség érdemi részét már legyűrtük. Az Almád-töbör és a Kerek-rét a mészkőfennsíkokra jellemző víznyelőformák jellegzetes, meseszép képviselője. Érintjük a Kopasz-rét földbe épített barlangszállását, majd bevesszük magunkat a hegyvidék két legmagasabb pontjának (Istállós-kő és Szilvási-kő) oldalsó bükkösébe. Hamarosan keresztezzük az Olasz-kaput. Sötétedés után varázslatos jelenség szemtanúi lehetünk, amikor a lehűlő levegő hatására szellemként száll fel a pára a tisztás töbreiből.

Éjszaka a kilátó teraszán

Fenyveses szakaszon érjük el Hármaskút elágazását, ahonnan keskeny réteken vezet az út a Bánkút körüli erdőig. A hegyi hotel és a turistaház is tökéletes pihenőhely az éjszakára, de feledhetetlen élmény a Bálvány (956 m) kilátójának tágas teraszán aludni. Itt egy kisebb társaság is elfér, pláne úgy, ha a fölső szintet is igénybe veszik.

A panoráma éjjel-nappal lenyűgöző:

tiszta időben a Mátrától a Magas-Tátrán keresztül a Zempléni-hegység vonulatáig látunk el. Hullámos, nyughatatlan vidék húzódik alattunk, éjjel apró falvak égősorai pöttyözik a tájat. A hajnali átmenet time-lapse felvételért kiált: a Zemplén szlovákiai szakasza mögött bukkan fel a nap, de már órákkal előtte pirosas szín dereng a keleti horizonton. A hajnali tiszta levegőben eddig mindig sikerült megfigyelni a Magas-Tátra csipkéit, igaz, nem volt könnyű megtalálni őket, és általában gyorsan el is bújtak a párafüggöny mögött.

Bánkútról a piros jelzés északi, bal oldali ágán indulunk tovább a Kis-fennsík bükköseibe. Az aszfaltúttal párhuzamosan haladunk, így akár (megúszva egy kis szintkülönbséget) azt is választhatjuk. Viszont ahol a jelzés másodszor keresztezi a szilárd burkolatot, mindenképpen kanyarodjunk fel a Csikorgó nevezetű ösvényszakaszra, amelynek sziklakibúvásos részeit nem fogjuk egykönnyen elfelejteni.

Hajnali erdő Bánkúton Forrás: Turista Magazin/Dömsödi Áron

Szentléleknél a Látó-kövek északi bérce újabb emlékezetes kitérő: már a sziklaperemen futó természetes lépcsőt sem nehéz megkedvelni, de a panoráma csak az igazán elragadó. Ha sikerül tiszta időt kifogni,

majdnem az összes felvidéki magashegységet láthatjuk:

a Nagy-Fátrától a Tátrákig minden feltűnik (a Kócs és a Kis-Fátra a takarásban lévő kivételek). De egészen közel vagyunk a Lázbérci-víztároló völgyéhez, és az Aggteleki-karszt is könnyen megtalálható.

Félelmetes sziklakatlan

A sárga jelzést követve fél órán belül megérkezünk a Magos-kőre, ahonnan kelet felé is kileshetünk a Bükkből: a Szinva-völgyén túl Miskolc terül el, a távolban pedig a tokaji Nagy-hegy nyitja a zempléni hegyek sorát. Szemben a Nagy-fennsík erdőit, jobbra fordulva a Bálvány kilátóját fedezhetjük fel.

Kissé egyhangúvá váló szakasz következik a sárga jelzésen, mígnem megérkezünk a Csókás elhagyott épületeihez, ahol jól kiépített tűzrakó és pihenőhely fogad. Itt a piros kereszt jelzésre váltunk, és a bükkösben, egy kanyargós ösvényszakaszon bal felől feltűnik a fák között az Udvar-kő beszakadt víznyelőürege, a Dante pokla.

A vadregényes sziklakatlan aljára csúszós ösvény vezet le,

de az élmény megéri a fáradságot. Minden irányban üregek, horpadások láthatók, ráadásul a hideg levegő is megül a falak közt. Bámulatos, kicsit hátborzongató látvány, amilyenhez fogható nincs még egy a hegységben. Segítségével képet kaphatunk arról, mi rejtőzik a talpunk alatt egy ilyen karsztjelenségekben gazdag mészkőterületen.

A Dante pokla barlang Forrás: Turista Magazin/Dömsödi Áron

A piros keresztről hamarosan a zöld jelzésre váltunk, majd a bükkszálerdő szélén visszatérünk a pirosra. Kellemetlenül meleg, rovaroktól hemzsegő tarvágás szélén haladunk, majd rövid emelkedőt követően újra idős erdőben ereszkedünk. Egy elágazásnál a piros négyszögre kanyarodunk, és ezzel megkezdjük túránk utolsó szakaszát.

A Szeleta-tető tisztásáról már látszanak Lillafüred és Felsőhámor épületei,

a kastélyszálló mellett akár a vízesés sávját is megkereshetjük – távcsővel vagy teleobjektívvel könnyebb lesz, mint szabad szemmel. Egy sziklás, bozótos ösvényen érjük el a Szeleta-barlang hatalmas száját. Mellbe vág a hideg levegő, pláne akkor, ha be is merészkedünk az ősrégészeti leleteiről nevezetes üregbe.

A Szinva vízesése a legmagasabb az országban Forrás: Turista Magazin/Dömsödi Áron

Már egy ideje a Szinva tanösvényt követjük, s ezen érkezünk meg Felsőhámor szélére. A település túlsó felén még felkereshetjük a Szinva mesterségesen kialakított vízesését, amely az ország legmagasabb ilyen képződménye. Végül a kastélyszálló oldalában lépdelünk fel az autóút elágazásába, a Miskolcra tartó buszok vagy a kisvasút megállójába.