Rákóczi alapította, ma elhagyatottan áll

Évtizedek tapasztalatával készülnek az üvegtárgyak

Maga Rákóczi Ferenc alapította a parádsasvári, akkor még parádóhutai üzemet, ahol évszázadokon át készítettek üvegtárgyakat. Kezdetben csak a közeli borvidékekre szállítottak, a 20. században már tengerentúli megrendelőknek is. A gyárat 2005-ben bezárták, és ez sokak életét alapjaiban változtatta meg.

Amikor megérkezünk a Mátra hegyeinek ölelésében fekvő Parádsasvárra, rögtön a mesébe illő kastély ötlik a szemünkbe. A hatalmas fenyők között álló neoreneszánsz vadászkastélyt Ybl Miklós tervezte az 1800-as évek végén Károlyi György, a környék akkori birtokosa megrendelésére.

Sasvár, a mesebeli Károlyi-kastély Forrás: Turista Magazin/Francz Ilona

Üvegváros

Károlyi György után unokája, Károlyi Mihály lett az uradalom tulajdonosa. Bár ő maga állítólag inkább a városi életet kedvelte, felesége, Andrássy Katinka – a Vörös Grófnő – nagyon szeretett itt időzni.

Szerettem Parádot minden évszakban, különösen ősszel, amikor már rövidültek a nappalok,

korán összehúztuk a függönyöket, és a kandallókban lobogott a tűz. Erkélyünkről elláttunk a Kékesre, a Mátra legmagasabb csúcsára” – írta visszaemlékezéseiben. Akkoriban a kastélyt egyébként „Duzzogónak” is hívták, mert a legendák szerint a grófnő mindig ide vonult vissza, ha összeveszett a férjével.

A szocializmus idején az épület gyermeküdülő volt, az utóbbi húsz évben pedig szállodaként üzemel. Az út túloldalán is találunk néhány kastélyhoz tartozó épületet, melyeket szintén Ybl Miklós tervezett. Az uradalmi fővadász háza ma vendéglő, az egykori díszes ivócsarnok viszont ma már sajnos használaton kívül van.

Az Ybl Miklós tervezte ivócsarnok ma üresen áll Forrás: Turista Magazin/Francz Ilona

A vadászkastélyt Sasvárként is emlegették, a település is erről kapta a nevét 1881-ben. Előtte Újhuta volt a neve, ugyanis itt volt a környék egyik legjelentősebb üveghutája. A Mátrában már a 16. századtól működtek kis üveghuták, például Bodony vagy Szuha környékén.

A hutákat 30-40 évente új helyre költöztették,

ugyanis egy idő után elfogytak a fák az erdőből. Az üveggyártásnak köszönhetően kialakuló települések neve is őrzi a huták vándorlásának emlékét. Az első hutát a mai Parádóhután, egészen pontosan a méheskerti erdészlak közelében alapították. A hutát 1730 körül a Som-hegytől délre, majd 1767 környékén Újhutára, a mai Parádsasvárra telepítették át.

Forrás: Turista Magazin/Francz Ilona

Rákóczi szerette a csevicét

II. Rákóczi Ferenc 1709-ben alapította meg a parádóhutai üveghutát a családi uradalom területén. Állítólag azért, mert nagyon szerette a parádi kénes-szénsavas forrás vizét, amelyet nem lehetett hordóban szállítani, mert úgy elillant az ereje, ezért volt szükség az üvegpalackok gyártására. A huták megtelepülése szempontjából fontos volt, hogy a közelben

legyen kvarchomok és hamuzsír.

Ez utóbbit, vagyis a kálium-karbonátot a bükkfából nyerték, márpedig a Mátrában fa volt bőven, és kvarchomokot is bányásztak a közelben. A huta a kezdetektől főleg öblösüvegeket gyártott, melynek a közeli borvidékek jelentős felvevőpiacai voltak.

Forrás: Turista Magazin/Francz Ilona

Az 1700-as évek közepén az uradalom Grassalkovich Antalé lett. Az üveghuta tovább működött, sőt fejlődött, de mivel az erdőterületek kimerültek, Parádsasvárra költözött át. Az egyre nagyobbá váló gyár először az Orczy, majd 1840-ben a Károlyi családhoz került, és hamarosan már a fővárosban nyitottak üzletet az itt készülő termékek számára.

A környék szénsavas forrásvizét, a csevicét 1804-től rendszeresen palackozták,

ehhez a gyárban készítették az üvegeket, ahogy a fürdőpoharakat is. Ezek a díszes, az adott fürdőhelyre jellemző mintával ellátott poharak a reformkortól kezdve szuvenírként is népszerűek voltak.

A híres parádi üveggyár csendben pusztul a falu közepén Forrás: Turista Magazin/Francz Ilona

A gyár az elkövetkező évtizedekben kisebb-nagyobb hullámvölgyekkel, de működött és fejlődött. Fénykorában közel 700 dolgozója volt, zömében a környékbeliek. A mesterség errefelé apáról fiúra szállt.

Még az 1970-es években is a termékek közel 50 százaléka külföldre készült,

nemcsak Európába, de Japánba és az USA-ba is. A gyár 2005-ös bezárásakor az üvegfúvók közül sokan külföldön, például Finnországban helyezkedtek el.

Csak egy kis műhely maradt

Bár a gyár megszűnt, az évszázados hagyományokkal bíró üveggyártás még ma is él Parádsasváron. Van több kis üvegcsiszoló üzem, de üvegfújással ma már csak egyetlen helyen, a Parádsasvári üvegmanufaktúrában foglalkoznak. Itt nemcsak gyönyörű üvegtárgyak készülnek, de az ide látogató turistáknak is szeretnék megmutatni ezt a nagy hagyományokkal rendelkező tevékenységet.

A kis Parádsasvári üvegmanufaktúra viszi tovább a hagyományokat Forrás: Turista Magazin/Francz Ilona

Rénes Marcell alapítóval a manufaktúra előtt ülünk le beszélgetni. „Édesapám vezető tervezője volt a gyárnak, és még a 70-es években épített magának egy kis műhelyt, hogy tudjon itthon művészkedni.

Az üveggyár 2005 nyarán zárt be, és ez sokakat megviselt,

többek között édesapámat is, aki néhány hónappal később meghalt. Megörököltem tőle a kis üzemet, és úgy gondoltam, meg kell őriznem a több évszázados tradíciót. Az üvegmanufaktúra 2013 elejétől működik” – meséli az alapító, aki egyébként jogászként végzett, majd húsz évig újságíróként dolgozott a megyei napilapnál. 2013 óta a családi vállalkozásként működő kis manufaktúrát vezeti.

Évtizedek tapasztalatával készülnek az üvegtárgyak Forrás: Turista Magazin/Francz Ilona

A kis műhelyben két kemence van. Az 1150 fokos nagy kemence mellett van egy 520 fokos hűtőkemence is, amelyben az elkészült tárgyak egy napot töltenek. E nélkül az akklimatizáció nélkül a forró üvegtárgyak azonnal elrepednének a szobahőmérsékleten. Még soha nem láttam élőben, hogyan dolgoznak az üvegfújók, most

lenyűgözve figyeltem, ahogy a folyékony üvegből váza, pohár vagy kecses nyakú hattyú születik.

Suha Károly 31 évig dolgozott a gyárban, mozdulatain is látszik a több évtizedes tapasztalat.

A manufaktúrában főleg egyedi, kisszériás megrendelésre dolgoznak, gyakorlatilag bármilyen kéréssel meg lehet keresni őket. Készítettek már antik jellegű lámpabúrákat színházba, szállodába, vasútállomásra, de a filmesek is dolgoztatnak velük, nemrégiben például az Etyeki Korda Filmstúdiónak csináltak régies hatású poharakat.

Váza, lámpabúra vagy kecses hattyú, értő kezek között az üvegből bármi lehet Forrás: Turista Magazin/Francz Ilona

Megnéztük a régi gyár épületét is. Hogy mennyire fontos szerepe volt egykor a falu életében, az abból is látszik, hogy a gyár a település kellős közepén van. 13 éve már annak, hogy bezárták, azóta üresen áll, és lassan megadja magát az időnek. A falakról mállik a vakolat, az ablakok kitörtek, a gaz megeszi a betont, a földön törött üvegtárgyak, ottfelejtett iratok, könyvek, csomagolóanyagok.

Az üveggyár fénykorában közel hétszázan dolgoztak itt Forrás: Turista Magazin/Francz Ilona

Az épület előtt egy környéken pihenő idős házaspár parkol le. A gyár márkaboltját keresik, ahol sok-sok éve szép üvegtárgyakat vásároltak. Úgy tűnik, hozzájuk nem jutott el a bezárás híre. Látszik rajtuk, hogy nem erre a látványra számítottak, de mintha mégsem lepődnének meg igazán.

Forrás: Turista Magazin

Forrás: Turista Magazin