A tibeti Kajlás-hegyet megkerülő útvonal ugyanis 4600-5700 méter magasságban halad, ezért a zarándokoknak meg kell küzdeniük a magashegyi betegséggel, aminek enyhébb tünetei már 1500-3000 méter magasságban jelentkezhetnek.
A tibetiek genetikailag is alkalmazkodtak a magashegyi körülményekhez,
a legtöbb embernek azonban napokra vagy akár hetekre van szüksége az akklimatizálódáshoz. De a zarándoklat nemcsak a magassági betegség, hanem az időjárás kiszámíthatatlansága miatt is megerőltető.
A buddhisták szent hegye, a Kajlás (angolos átírásban Kailash) a Transzhimalája nyugati vonulatának legmagasabb orma.
Csúcsa 6714 méter magas,
de még soha senki nem mászta meg, mert az a szent hely megszentségtelenítését jelentené. Pontosabban mégis volt valaki, aki feljutott a csúcsra, mégpedig a tibeti buddhizmus legfontosabb figurája, Milarepa (1052–1135), aki a fekete mágia mesteréből lett a tibeti vallás legjelentősebb szentje.
Milarepa állítólag a Kajlás-hegyen küzdött meg az ősi tibeti vallás, a bön főpapjával, és ettől kezdve a bön vallás hívei – szemben a lámaizmus vagy a hinduizmus követőivel – az óramutató járásával ellentétes irányban kerülik meg a szent hegyet zarándoklatuk során.
Az 54 kilométeres körmenetet kellő felkészülés után kényelmesen meg lehet tenni három nap alatt. Akadnak, akik egy nap alatt akarják teljesíteni a távot, mások viszont a földön kúszva, leborulva haladnak végig a nehéz terepen, ami 15-20 napba is beletelhet, és meglehetősen fájdalmas procedúra. Évente 15-20 ezer zarándok látogat el a szent hegyhez, közülük tucatnyian esnek áldozatul a szokatlan körülményeknek, általában 60 év felettiek.