Nincs ennél vadregényesebb völgyünk

Vágólapra másolva!

A Réka-kunyhó ideális bázis egy rövid vagy akár több napos Kelet-Mecsek túrához. Szomszédságában találjuk a hegyvidék legnevezetesebb látnivalóit: a Mecsek legmagasabb csúcsát, a Zengőt, a hangulatos Óbányát és vízesésekkel, zúgókkal tarkított völgyét, valamint Kisújbánya kilátóját.

Turista Magazin

Vágólapra másolva!

Magyarország Óbányai-völgy Mecseknádasd Réka-völgy Kisújbánya Zengő Kelet-Mecsek utazás túrázás Óbánya

A felsorolt látványosságokat akár egy napba is belesűríthetjük, de érdemes inkább egy egész hétvégét a térségben tölteni. A Réka-kunyhó előtti, tornyos tetejű esőbeállóban kör alakú étkezőasztalt helyeztek el, mellette megbízható vízhozamú forrás csörgedezik. Az épületben étkezőhelyiséget, konyhát és két szobát találunk, amelyekben összesen 10-12 fő szállhat meg emeletes ágyakon. Cserépkályha, kandalló és különféle fali díszek – magashegyi túrák fotói és kellékei – teszik otthonossá a kissé sötét épületbelsőt. Elektromosság természetesen nincs, de az erdő mélyén úgyis a gyertya és a petróleumlámpa a leghangulatosabb világítóeszköz.

Utunkat röfögés kísérte

A Kelet-Mecsek csaknem egésze tájvédelmi körzet. „Csupa csúcs” felszínén nem találunk fennsíkokat, jellemzőek viszont a hosszú, mélyen bevágódott völgyek, amelyeket sok apró oldalvölgy kísér. Megdöbbentő látványokat, extrém földtani képződményeket ne keressünk errefelé,

a Kelet-Mecsek báját a hatalmas bükkösök és a patakok zúgóitól izgalmas völgyek adják.

És persze a hangulatos zsákfalvak. Kisújbánya és Óbánya is a környező bükkösöket hasznosító üveghutaként kezdte pályafutását. Mindkettő meseszép környezetben, szűk völgyek aljában épült, takaros kialakításuk pedig egykori sváb lakóik emlékét őrzi.

Túránkat Mecseknádasdról indítottuk, innen jutottunk el a Réka-völgy végén álló kulcsosházhoz. A falut Óbányával összekötő aszfaltúton kezdtük a kényelmes vándorlást, majd az első patakátkelési lehetőségnél balra fordultunk, hogy aztán a vízfolyást követve folytassuk utunkat. A piros kereszt jelzés hétvégi házak között indul, és már az első métereken érezni, hogy alighanem kevesen vetődnek erre. Az ösvény helyenként elvész, az őszi avartakaróban

nem mindig egyértelmű, a patak melyik partján is kellene lennünk.

Az Öreg-patak kezdetben egyre szűkülő völgyét alacsony gerincek szegélyezik – a térkép tanúsága szerint a mellénk szegődő vonulatok nem érik el az 500 méteres magasságot –, a lombjukat vesztett fák közt beszűrődik a napfény.

A széles patak lépten-nyomon keresztezte az utunkat, de szerencsére a víz által lerakott kövek mindig segítettek megfelelő lépést találni. Persze kora tavasszal jóval kalandosabb kihívások elé állíthat a vízfolyás, ilyenkor azonban a talaj nagy részét csupán avarszőnyeg takarja. A fülünket újra és újra megütő röfögés jelezte, hogy

jelentős számú vaddisznó találhatott menedéket errefelé.

Az egyik csaknem elütötte csapatunk első tagját, amikor a lépteinktől megrémülve áttrappolt az ösvényen.

Mázlink volt, hogy egy másik társaságot váltottunk a Réka-kunyhóban, mivel így a kályhában és a kandallóban is lobogott a tűz, amikor megérkeztünk. Pár lépésre a háztól, a lombtalan fák mögött már

feltűnt a Zengő hívogató sziluettje.

Másnap reggel a kék négyzet jelzés emelkedőjének vágtunk neki Kisújbánya felé. Ahogy előző nap, most is szinte kizárólag bükkösökben mozogtunk a túra során. A Somos-hegy nyugati nyergéből leereszkedve a falu egyik legelőjére jutottunk. Miután az üveggyártásnak a 18. század végén befellegzett, a lakók tehéntartással és tejtermékek készítésével kezdtek foglalkozni.

A Réka-kunyhót az késő őszi, téli időszakban alig éri napfény Forrás: Turista Magazin/Dömsödi Áron

Ferde, de nem vízesés

Kisújbánya főutcáján patak csordogál végig, jó minőségű utat csak a falu felsőbb részeiben találunk. Az apró település a szocializmus évtizedeiben csaknem teljesen elnéptelenedett, ma pedig elsősorban turisztikai funkciót tölt be. A hűvös, sötét völgybe télen alig süt be a nap, a látvány mégis maradásra csábít. A faluközpont mellett apró büfé működik, a mellette haladó aszfaltúton fölfelé kaptatva pedig elérhetjük a Cigány-hegy kilátóját. Az autóútról a sárga jelzésre, jobbra térve gyalogolhatunk föl az 524 méter magasan álló toronyba. Ne várjunk vad, hegyvidéki panorámát, körös-körül szelíden hullámzó táj fogad.

A Mecsek lankáit sűrű erdők fedik, a Keleti- és a Nyugati-Mecsek közti mélyedés végén, a távolban feltűnik a Villányi-hegység alacsony gerince. Délnyugat felé a legszebb a táj: a Nyugati-Mecsek legnagyobb magasságú vonulatainak végén ott ül a Misina tévétornya, mögötte hosszú gerincek bújnak elő egymás takarásából. A közeli Zengő csúcsa is feltűnik.

Kisújbánya főutcáján visszafelé kanyarogva lényegében már meg is kezdtük az Óbányai-völgyi sétát. A helyenként szurdokká szűkülő, meredek falú völgy

földtani képződményeinek köszönheti hírnevét és népszerűségét.

A Ferde-vízesés neve csak félig igaz: a patak félrebillent kőzetrétegek 10-20 centi magas padjain bucskázik le, de sokkal inkább zúgó, mint vízesés. A ferdeségért a mészkőrétegeket oldalról ért tektonikai nyomás felelős, amely kibillentette a kőzetet eredeti helyzetéből.

A Ferde-vízesés és a Csepegő-szikla zúgója Forrás: Turista Magazin/Dömsödi Áron

Nem sokkal később átmentünk egy hídon, majd leereszkedtünk a patak mellé, hogy szemügyre vegyük a Csepegő-sziklát. A hegység mélyéről a felszínre lépő víz szén-dioxid-tartalmának jelentős része elillan, és ezzel a benne oldott mésztartalom elkezd kiválni. Forrásmészkő keletkezik, amely ezen a szakaszon hosszan kíséri a patakmedret.

A sziklafal alját a víz kimossa, a mészkőtömbök így a patakmederbe zuhannak.

A Csepegő-sziklára a hegyoldal forrásaiból érkezik a víz. A kis vízesés alatt tágas medence alakult ki, amely nyáron fürdőzésre csábít.

Magyar Svájc

A völgy alsóbb szakaszain is vannak kisebb-nagyobb sziklalépcsők, amelyeken a patak sebesen átzubog. Helyenként ezeknél is szépen feltárul a mészkő pados szerkezete. Végül a barátságos környezetben kialakított Pisztrángos-tavaknál érkeztünk meg Óbánya szélére. A falut gyönyörű, tornácos házai, rendezettsége és domborzati adottságai miatt „magyar Svájcként” is szokták emlegetni.

A Pisztrángos-tó Óbánya szélén Forrás: Turista Magazin/Dömsödi Áron

Központjából a zöld kereszttel jelzett turistaúton vághatunk neki a Réka-völgyet északról kísérő gerincnek. (A zöld háromszögön érdemes felkeresni Óbánya kilátóját, amelynek teraszáról hosszában csodálhatjuk meg a valóban impozáns fekvésű, egyutcás községet.) A turistaút egy mély vízmosást kísér, majd a gerincen egy vadászházhoz érkezik. Innen már sötétben, ismét vaddisznókat riogatva ereszkedtünk vissza a Réka-völgybe. A megtett kör sváb falvaival, szelíd kilátásaival és patakzúgástól hangos, bükkösökkel teli völgyével a Kelet-Mecsek esszenciája.

Ha a Réka-kunyhóban szállunk meg,

kötelező felkeresni a 692 méter magas Zengőt,

a Mecsek legkiemeltebb pontját. A forrás mögötti völgy meglepően szép, természetes erdőt rejt. Az elhalt, kidőlt fák a természet rendje szerint az erdőaljon hevernek, néhol a völgyoldalban emelkedő ösvényen is akadályként fekszenek. Oszlopcsarnokszerű bükkösben tapostunk a Zengő északi tövében futó erdészeti feltáróútig, ahol kezdetét vette a túra legmaradandóbb szakasza.

Hirtelen meseszép, érintetlen bükkösben találtuk magunkat. Egészen fiatal és ősöreg bükkök ölelésében kapaszkodtunk felfelé a meredek ösvényen. Az odafönt magasodó geodéziai mérőtorony átok és áldás egyben. Egyfelől számos erdő borította hegycsúcsunkon csak ezek a betonhengerek nyújtanak kilátást a tájra, másfelől viszont a legtöbb építmény olyan rossz állapotban van, hogy kitették rájuk a „felmenni tilos és életveszélyes” táblát. Mi kockáztattunk, felbotorkáltunk a rozsdamarta, nyirkos létrákon a tágas panoráma reményében.

Reményeink csak részben teljesültek. Az erdő lombkoronája már olyan magas, hogy lényegében csak nyugat-délnyugat felé nyílt meg előttünk a táj. A Misina alatt ott terpeszkedett Pécs, az ellentétes oldalon Komló lakótelepeit láthattuk. A szomszédos Hármas-hegy már a Kelet-Mecsek része, tetején a jégelhárító rendszer radarépülete fehérlett.

A legrövidebb utak innen Pécsváradra és Hosszúheténybe vezetnek,

mi azonban a Réka-kunyhóban hagytuk a csomagjainkat, úgyhogy mielőtt búcsút vettünk volna a Mecsek vadregényes tájaitól, még egyszer bevettük magunkat a hegység végtelen bükköseibe.