A szívet melengetően gőzölgő Hévízi-tó melletti parkolóba fordulva azonnal kiszúrom a kapitánysapkás alakot, és megnyugodva konstatálom, hogy mégsem sikerült lekésnem életem első padlófűtéses vízitúráját. Kisindiánon, polgári nevén Horváth Péteren rögtön látszik, hogy nem ma kezdte a szakmát. A névsorolvasás után négyes csapatokba szervezi a résztvevőket, majd a csapat egyik fele elindul az autókkal a túra végállomása felé, míg a többiek a kenukat segítik le a trélerről.
Mivel én is sofőr vagyok, követem a túraszervező cég kisbuszát, amely meg sem áll a közeli Fenékpusztáig. Miután mindenki leparkolt a patak mellett, indulunk is vissza a hévízi starthelyre. Időközben a csapat nagyobbik része már ki is pakolta az evezőket és a mentőmellényeket a hajók mellé, így nincs más hátra, mint egy rövid eligazítás, és a frissen verbuválódott, négyfős társaságok máris ott imbolyognak a gőzölgő patakon.
Nem bírom ki, rögtön beledugom a kezem a gőzölgő vízbe, és elégedetten konstatálom, hogy kellemesen langyos, így egy esetleges borulás nem is lesz olyan kellemetlen élmény. Miközben ezen tűnődöm, a hajók között
egyszer csak feltűnik egy idősebb úr, aki rutinos mozdulatokkal tempózik el mellettünk.
Tekintettel arra, hogy mindenki nagykabátban ül a kenuban, a hőmérséklet pedig nulla fok körül lehet, elég szürreális látványt nyújt.
A meleg víznek köszönhetően még télen is gazdag a patak élővilága, a víz kristálytiszta, és tele van apró halakkal. Nem csoda, hogy több jégmadarat is láttunk a patak felett repkedni. Szinte az összes állat- és növényfaj védett, bármit tépkedni, gyűjteni szigorúan tilos
A pataknak alig érezhető a folyása, ezért lapátolni kell rendesen, hogy letudjuk az előttünk álló mintegy tíz kilométert.
Amilyen kopár a part, olyan gazdag a patak élővilága.
Alattunk zöld vízinövények nyújtózkodnak a kristálytiszta vízben, időnként pedig apró halrajokat riasztunk meg. A megtett távval egyenes arányban hűl alattunk a víz is, a táv felénél már nem szívesen borulnék bele, a vége felé pedig már olyan hideg, hogy szinte fáj belenyúlni.
Két forrás vize keveredik
Az Európa-szerte híres Hévízi-tó felszíne alatt 38 méteres mélységben Plózer István vezetésével 1975-ben tárták fel a Hévízi-forrásbarlangot, amely a Zalai-dombvidék egyetlen fokozottan védett barlangja. A Zalavári-hát keleti szegletében fekvő természeti érték legmonumentálisabb része a gömbszerű Amphora-terem, amelyben egy hideg vizű (17,7 °C) és egy meleg vizű (41,5 °C) forrás fakad. A kettő keveredésének eredményeként 38 Celsius fokos gyógyvíz áramlik ki a szűk barlangbejáraton.
„Amikor nagy hideg van, be szokott fagyni a vége felé. Volt már olyan, hogy baltával kellett utat törni magunknak az utolsó métereken. Egyébként nincs két egyforma túra.
Előfordult már, hogy egy szál pólóban eveztünk, sőt le is égtünk februárban,
két héttel később viszont mínusz 15 fokban tört el a kezemben az egyik hajó kötele” – meséli az egyik pihenőnél Kisindián, aki 1997-óta evez a Hévízi-lefolyón.
Aki már legalább egy vízitúrán részt vett, annak nem lesz nagy kihívás technikailag teljesíteni a hévízi evezést, mert a sodrás elhanyagolható, a hosszú, nyílegyenes szakaszokat csak egyszer-kétszer töri meg egy-egy kanyar, így a változatosságot a patak fölé vezetett hidak, zsilipek jelenthetik.
Gondot csak a vízinövények és a patakba lógó kisebb-nagyobb ágak jelenthetnek.
Utóbbiakra figyelni kell, a helyenként besűrűsödő növényekkel viszont nem lehet mit kezdeni, át kell rajtuk lapátolni a hajót.
Nekünk most szerencsénk volt, csak egy-két nehezebb szakaszon kellett átküzdeni magunkat. Kisindián mesélte, hogy volt olyan év, amikor ötven-száz méteren keresztül is „lambadázni kellett a hajókkal”. A túra egyébként teljesen kezdőknek is ajánlott, mert a táv rövid, illetve a csapatbeosztásoknál figyelnek arra, hogy legalább a kormányos rutinos legyen.
A déli vízre szállás után bő három órával érjük el a végállomást jelentő Fenékpusztát, ahol az autók várnak ránk. A kikászálódás után meleg teával és forralt borral látnak minket vendégül szervezőink, ami nagyon jól esik, ugyanis a patakkal együtt mi is kihűltünk a hajókban. Ennyi evezés elég is volt ebben az időben.
A hajók partra húzása után még nem ér véget a túra.
Segédkeznünk kell a kenuk lemosásában és trélerre való felpakolásában is,
akárcsak egy békebeli vízitúra végén, ahol ezek már szinte rituálék. A patakba borulás szerencsére elmaradt, de nem mehettem haza fürdőzés nélkül. Irány a tó, hogy elgémberedett tagjaimat alaposan kiáztassam a gyógyvízben, amelyben korábban lapátoltam. Ahogy mondani szokás: Hévíz pipa.
Mivel a Hévízi-lefolyó védett természeti területen halad keresztül, bejárásához engedélyt kell kérni a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóságtól. Ennek pontos menetét itt lehet elolvasni. Az engedélyeket korlátozott számban adja ki az igazgatóság (március 17-ig), ezért jó, ha több héttel előre jelentkezünk egy-egy túrára, mert hamar betelnek a férőhelyek.
Több cég is szervez túrát a patakon, érdemes tájékozódni a feltételekről és az árakról,
sőt arra is érdemes figyelni, hogy az adott cég milyen kenukat használ. Kezdőknek például ajánlatos nagy és széles kenuban útnak indulni, mivel az sokkal stabilabb. Mi az Óbudai Sportegyesület szervezésében eveztünk. Sok esetben alap a transzfer a túra két végpontja között, de egyébként a csatorna mellett kényelmesen le lehet gyalogolni azt a tíz kilométert.
A Hévízi-tó természetvédelmi terület
A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található, 2006-ban mintegy 60 hektárosra bővített természetvédelmi terület szíve a gyógyító erejű termálvize miatt világhírű Hévízi-tó. A tőzegmedrű karsztforrástó legemblematikusabb növénye a trópusi elterjedésű indiai vörös tündérrózsa, amelyet még a 19. században telepítettek be. Zoológiai kuriózumnak tekinthető, hogy az állóvízben, illetve környezetében közel hetven csigafaj előfordulását igazolták a kutatók.
A túra előtti napokon érdemes figyelni az időjárás-előrejelzést, és ennek megfelelő ruházatot vinni magunkkal. Bár a túra elején meleg a víz alattunk, a végére kihűl, ezért mindenképpen öltözzünk fel rétegesen. Inkább legyen nálunk plusz ruha, mintsem hogy dideregjünk. Bár a beborulástól nem kell félni, mert sekély a víz,
érdemes egy váltás száraz ruhát bekészíteni vész esetére
egy vízhatlan tárolóba. Az sem árt, ha a fenekünk alá (nem csúszó) párnát, polifoamot viszünk. A kesztyűk hamar elázhatnak, ezért célszerű tartalékról gondoskodni.
A többórás túrára ajánlott egy termosznyi teát és szendvicscsomagot is vinni, pihenőket szinte minden túratervező cég beiktat, arra azonban figyeljünk, hogy sok cégnél az alkoholfogyasztás kizáró ok.
Forrás: Turista Magazin