Elkerültem a tömeget Olaszország egyik legszebb vidékén

Vernazza látképe

A Ligur-tenger partján található Cinque Terre Olaszország egyik legfelkapottabb úti célja – nem véletlenül. Én főszezonon kívül látogattam el az öt települést magában foglaló partvidékre, a bónusz pedig Porto Venere halászfaluja volt utazásom során.

Magyarországról legegyszerűbben a pisai fapados járattal érhettem el a régiót, ahonnét vonattal indultam tovább La Spezia és Monterosso irányába.

Olyan érzésem volt, mintha egy másik dimenzióba kerültem volna.

Egyesek szerint csúcsszezonban a turisták nem szívesen látott vendégek, sőt – Velencéhez hasonlóan – korlátozni is akarják a falvak forgalmát. A főszezonon kívül utazva én többnyire elkerültem a tömeget.

Barangolás a Cinque Terre falvaiban

Az öt településhez (Riomaggiore, Vernazza, Corniglia, Manarola és Monterosso) többféleképpen lehet eljutni. A helyiek tanácsára a Cinque Terre Expresszt választottam Monterosso irányába, és Vernazza csodálatos vidékével kezdtem a felfedezést. Tulajdonképpen ez a falu a vidék „fővárosa”.

Vernazza az „Öt föld”, azaz a Cinque Terre gyöngyszeme. Az időjárás igen szeszélyes ezen a területen. Szerencsémre szakadó eső nem fogadott, de ragyogó napsütés sem. Ettől függetlenül öröm volt barangolni ebben a kicsi, de vadregényes településen. A település kikötője olyan volt, mint egy filmforgatás helyszíne.

Vernazza látképe Forrás: J. Tamás Zoltán

Szeretek úgy utazni, hogy különleges helyeket fedezek fel, ahol kevés a turista, és az útikönyvek sem írnak róla. Ilyen volt Vernazza kicsiny tengeri „átjárója”.

Az átjáró Vernazzában Forrás: J. Tamás Zoltán

A vidék megismerését Monterrossóval folytattam. Említettem, hogy szeszélyes itt az időjárás, de az eső mellett az is kisebb csalódást okozott, hogy az Óriás szobra (Il Gigante) sajnos felújítás alatt volt, így erről lemaradtam. Viszont a tengerparti település látványa kárpótolt.

A felújítás alatt álló Óriás Monterossóban Forrás: J. Tamás Zoltán

Szállást egyébként La Speziában foglaltam, ez volt a legjobb ár-érték arányú lehetőség. Monterosso után La Spezia felé haladva Riomaggiore településre vitt volna utam. Az olasz vasúttársaság, a Trenitalia azonban úgy gondolta, hogy nézzem meg Manarolát is. A kalauz ugyanis azt mondta, hogy itt megállunk vagy 1-2 órára.

Felfedeztem hát Manarolát.

Erre a vidékre is jellemző, hogy klasszikus értelemben vett látnivalók nincsenek, viszont maga a település a lényeg. Nem beszélve arról, hogy pár éve még nem is tudtam, hogy a Cinque Terre egyáltalán létezik.

Manarola egyik utcája Forrás: J. Tamás Zoltán

Ezután ismét vonatra szálltam, de előtte meggyőződtem arról, hogy tényleg indul-e szerelvény La Spezia irányába. Közben az eső is elállt a legnagyobb örömömre. Visszafelé néztem meg a településeket, így érkeztem meg Riomaggiore faluba.

Riomaggiore kikötője Forrás:J. Tamás Zoltán

A bájos kis települést szó szerint kettéosztja a vasútvonal, a két részt lépcsősor és aluljáró köti össze. Az alsó, tengerparti rész a halászfalu. A falu sziklás strandja is erre található. A halászat ezen a vidéken a mai napig aktív tevékenység, mikor arra jártam, leginkább sziesztáztak. A munka késő este kezdődik, és sokszor éjszaka is „műszak” is van.

Hajókirándulás Porto Venerébe

Szállásom helyszínére érve nem gondoltam volna, hogy La Spezia 100 ezer lakosú. Egyik legnagyobb előnye a gyönyörű fekvése: egy öböl partján terül el, zöld dombokkal körülvéve, a távolban a hegyek lélegzetelállító látványt nyújtanak.

Osztriga a hajóban La Spezia egyik boltja előtt Forrás: J. Tamás Zoltán

Legszebb része a kikötő. Nemrég épült egy modern gyalogoshíd, ami a Porto Mirabellóba, a szuper jachtok kikötőjébe vezet. A gyalogoshíd maga is úgy néz ki, mint egy hajó, a hajóforgalom közben felnyílik. Működése teljesen automatizált, nem mellesleg remek látványt is nyújt.

La Spezia gyalogoshídja Forrás: J. Tamás Zoltán

Ahogy korábban említettem, utazásomat megszínesítette Porto Venere. A kis halászfalut La Speziából hajóval tudtam elérni.

A község 1997 óta a közeli Palmaria, Tino és Tinetto szigetekkel, valamint a Cinque Terrével együtt az UNESCO világörökségének része.

Autóval szerencsére nem lehet behajtani, így teljes a nyugalom. A kikötő, a kastély, a tornyok, az utcák, a piac mind gyalogos területen helyezkednek el, tehát könnyen bejárható az egész környék. A kis kikötő gyönyörű helyen található: a közeli Palmaria-szigetre néz.

Porto Venere látképe Forrás: J. Tamás Zoltán

Porto Venere óvárosa a kikötőből látható épületek homlokzata mögött rejlik. A Porta del Borgón keresztül sétálhatunk be a középkori városba, amit érdemes is megtennünk. Egy gyönyörű sétány is található itt, ahonnan remek panoráma nyílik a szigetekre, és

egy sor hangulatos kávézó, vendéglő és bár sorakozik rajta.

A színpompás, tengerre néző házak szemet gyönyörködtető látványt nyújtanak, élmény volt mellettük korzózni.

Porto Venere színes házai Forrás: J. Tamás Zoltán

Érdemes elsétálni a Szent Péter-templomhoz is, amely úgy fest, mint egy sziklára ejtett kis ékszerdoboz. A templomhoz vezető út csodálatos kilátást kínál a tengerre és a környező tájra. Kívül-belül elbűvölő a Doria-kastély is, amely egy dombon áll.

A Szent Péter-templom Porto Venerében Forrás: J. Tamás Zoltán

A hajóm csak délután indult vissza La Speziába, így volt időm gyönyörködni a településben. Mindig is tudtam, hogy Olaszország rengeteg érdekes helyet tartogat,

arra viszont nem számítottam, hogy alig egy-két nap alatt egy varázslatos világba kerülök.

Korábban utaltam arra, hogy a régióba nem érdemes főszezonban utazni a sok turista miatt. Szerencsém volt, hogy – Vernazzát leszámítva – nem sokan érdeklődtek a települések iránt. Így pedig valóban életre szóló élmény volt a festői tájakon járni, gyönyörködni a panorámában, és felfedezni a környéken lépten-nyomon megbúvó apró csodákat.