A királynék városában, a honfoglaló vezér fiának szálláshelyén jártunk

Veszprém, 2010. július 8. A veszprémi vár látképe. MTI Fotó: Földi Imre

Veszprém az egyik legrégebbi magyar város, amelyhez rengeteg történelmi, sorsfordító esemény kötődik. Egy meleg nyári napon látogattunk el újra oda, az ezer évvel ezelőtt már püspöki székhelyként működő településre. I. István felesége, Gizella királyné kedvenc városában – a historikus emlékek és az erdei tanösvényen tett séta mellett – mi még a téglák iránt is szerelemre lobbantunk egy különleges tárlaton.

Ha a magyar történelemről írott, összefoglaló munkákban a települések köré rendeznék el a múlt eseményeinek bemutatását, akkor Veszprém egészen biztosan több oldalt kapna az ilyen kötetekben. A város számos, az utókor szerint fontos történésnek volt tanúja az évszázadok alatt Koppány seregének legyőzésétől kezdve a Rákóczi-szabadságharcig bezárólag, egészen odáig, hogy püspöksége királyné-koronázási joggal rendelkezett. Vonzerejét gazdag múltja mellett megújulása is adja, ennek jelei pedig bennünket is lenyűgöztek legutóbbi kirándulásunkon.

Kilátás a veszprémi vár északi oldalán, balra a Viadukt Forrás: Juhász Péter

Szálláshely és a különleges számsor randevúja

Ha ott élő szülő lennék, biztosan nagyra értékelném azt, hogy Veszprémben lényegében a városon belül lehet kisebb kirándulást tenni „a zöldbe". Legalábbis erre gondoltam akkor, amikor az Aranyos-völgy keleti oldalán, a Séd pataktól nem messze, egy barátságos tanösvényen töltöttünk érkezés után egy kis időt az erdőben, fák között, mielőtt a történelmi nevezetességek felé indultunk a belvárosba. Persze akik ott nőnek fel, a sokadik látogatásra már lehet, kevésbé találják érdekesnek, de afféle közeli „kimenekülésnek" bizonyosan később is kapóra jöhet sokaknak a terület.

A Fenyves-tanösvény ugyanis bő egy kilométeres kört ír le az erdőben, a terület közepén pihenővel.

Pont ideális ahhoz – pláne, ha gyerekkel vagyunk, és nincs túl sok időnk –, hogy a patinás városi épületek előtt-után kiszakadjunk az épített környezetből. Hiába volt nagy meleg, a fák kellemes árnyéka eléggé felfogta a napsugarakat ahhoz, hogy ne legyen fárasztó a séta az ott álló Jutas-kilátóhoz. Itt viszont már napsütésben sétálhattuk körbe az építményt.

Az biztos, hogy a sokféle kilátó között, amelyhez már volt szerencsém, a Jutas vitézről elnevezett építmény az egyik legérdekesebb.

Jutas vitéz Árpád vezér egyik fia volt, és nyári szálláshelye Veszprém térségében lehetett. Róla nevezték el ezt a furcsa alakzatú kilátót. Ez utóbbira pedig az a magyarázat, hogy amikor megtervezték, szerkezetéhez és arányaihoz a Fibonacci-számsort vették alapul. Ez a természet és a matematika kapcsolatát írja le, a csigaházak alakjához éppúgy köze van, mint az alaprajz „növekedési spiráljához". Persze a Fibonacci-számok nem adnak magyarázatot a természet képződményeinek sokszínűségére, mintázataira, és nem is lehet azok közül mindet leírni azokkal.

Könnyen megközelíthető a tanösvényen a különleges kialakítású kilátó Forrás: Juhász Péter

De a számok növekedésre való utalása telitalálat az e motívum alapján megtervezett, az erdős környezetbe jól illeszkedő és már messziről feltűnő kilátónál. Felmenni a több mint hat méter magas építménybe sajnos most nem tudtunk – a lépcsőt lezárták ideiglenesen –, így az erdei séta után, helyi busszal utaztunk be a város szívébe a történelmi látnivalókért. Hozzá kell tenni azt is, Veszprémben, illetve környékén nem ez az egyetlen kilátó: akik túráznának egyet a környéken, azok útvonalukat akár ezek végiglátogatására is felfűzhetik.

Eleven emlékek

Kerülni szeretném azokat a jól bejáratott közhelyeit az utazási beszámolóknak, melyek egy-egy várost „élő történelemnek" aposztrofálnak, vagy épp „megelevenedő műemlékeknek". Pedig Veszprémre kétségkívül igazak lennének ezek a kijelentések, különösen a történelmi belvárosában. Képletesen szólva, sokat látott-hallott utcákon és falak között sétálhatunk, és a főbb látnivalókra az állatkert nélkül is rászánhatunk legalább egy teljes napot.

Veszprémbe azért is jó ellátogatni, akár valamilyen rendezvénytől függetlenül is,

mert legfontosabb nevezetességei kényelmes sétával befoghatók.

S ami fontos, úgy, hogy a társaságban lévő, a kultúrtörténeti érdekességek iránt még egyelőre csak visszafogottan lelkesedő kisebb gyerek se szabotálhassa el a felnőttek városnéző akcióját, sőt, még élvezze is annak állomásait. Veszprém amennyire fontos magyar város, városmagját tekintve annyira könnyen befogadható. A másik ok, hogy könnyen lehet, szerencsénk lesz, és nyugodtabban, békésebben tudjuk bejárni, mint akkor, ha rendezvények időtartama alatt érkezünk.

A Hangvilla épülete, Veszprém többfunkciós közösségi tere Forrás: Juhász Péter

Mi elsősorban a várat és környékét néztük meg, s annak megannyi izgalmas épülete kapcsán bizony ülnének az iménti kijelentések. A veszprémi vár ugyanis lényegében egyetlen összefüggő sétálóutcájával megannyi templomnak, múzeumnak, köztéri szobornak az otthona.

Az egyik különlegesség például a várnegyed emblematikus épülete, a Tűztorony, amely, ahogy a neve is mutatja, tűzfigyelési célokat szolgált a régi időkben.

Ha felkaptatunk a tetejére, állítólag ennek megfelelően csodálatos panoráma nyílik elénk. Ezt mi ez alkalommal kihagytuk. Megnéztük viszont a várnegyed több száz éves épületeit, melyek jelentős része egyházi kötődésű.

A Tűztorony a város egyik emblematikus épülete, mellette számos szép épület mellett haladunk el a vár irányába Forrás: Juhász Péter

Ezek közé tartozik például a Szaléziánum vagy a Szent Mihály székesegyház, amelynek helyén a kutatások szerint már Géza fejedelem idejében templom állt. S ha már az államalapítás: a várnegyed végén I. István király és Gizella királyné hatalmas szobra áll, mintegy zárásaként az addigi látnivalóknak, és csodás panorámát kínálva Veszprém egyik emblematikus építményére, a Viaduktra.

A veszprémi várban különösen az tetszett, hogy itt valóban együtt él régi és új.

Például a Szent György kápolna 13. századi maradványai, vagy az első világháború áldozatainak emlékére épített Hősök kapuja (Várkapu) éppúgy, mint a barokk korban épült, és még ma is használt házak, paloták. Ha türelmet szavazunk magunknak, és figyelmesen nézelődünk – nem szégyen, ha előtte vagy utána olvasnivalót is böngészünk még a látottakhoz a helyi tájékoztatók mellé –, arra döbbenhetünk rá, hogy a várnegyed építészete egyszerre szép, eklektikus, mégis egységes képet eredményez. Megannyi stílusú, színvilágú és homlokzatú épület, külön történettel, mégis szerves egységben – már csak ezért is megéri körbejárni a várat.

Érdemes bekukkantani a vár épületeibe Forrás: Juhász Péter

Rajongtunk a téglák és cserepek tárlatáért

A sok látnivaló közül érdemes lehet útba ejteni a Dubniczay-palotát is. Az 1751-ben épült, majd bő egy évtizede megújított, önmagában is különleges épület ma több kiállításnak is otthont ad. Mi ezek közül most a talán legkevésbé megszokott tematikájú téglakiállítást választottuk ki. A Teguláriumban aztán egy emberként szerettünk bele a téglákba.

Téglakészítő eszközök a tárlaton Forrás: Juhász Péter

Nem egyedüli, de nem is megszokott tematikájú a veszprémi téglakiállítás, mely nagyjából 1200 téglájával és valamennyi cserépemlékével, valamint a készítéshez kapcsolódó tablókkal, tárgyakkal várja a látogatókat, avatott tárlatvezetéssel. A pinceszinten berendezett tárlat egy részét egy faláttöréssel feltárt régi várüregben rendezték be, de az egész kiállítás világos, ízlésesen berendezett, ahol a hangsúly mindig a téglákon van.

Téglákat nézegetni, s közben történetükről hallgatni a tárlatvezetőt sokkal élvezetesebb, mint ahogy elsőre esetleg tűnhet.

Miért mondom ezt? Sokan már az iskolapadban beleunnak a történelembe és az ilyen kötődésű témákba. Egy olyan helyen viszont, mint a veszprémi Tegulárium, még a nagyon elszánt ellenállók is meggyőzhetővé válhatnak arról, hogy mennyi izgalmas dolgot rejt a múlt. A téglák és a cserepek, mint az alapvetően történeti-kulturális tárlat vezérfonalai, sokkal bevonhatóbbá teszik szerintem az olyanokat, akik zsigerből kerülik a kiállítótermeknek még a környékét is, és nem hozza lázba őket egyetlen több száz éves tárgyi emlék sem.

Grófi és bárói építkezésekhez készült téglák a Teguláriumban Forrás: Juhász Péter

Ezt a szemléletet persze ráerőltetni nem lehet és nem is lenne ildomos senkire, de én nagyon érdekfeszítőnek találtam például azt, hogy a téglakészítés az Árpád-korig nyúlik vissza Magyarországon, és azt is, hogyan különítették el egymástól az azonos téglaműhelyben, de különböző megrendelőnek készült téglákat.

Grófi tégla, bárói tégla, afrikai tégla, újrahasznosított tégla, téglaégető gyárban készült tégla, négyszáz éves tégla, még be nem azonosított tégla, és ami az egyik legérdekesebb és egyben legszórakoztatóbb vonulat:

személyes üzeneteket tartalmazó téglák,

mondjuk éppen egy hajadonnak, akiről egy téglagyárban dolgozó fiatalember álmodozhatott munka közben. Vagy épp praktikus célokat szolgáló, találkozóegyeztető üzenettéglák, és még felsorolni is nehéz lenne, mennyi érdekességet láthatunk itt.

Bárhogy is, a történelmi Magyarország területén régen működő téglagyártó cégek termékeit is gyűjtő kiállítás rengeteg ilyen és ehhez hasonló elemet tartalmaz, és szerény belépődíj ellenében megtekinthető. Szemünk valószínűleg annyira csillogott a látogatás végén, hogy tőlem egy ott dolgozó munkatárs azt is megkérdezte:

gyűjtője vagyok-e esetleg én magam is a különleges tégláknak?

Mert ha igen, akkor bizonyos további lehetőségekről is tudnak tájékoztatást adni. Gyűjtő ugyan nem vagyok – feleltem –, de a tárlat és a kapcsolódó kalauzolás valóban élmény volt.

Veszprém még sok mindent tartogat

Rövid kirándulásunk utolsó állomása ezúttal a Kálvária domb volt, illetve másik nevén a Szent Miklós-szeg. A megyei könyvtárhoz nem messzi domb egyik régi központja volt Veszprémnek, ahol még a 16. században is temetkeztek. A kőlépcsőkön felsétálva a Szent Miklós-plébániatemplom romjai láthatók, az épület valamikor a 13. században épült. A fás-ligetes domb után utunk a vasútállomásra vezetett, mégpedig ismét busszal, lévén, hogy több kilométeres távolság van Veszprém központja és aközött.

Veszprém Európa kulturális fővárosa lesz hamarosan Forrás: Juhász Péter

Nem jártuk be Veszprém minden zegét-zugát, és csak kevés szót érkeztünk váltani helyiekkel. A 2023-ban Európa kulturális fővárosává váló Veszprémbe és környékére azonban egészen biztosan érdemes visszajönni más alkalommal is.

Mi most egy csendes napot fogtunk ki a látogatásra,

amikor rajtunk kívül a várban is csekély számú nézelődő volt, és külföldi szót talán nem is hallottunk. De mint tudjuk, Veszprém nemcsak a királynékról, a történelemről, vagy épp a téglakiállításáról ismerszik meg, hanem pezsgő kulturális életéről is. Azt hiszem, legközelebbi látogatásunkat valamelyik kiemelt rendezvényre lehet érdemes időzíteni, hogy Veszprém újabb, más módon izgalmas arcát mutathassa meg nekünk.