Dicsőséges történelem a nyugati határon

Kőszeg látképe a várból

Kőszeg? Az egyszerűen gyönyörű! – vágják rá a legtöbben a kérdésre. Olyanok is, akik még soha életükben nem jártak ott, csak hallottak róla, hogy milyen varázslatos kisváros. Valószínűleg kevés olyan turistacélpont van Magyarországon, amelyről ennyire pozitív kép élne a közvéleményben. Kötelező feladat volt tehát, hogy egyik nyugat-magyarországi utazásunk során ezzel az igazi történelmi ékszerdobozzal is megismerkedjünk.

Kőszeg gazdag múltjának köszönhetően sokszor jelentős szerepet töltött be Magyarország és Ausztria történelmében. Vas vármegyében egyedüliként, már 1328-ban királyi városi címet kapott, amelyet 1648-ban szabad királyi városi ranggal erősítettek meg.

Történelmünk egyik dicsőséges eseménye a kőszegi Jurisics-várhoz kötődik Forrás: Wikipedia

1532-ben Jurisics Miklós várkapitány megvédte a várost a török ostromtól, ezzel megakadályozta Nyugat-Magyarország és Bécs elfoglalását. Kőszeg sikeres helytállása először a hírnevet, majd a gazdaság felvirágzását hozta magával. Mivel ezt követően a háborúk már elkerülték,

mára országunk műemlékekben egyik leggazdagabb városa lett.

A hetvenes években szépen felújították a történelmi városközpontot, amiért 1978-ban Kőszeg Hild János-díjat kapott, majd 2004-ben a Magyar Televízió nézőinek szavazata alapján „Az év települése" címet is kiérdemelte.

Kőszeg látképe a várból Forrás: Wikipédia

Ha valaki mondjuk Budapestről autóval szeretne ide eljutni, akkor az M1-es autópályán, illetve az M85-ös gyorsforgalmi úton valamivel több, mint két óra alatt elérhető a város.

Velünk élő történelem

Mi tavasszal, a nyugati határszélen tett barangolásaink során kerestük fel Kőszeget. Kíváncsiak voltunk, valóban olyan gyönyörű-e, mint ahogy a közvélekedésben él. Nem csalódtunk, mert a város igazi velünk élő történelem, ódon utcácskákkal, szűk sikátorokkal és évszázados házikókkal.

Kőszeg egyik jelképe, a Jurisics tér Forrás: Kovács István

Autónkkal a Jurisics-vár tövében található parkolóban álltunk meg, majd innen indultunk először az erődítmény felderítésére. Jó néhány turistabusz parkolt még itt, de szerencsére sehol sem volt tömeg.

Az időjárás viszont nem volt túlzottan kegyes hozzánk, mert egyik pillanatban még szépen sütött a nap, pár perccel később pedig már sötét viharfelhők gyülekeztek felettünk. De szerencsénk volt, mert az eső végül egyszer sem eredt el.

A Hősök kapuja, háttérben a Jurisics tér Forrás: Kovács István

Először tehát a várat kerestük fel, majd egy kiadós ebéd után a Jurisics tér következett, végül eljutottunk történelmi barangolásunk végállomására, a Fő térre.

Elbukott a törökök ostroma

A vár ódon falai között sétálgató látogatót azonnal megcsapja a történelem szele. Kőszeg várát először 802-ben említik először a krónikák, Castellum Guntionis néven. Évszázadokkal később, a tatárok elvonulása után megkezdődött egy alsóvár kiépítése a völgybeli település mellett, ami a középkorban átvette a nehezen megközelíthető Felsővár földesúri birtokközpontjának szerepét.

A történelemkönyvekbe a város az 1532-es ostrommal írta be a nevét, amikor a Bécs felé vonuló Szulejmán török szultán egy jelentős sereggel körbezárta.

Jurisics Miklós várkapitány mintegy ezerfőnyi védősereget szervezett, amelyet kisebb részben katonái, nagyobbrészt a bemenekült környékbeli jobbágyok alkottak.

A Jurisics-vár: a törökök sokszoros túlerejük ellenére sem tudtak diadalmaskodni a védők felett Forrás: koszeg.hu

A huszonöt napos viadal során az Oszmán Birodalom hadai minden lehetséges eszközt bevetettek, de a várat nem sikerült elfoglalniuk. Végül közös megegyezéssel

nyolc toronyra nyolc török zászlót engedtek kitűzni a magyarok,

így a szultánnak egy látszólagos győzelemről számolhatott be az ostromot vezető Ibrahim török nagyvezér.

Az oszmán csapatoknak a középkorban nem sikerült bevenniük az erődítményt, mi viszont a várfalak körbesétálása után bevettük Kőszeg egyik legismertebb borozóját, a Poncichtert, amelynek közismert neve „Kispanci". Fiatalok kedvelt találkozási helye ez, ahol a finom kőszegi borok mellett jókat is lehet enni.

Hagyományőrzők újrajátsszák a kőszegi vár ostromát Forrás: MTI/Czika László

Mi ez utóbbi miatt tértünk be a borozóba, amelynek a fala egyébként nem más, mint az egykori városfal, ami bentről jól látható. A vár közelében található hely egyik jellegzetessége, hogy nagyon olcsón mérik a helyi borokat.

Valódi történelmi díszletek között

Miután belekóstoltunk a helyi ízekbe, a képeslapokról, fotókról jól ismert Jurisics tér volt a következő állomásunk, amely az ékszerdobozszerűen egymás mellett sorakozó, többségében igényesen renovált, bár egyes helyeken már kissé málladozó vakolatú házaival, a több száz évvel ezelőtti idők hangulatát idézi.

Valaha ez volt a város centruma és vásártere, ma közigazgatási központ.

Egykor itt volt a város plébániatemploma, pellengére, fontosabb üzletei, sőt a kezdetekben még a temető is.

A híres Patikamúzeum a Jurisics téren Forrás: Kovács István

Ma is itt áll viszont a díszes Város kút, amely műemléki védettséget élvez. A téren található még a Levéltár, az Arany Egyszarvú Patikamúzeum, a plébánia, a városháza, a Szent Imre-templom és a Szent Jakab-templom is. Érdemes itt elidőzni egy kicsit hosszabban is, leülni egy padra, és egyszerűen csak élvezni a bennünket körülvevő, varázslatos történelmi díszletet.

Tovább indulva a Fő tér felé, a Hősök kapuján keresztül hagytuk el a Jurisics teret. Érdekesség, hogy

1880-ig itt állt a Városkapu, és helyette épült később a Hősök kapuja,

amelynek látványa egyébként a prágai Lőportornyot juttatta az eszünkbe.

A Jurisics tér: bal oldalon a Hősök kapuja, tőle jobbra a díszes épület a városháza, a kép jobb szélén a Város kút Forrás: Kovács István

Néhány szót mindenképpen megérdemelnek az óvárosban kihelyezett útjelző táblák is, amelyek a turistákat igazítják útba: nagyon tetszettek, mert kulturáltan néztek ki, egyértelmű információkat nyújtottak, és könnyen olvashatók voltak.

Az ország legrégebbi szállodája

A Hősök kapujától egy szűk, hamisítatlan középkori hangulatot árasztó utcácskán jutottunk el a Fő térre, ahol folytatódott a látnivalók sora. Ez egy hatalmas terület, padokkal, szökőkutakkal, amelyet szintén szépen felújított házikók vesznek körül.

A tér képét a Jézus Szíve templom, a város plébániatemploma határozza meg,

amely 1892 és 1894 között épült neogótikus stílusban. Előtte a Szentháromság szobor látható: bal oldalon Szent Rókus, jobb oldalon Szent Sebestyén, míg a szoborcsoport főalakja az Atyaúristen, ölében a megfeszített Jézussal.

A Jézus Szíve templom épülete magasodik a Fő tér fölé Forrás: Kovács István

Azon viszont meglepődtünk, amikor egyik ottani barátunk elárulta, hogy

a műemlékekkel teli Fő tér nem is olyan régi, mint elsőre gondolnánk.

Mivel a tér az Óvárost körülvevő várfalon kívül található, ezért épületeinek egy része az erősség vizesárkának feltöltése után épült.

Külön érdekessége, hogy nem az Óvároshoz közeli oldala a régebbi, ugyanis ott az Óvárost körülvevő vizesárok futott, amelyet a 18-19. század fordulójára töltöttek fel. Ezt követően épültek fel az ott megtalálható, mára már műemlékházak, amelyek így eltakarják az egykori várfalat.

Kellemes kávézók a városközpontban, háttérben a Jézus Szíve templom Forrás: Kovács István

A tér másik oldalán található épületek viszont már a 16. században is álltak. Az egyik legékesebb közülük az Arany Strucc Hotel, amely az ország legrégebbi szállodája: már 1597 óta hotelként működik. Nevét 1672-ben Strauss (Strucc) fogadósról kapta.

Nagyokat lehet túrázni a környéken

Nem vagyunk ugyan nagy túrázók, de helyi barátaink unszolására elhatároztuk, ha legközelebb Kőszegen járunk, akkor felkeressük a közeli Óházkilátót, ahonnan szép időben a Dunántúl egy részét és az ausztriai hegycsúcsokat is meg lehet csodálni.

A Szent Vid-kápolna hófehér épülete - egy rövidebb túrával eljuthatunk ide a városból Forrás: Puskás Zoltán

A Kőszegi Tájvédelmi Körzet számos látnivalót kínál a természet szerelmeseinek.

Érdemes ide nemcsak városnézésre jönni, hanem túrázni is.

De visszatérve még egy zárógondolat erejéig Kőszeghez: valóban élmény volt a középkor hangulatát idéző óvárosban sétálgatni. Nem véletlenül mondják: ahhoz hogy szépet lássunk, nem feltétlenül kell külföldre menni... Ennek az aranyigazságnak egyik jó példája Kőszeg.