A Visegrád szláv szó, amely magas várat, fellegvárat jelent. Érdekesség, hogy a település az ország egyik legkisebb és legrégibb városa. Budapesttől északra mindössze 30 kilométerre fekszik, így népszerű kirándulóhely, de történelmi és régészeti jelentősége is kiemelkedő.
Visegrád közel egy évszázadon keresztül (1323-1408) a magyar királyok hivatalos székhelye volt.
Leginkább az Anjouk, Zsigmond és Mátyás király kedvelték a várost, s uralkodásuk idején virágzó szellemi és királyi udvari élet jellemezte.
Ha Visegrádra látogatunk, akkor mindenképpen keressük fel a magyar történelem és kultúrtörténet egyik fontos helyszínének számító királyi palotát, amelyben - hála a részleges restaurálásnak - megelevenedik a Mátyás király-korabeli időszak. A palota és a hozzá kapcsolódó épületegyüttes amolyan második számú látnivalónak számít a fellegvár mellett, de a városban járva ide is érdemes ellátogatni.
Ma már hihetetlennek tűnik, de évszázadokra a föld alá került ez az egykor pazar épületegyüttes. Idegenvezetéssel együtt 2-3 órát is eltölthetünk itt, ha szeretnénk teljesen végigjárni ezt a kívül-belül izgalmas, zegzugos - számtalan termet és még kőtárat is magában foglaló - komplexumot.
Rengeteg látnivalót rejtenek a Mátyás Király Múzeum falai, ahol betekintést nyerhetünk abba, hogyan élhette egykoron a királyi pár a mindennapjait.
Gyönyörű a márványkút, amelynek csobogását hallgatva mintha újra átélnénk a történelmet.
Külön érdemes kiemelni a palota fügefákkal betelepített és korhű konyhakerttel kiegészített középkori kertjét. Ez az egyetlen történelmi kert Magyarország területén, amelyet a későbbiekben nem építettek át, bár a palotaépülettel együtt a későbbiek során ez is elpusztult. A pihenésre, felüdülésre, szórakozásra szolgáló mulatókertet a 14. század második felében kezdték kiépíteni, valószínűleg I. Lajos uralkodása idején.
A palotaszárny belső udvarán emeletes gótikus kerengőt alakítottak ki, amelyhez kétszintes díszkút csatlakozott. A palotaépület második emeletéhez fürdőszobát és egy virágoskertet is építettek.
Az 1409-re elkészült visegrádi királyi palota a korabeli Közép-Európa legnagyobb és legpompásabb uralkodói rezidenciájának számított.
A 15. század közepén némileg elhanyagolt épületegyüttest késő gótikus stílusban teljesen felújították, majd az 1480-as évek végén megjelent a reneszánsz építő- és szobrászművészet is.
Később, a török háborúk során és a hódoltsági időszakban a vár és maga a város is teljesen elnéptelenedett, a királyi palota pedig a 18. századra szinte teljesen a föld alá került.
A feledés homályába merült romokat csak a 19. század második felében fedezték fel újra,
és 1871-től régészeti feltárások indultak a helyszínen. Magát a királyi palotát, illetve annak helyét még később, Schulek János találta meg, és kezdte meg a feltárást 1934 végén.
A királyi palota körbejárása után továbbindultunk a fellegvár felé, amely télen-nyáron, sőt, gyakran az ünnepi időszakban is tárt karokkal várja a kirándulókat. A várhoz szerpentinút vezet fel, megközelítése a kacskaringós nyomvonal ellenére nem vészes (sokan gyalog sétálnak fel), bár – miután elég nagy szintkülönbségről van szó - elsősorban a gépkocsi ajánlott. Ez a leggyorsabb és legkényelmesebb módja annak, hogy eljussunk a hegy tetején magasodó erődítményhez.
Ráadásul ez az ország legszebb autós panorámaútja, amelyen végighaladva számos látnivaló tárul a szemünk elé.
A fellegvárat autóval egészen pontosan a 11-es főútról, a Rév utcán keresztül haladva, majd elhagyva a Keresztelő Szent János templomot, a Mátyás Király úton át a kanyargós Panoráma körúton lehet megközelíteni. A távolság körülbelül 7 kilométer a főúttól számítva.
Rengeteg élményt kínál persze az is, ha gyalogosan vágunk neki az útnak.
Ez esetben a visegrádi révállomással szemközt, a 11-es útról balra nyíló Rév utcán sétálva, körülbelül 500 méter után a Keresztelő Szent János templomnál kell befordulni balra a Fő utcába, ahol nagyjából 200 méter után jobbra nyílik egy keskeny köz, amely a Kálvária-lépcsőhöz vezet. Innen túraútvonal indul a kálváriakápolna érintésével, majd a Kálvária-hegy gerincén és a Vár-hegy délnyugati oldalán kapaszkodik fel a fellegvárhoz. Arra készüljünk azonban fel, hogy ez az út legalább 45 percet vesz igénybe.
A fellegvár rendelkezik egy saját, viszonylag tágas parkolóval, ez azonban ottjártunkkor csordultig tele volt, még feljebb, a szerpentinút mentén is sorban álltak az autók. Innen már csak néhány lépcsőfokon kell felsétálnunk a bejáratig, és máris beléphetünk a várkapun.
A fellegvár a Visegrádi-hegység festői vidékén magasodik, a Vár-hegy 328 méter magas csúcsán. Ám nem ez az első erődítmény, amely itt épült. Az első várat a Sibrik-dombon, az egykori római tábor alapjaira emelték, és a tatárjárás során pusztult el.
A visegrádi kettős várrendszert 1250-1260 körül építtette IV. Béla király. A vár a hegycsúcsot övező erődítésfalakból, két toronyból és egy lakópalotából állt.
A későbbi korokban a fővárost ide helyező Károly Róbert király bővítette az erődöt, s itt került sor az 1335-ös híres királytalálkozóra is.
A várat Luxemburgi Zsigmond idején tovább korszerűsítették, Mátyás király uralkodása alatt pedig teljesen felújították a palotaszárnyait. Az évszázadok során több alkalommal is itt őrizték a Szent Koronát a koronázási ékszerekkel, Visegrád koronaőrző hely volt egészen 1529-ig.
A török időkben a vár óriási pusztítást szenvedett el, végül a törökök – miután katonai célra már teljesen alkalmatlanná vált – elhagyták a szinte teljesen romossá vált erősséget. Nemcsak a vár, hanem a város is elpusztult. Az erődítmény helyreállítására az első törekvések az 1870-es évek elején történtek.
Mindenesetre a fellegvár jelenlegi formájában is lenyűgöző élményt kínál a látogató számára.
Nemcsak a romos várfalak között barangolhatunk, hanem több érdekes tárlatot - a Szent Korona történetét bemutató, továbbá vártörténeti és középkori fegyvertörténeti kiállítást – is megtekinthetünk.
A Panoptikumban megismerkedhetünk az 1335-ös visegrádi királytalálkozón résztvevő uralkodók viaszfiguráival, de bemutatják nekünk, hogyan zajlott egy úri vadászat a középkorban és szabadtéri középkori hadieszköz bemutatón is részt vehetünk. És persze ne feledkezzünk meg arról a csodás panorámáról, amely a fellegvár falairól letekintve elénk tárul.