Talán kevesen gondolják, de rengeteg látnivaló van itt, a Történelmi Témaparktól kezdve a Csónakázó tavon keresztül az Ízisz-szentélyig. Ha mindent alaposan szeretnénk végiglátogatni, ahhoz legalább egy hosszú hétvégére van szükség. Mi csak egy alig valamivel több mint félnapos látogatásra érkeztünk a városba, és elsősorban a belváros nevezetességeire koncentráltunk - de látnivaló volt itt is bőven.
Miután Szombathely 1777 óta püspöki székhely, ezért sok katolikus műemlék található a városban. Mi a leghíresebbel kezdtük látogatásunkat. Sárvár felől érkeztünk Szombathelyre, és az autóban már kilométerekkel a város előtt egy tekintélyes méretű kéttornyú templom vonta magára a figyelmünket, ahogy kimagaslott a környezetében álló épületek közül. Nem csoda, hogy ilyen messzire látszanak a tornyok, hiszen magasságuk eléri a 62,5 métert.
A Templom téren található Sarlós Boldogasszony székesegyházról van szó, amelynek a közelébe érve viszont azt tapasztaltuk, hogy a közvetlen környezetében már nem érvényesülnek igazán a méretei, annyira körbezárják a belváros épületei. A helyiek közül sokan kárhoztatják a várostervezőket, hogy nem ügyeltek eléggé a városképre, mert nem egy egyszerű templomról van szó, hanem a város egyik büszkeségéről.
A lebontott vártemplom és várpalota helyén, római maradványokon épült székesegyház ugyanis országos hírű: ez a harmadik legnagyobb méretű templomunk.
Az építési munkálatok hosszú időt vettek igénybe annak idején, hiszen
1791-től nem kevesebb, mint 23 éven keresztül tartottak, és az 1814-ben elkészült műnek már a kortársak is a csodájára jártak.
Ám a második világháború végjátékában egy pillanat alatt szinte teljesen megsemmisült. Az ötezer fő befogadására alkalmas templom azóta sincs teljesen helyreállítva.
A történelmi belváros szerkezetében máig őrzi középkori formáját. Az viszont rögtön feltűnik az idelátogatónak, hogy a Fő tér elég szokatlan formájú. Már a 13. században kialakult, és a maihoz hasonló formában, azaz háromszög alakban terebélyesedett el, ám akkor még a város falain kívül.
A Fő tér, korábban piactér adott helyet több évszázadon keresztül a helyi heti és országos vásároknak. Innen is kapta nevét a település.
Szombathelyen szombatonként tartották a heti vásárokat.
A teret övező, főként barokk, klasszicista és eklektikus stílusban emelt épületek nagyon különböző korokban jöttek létre, a 18. századtól kezdve gyakorlatilag napjainkig bezárólag.
A Fő tér teljes egészében rendezett benyomást kelt, köszönhetően részben egy átfogó felújításnak,
amelynek során a közelmúltban új burkolatot, padokat, virágágyásokat és szökőkutat kapott, de középkori alaprajzán nem változtattak. Annyira vonzóvá varázsolták az egész miliőt, hogy valószínűleg kevés az olyan turista, akinek ne támadna kedve leülni pár percre a virágágyások között elhelyezett padokra.
A tér nyugati oldalán áll a neogótikus Szentháromság-szobor, amelyen a város nyitott kapukat ábrázoló címere látható. Az alkotást az 1711-es pestisjárvány áldozatainak emlékére emelték a 18. században.
Az emlékoszloppal szemben, egy virágágyáson túl egy érdekes, egyben rendkívül vitatott alkotást fedezhetünk fel: a város szökőkútját a Faunok szoborcsoporttal. A Fő tér a korábbi felújítások során kapta ezt az új szökőkutat, amelyet egy igen látványos, sőt pikáns szoboregyüttessel díszítettek.
A három csoportból álló alkotás sokak szerint meglehetősen erotikus, és nem való a Szentháromság szobor közelébe.
A szombathelyiek a „Profán Szentháromságként" emlegetik.
Az egyik oszlop egy táncoló párt ábrázol, és az általuk felvett pozitúra kevéssé illik bele bármilyen tánckoreográfiába. A magasabbra nyúló oszlopfőn pedig egy kis faun ugrabugrál, kezében egy bottal.
A szökőkút szobrai ugyanakkor látványos elemei a Fő térnek, és az ide látogatók feltétlenül megállnak mellettük hosszabb, rövidebb időre. Vannak, akik szerint izgalmas vagy vicces, mások viszont felháborítónak és gyalázatosnak tartják, ám a lényeg, hogy nem lehet csak úgy közönyösen elsétálni mellette.
Útikönyvek valószínűleg nem említik, de az itteni egyik legérdekesebb látnivaló az OTP Bank Fő tér 3-5. szám alatti fiókjának ügyfélfogadója, amelynek üveg padlóburkolata alatt látható a római kori város egy nemrég feltárt részlete.
A közkedvelt teret számos műemléképület ékesíti, köztük a híres színésznő, Márkus Emília, és az egykori igazságügyi miniszter, Horváth Boldizsár lakóháza. De érdemes megnézni a 13-as szám alatti Szegedy-házat is: ez a legrégebbi épület, amelyet 1784-86 között építettek. A 7-es számú ház 1860 körül épülhetett. Közvetlenül mellette, a 8-as szám alatt működött a Szentlélek gyógyszertár, amelynek bútorzata, berendezése védelem alatt áll.
Ha tovább sétálunk az emelkedő házszámok irányában, hamarosan elérkezünk a 15-ös számhoz: itt található az eklektikus stílusú, néhai püspöki Zöldfa Vendégfogadó épülete. A 25-ös szám alatti barokk stílusú ház homlokzatán egy kis fülke látható, amelyben egy 1820 körüli Immaculata-szobor hívja fel magára a figyelmet. A Kígyó Patika épülete pedig a 31-es szám alatt látható, a patika pompás berendezése szecessziós stílusjegyeket visel magán, amely egyediségéből kifolyólag védett.
S ha a maga nemében egyedülállónak neveztük a Faunok szoborcsoportot, akkor nem messze tőle egy újabb, egészen különleges látnivalót találhatunk. Itt áll James Joyce kedvenc regényhőse, Leopold Bloom szülőháza, a regényíró szobrával.
Ez egy rendkívül figyelemre méltó szobor: az író bronzba öntött, sétabotjára támaszkodó figurája ugyanis félig a ház falából áll ki.
A 40-es számú épület bejárata felett egy emléktábla hívja fel az irodalomkedvelők figyelmét arra, hogy James Joyce Ulysses című regénye szerint a Dublinban élő főszereplő, Leopold Bloom (Virág Lipót) szombathelyi származású, és ebben a házban látta meg a napvilágot. Az 1800-as évek közepén ez a ház egyébként egy Blum nevű család otthona volt, s valóban, a leszármazottaik között Virág nevűek is előfordulnak.
De a Fő téren járva ezzel még messze nem volt vége az érdekességeknek. Meglátogattuk a napóraként is funkcionáló, 2 méter átmérőjű Császárkőt is.
A gránitkő a bronz plakettjeivel azokról a császárokról emlékezik meg, akik az ókori Savaria idején kormányozták a Római Birodalmat.
Emléket állít Claudiusnak, Domitianusnak, Traianusnak, Septimius Severusnak, Diocletianusnak és I. Constantinusnak.
A Fő tér Király utca felőli végében áll egy izgalmas térplasztika, a Testvérvárosi kő, amely a település ilyen irányú kapcsolatait szemlélteti.
A Szombathely testvérvárosait iránytűszerűen bemutató installáción a légvonalbeli távolságok is jelölésre kerültek.
Egyben persze hasznos utcabútorként is szolgál, hiszen aki elfárad nézelődés közben, nyugodtan elüldögélhet rajta egy kicsit.
Ezzel el is érkeztünk sétánk végéhez, a ferences templomhoz, amely az erre a napra tervezett utolsó látnivaló volt számunkra látogatásunk során. Innen visszafelé indultunk szombathelyi ismerősünkkel, aki útközben arról panaszkodott, hogy igazán kiemelkedő látnivaló hiányában az útikönyvek kissé mostohán kezelik a Fő teret. Mindettől függetlenül van valami sajátságos hangulata,
a helyiek számára pedig igazi agóraként funkcionál a város központja, mind kulturális, mind társasági szempontból:
kedvelt sétáló- és találkozóhelye a helyi fiataloknak, családoknak és persze a városba látogató turistáknak is.