Varsóról nem egyszer hallottam, olvastam olyan véleményeket, miszerint egy meglehetősen darabos, betonrengetegekből összerakott posztszocialista város, amelynek a történelem pusztításai miatt az óvárosát is többször újjá kellett építenie – legutóbb a második világháborúban szenvedett el végzetes pusztítást.
Nem tudtam a 90-es években eljutni Varsóba, de ha a keleti blokk összeomlása után igazak is voltak ezek az állítások, mostanra biztosan érvényüket vesztették.
Lengyelországban megannyi gyönyörű település van, ám a magyarok nagy kedvence, Krakkó mellett Varsónak sincs miért szégyenkeznie. Központi részeit tekintve egy tiszta, rendezett, gyönyörű építészeti emlékekkel teli, és meglehetősen modern városban töltöttünk egy kis időt advent idején.
A lengyel főváros elérése autóval vagy vonattal sem jelent leküzdhetetlen távolságot, de a jelentős lengyel zeneszerzőről, Frédéric Chopinről elnevezett repülőtérre érkező diszkont járatokkal végképp kényelmesen és olcsón odajuthatunk. A taxi eszünkbe se jusson, hacsak nincs sok csomagunk. A repülőtérről több buszjárat is indul a városba, melyek a normál vonaljegyfajtával igénybe vehetők, ráadásul minden egyértelműen kitáblázott. Így nagyon hamar a belvárosba érhetünk. Mi legalábbis – időnk rövidsége miatt – Varsó központi részét vettük egyből célba.
Bizton állíthatom, az 1596 óta lengyel főváros Varsó igazi világvárosi arculatot mutat,
ahol egyszerre van jelen a régi (vagy újjáépített) épületek történelmi atmoszférája és egy 21. századi kereskedelmi-gazdasági központ hangulata. A messziről látható modern irodaházak éppúgy hozzátesznek a városrészhez, mint a Kultúra és Tudomány Palotája. Az általam is látott, moszkvai felhőkarcolók mintájára épített égbe törő torony a szocialista-realista építészet remeke. Uralja környezetét, és azt üzeni a télies hideg melletti verőfényes napsütésben: Varsó egy remek hely, ahol érdemes figyelmesen körülnézni az érdekességek után kutatva.
Mi az óvárosra, a Stare Miastróra voltunk kíváncsiak, és nem is csalódtunk. Bár buszok járnak azon belül is, egyértelműen sétáért kiált a városrész, amely ráadásul tele van parkokkal, vagy legalábbis zöldfelületekkel; ezek pedig sokat hozzátesznek a klasszicizmus és a reneszánsz jegyeit egyaránt magán viselő óvárosi épületek látványához. Emellett hivatalos ünnepségek helyszínei.
A parkra néz a közelben álló, Józef Piłsudski emlékére emelt szobor.
Piłsudski a modern lengyel államiság fontos figurája volt. Nemcsak mint marsalli rangú katona, hanem politikus is. 1918-ban ő lett az újjászerveződő Lengyelország első államfője, 1935-ös halála után politikája tovább élt. Hatása és jelentősége miatt érthető, ha az óvárosban központi helyen van a szobra.
Mi innen a Krakowskie Przedmieścién haladtunk tovább, amely része Varsó úgynevezett Királyi útjának. Ez az óváros legfontosabb utcája, a főút, melynek mindkét oldaláról a történelem szólítja meg a látogatót. Nem kell különösebben előre felkészülni az épületekből, hiszen a most hotelként, kulturális intézményként működő palotákról a sűrűn kihelyezett információs táblák tájékoztatást adnak.
Egy biztos: egymást érik a gyönyörű klasszicista vagy épp barokk épületek.
Ha ezt az útvonalat választjuk, biztosan meg fogjuk csodálni az Elnöki Palotát, melynek őrségváltása állítólag kiemelkedően látványos (mi sajnos ezt most nem láttuk). Elhaladunk majd Adam Mickiewicz emlékműve előtt, akit a romantikus lengyel irodalom költőfejedelmének, és általában is óriási hatású alkotónak tartanak. Emigrációban kiadott prózai munkái a lengyel nemzeti egységtörekvések muníciójául is szolgáltak.
Látni fogjuk a Kolumna Zygmuntát, azaz III. Vasa Zsigmond király hatalmas emlékoszlopát, mely az óváros egyik központi részének szó szerint kiemelkedő látványossága. Zsigmond király volt az, aki a királyi udvart 1596-ban Krakkóból Varsóba költöztette, ezzel pedig új fővárost adott az országnak. A látványos emlékoszlopot 1644-ben állították, és ezzel
ez lett a modern Varsó első, világi emlékoszlopa, sőt, Európa első, nem egyházi személynek állított emlékműve.
A közelben pedig ott a Zamek Królewski w Warszawie, azaz a Királyi Palota. Az egykori uralkodói otthonban berendezett tárlatok látogathatók, illetve a királyi udvar történetét bemutató kiállításokon igazi csemegék, például Rembrandt-képek is megnézhetők.
Északra sétáltunk tovább, és belépve az óvároson belüli szűkebb magba, az egykori városfallal körülvett negyedbe, még inkább úgy gondoltuk, hogy Varsóban tényleg egymást követik a történeti-kulturális látnivalók.
Az óváros központjában a Szűz Máriának szentelt templom mellett áll az 1390-es alapítású Szent János-főszékesegyház, ahová a régi mazóviai fejedelmeket temették. Égbe törő, magas falai, kottás oromzata egyszerre rabul ejtő és tiszteletet parancsoló. Bent sem kevésbé látványos, és bár az épület kiemelkedő jelentősége magától értetődő, ez nem ódon falak között, sötét belső terekben nyilvánul meg: világos, fényes, látványos belülről is, éppúgy, ahogy a homlokzata.
Érdemes alaposan bejárni ezt a kis területű városmagot, mert tényleg gyönyörű épületeket, múzeumokat nézhetünk meg kívül-belül. Amit látunk, az igen távol áll a „szocialista hangulattól." A városrész még úgy is megőrizte történelmi jellegét, hogy az épületek jelentős része újjáépített.
Varsóról gyakori vélekedés, hogy nincs igazán szép épített öröksége, hiszen a várost az európai történelem évszázadaiban többször lerombolták. A 17. században poroszok, a 18. században orosz csapatok, hogy csak néhány alkalmat említsünk, majd a 2. világháborúban a német haderők, illetve az SS. Varsó már az 1939-es német támadás idején súlyos bombatalálatokat kapott, később régi épületeit módszeresen rombolták le; amelyek megmaradtak, azokat az 1944-es felkelés leverése után, bosszúból. A város szinte teljes zsidó lakossága odaveszett a háborúban, illetve az elhurcolások után. Varsó azonban mégis újra és újra feltámadt hamvaiból, mint egy főnixmadár.
A történelmi tényekkel persze nem kell vitatkozni, ugyanakkor a Királyi út palotái és az óváros helyreállított épületei mégis megmutatják Varsó régi arcát. Egyszerűen nem igaz az a vélekedés, hogy Varsónak ne lenne élő és megkapó történeti öröksége.
Persze furcsa belegondolni, hogy amit látunk, annak egy része tűnjön bármilyen réginek is, alig néhány évtizede áll abban a formájában.
Én mégsem éreztem azt, hogy a városmag ettől kevésbé lenne hangulatos vagy történelmi. Hiszen utóbbinál épp a sorozatos pusztítások nehéz örökségét cipelve beszélnek a falak a múltról, vagy épp a járdák arról, hol volt a gettó határa a 2. világháború idején.
Szerencsére néhány régi épület így is túlélte a pusztítást. Például a főtér 22-es száma alatt egy gótikus alapokra épített, több száz éves, újjáépített ház csodálható meg, melynek szintjeit az idők során kereskedők, nagykövetek és egyszerű bérlők is lakták.
Persze a városban több remek múzeumba is betérhetünk a Királyi Palota mellett.
Hadtörténeti múzeum, sportmúzeum, etnográfiai múzeum, a felkelésnek emléket állító múzeum, Chopin könyvtára, és még rengeteg érdekes kiállítási hely van Varsóban. A Nemzeti Múzeumról már nem is beszélve, mely önmagában legalább félnapos program, így aki múzeumokat akar nézni a városban, több napra jöjjön. Emellett még ott a rengeteg köztéri emlékmű, amelyek érthetően nagyon fontosak Lengyelország és Varsó történelmének szempontjából. A varsói felkelés emlékművét például az egyik legerősebb, leginkább megrázó alkotásnak tartják.
Ajánlom a Centrum Interpretacji Zabytku-t, amely lényegében az óváros emlékmúzeuma. Tematikus kiállítóhelyként azt mutatja be, hogyan pusztították el a megszállók, majd hogyan építették újjá az óvárost a világháborús rombolás után a lengyelek, és kik voltak annak főbb szereplői.
Archív felvételek, egy jókora városmakett és rengeteg érdekes elem teszi egészen átélhetővé, izgalmassá azt a munkát, amelyet az óváros sokadik rekonstrukciójában végeztek évtizedeken át.
A kézi szerszámokkal végzett munkától (a fekete-fehér fotóktól), a daruk (a színes dokumentumfotók) megjelenéséig szinte szemünk előtt elevenedik meg a város újjászületése. Ezek láttán érthető, hogy a városi identitásnak fontos eleme a többször elpusztított, de mindig újjáélesztett Varsó képe.
Az óváros még ezen túl is tartogat látnivalókat, és akkor a modern városrészekről vagy a Visztula folyó másik partjáról még nem is beszéltünk. Mi megnéztük még a régi erődített tornyokat, a Barbakánt az óváros északi részén, és bejártuk a városfal mellé telepített karácsonyi vásárt.
Vásár persze volt az óváros piacterén, és nyilván még más helyen is a városban, bár különösebb érdekességet vagy kuriózumot nem láttunk sehol. Finom falatok, grillsajtok, ajándéktárgyak persze kaphatók a kitelepült bódékban, viszonylag drágán. Szerintem, ha advent idején Varsóban járva messzire elkerüljük ezeket a helyszíneket, akkor sem vesztünk semmit.
Varsóban igen jókat lehet enni. Két nagy franchise hálózat is működtet egységeket az óvárosban is a hagyományos éttermek mellett. Ezek a hálózatok egyértelműen a lengyel nemzeti konyha fogásait kínálják a vendégeknek. Ajánlom legalább az egyik kipróbálását, mert elfogadható áron nagy adag és finom ételeket ehetünk.
Zurekleves, pirogok, vagy épp egy jó lengyel sör: nem fogunk üres gyomorral távozni.
Legutóbb egyébként Kijevben láttam és próbáltam ki egy hasonló, csak persze az ukrán fogásokat kínáló láncot, és abban sem csalódtam.
Varsói kirándulásunk néhány állomása – ahogy ez a beszámoló is – csak egy kis ízelítő lehet a lengyel fővárosból, de jó kiindulópontja lehet a mazóviai régióba tett kirándulásoknak is.
De ha csak a város, illetve annak környékének nevezetességeit fedeznénk fel egy-egy jó falatozás mellett, akkor is legalább egy hosszú hétvégét szánjunk Varsóra. Biztos vagyok benne, hogy nem fog csalódást okozni. Én biztosan megyek még.