Mostani túránkat Királyházától indítottuk, amely 9 kilométerre fekszik ugyan Kemencétől, de annak külkerületi településrésze. Nevét Mátyás királyról kapta, aki gyakorta hódolt itt egyik kedvenc tevékenységének, a vadászatnak.
Innen vágtunk neki egy újabb, általunk eddig még nem bejárt útvonal felfedezésének.
A cél a Csóványosi kilátó volt.
A piros turistajelzésen haladva a Rakottyás-völgyön keresztül, érintve a Nagy-Mánát, a Sasfészek-bércen keresztül pár óra alatt a 938 méteres magas Csóványoshoz érhetünk.
A túra első fele erősen kaptatós, de bírható. Sajnos a hidegpárna közepén a kilátópontokról semmit sem láttunk. Ezt azonban nem is bántuk annyira, mert egy-két száz méter szintemelkedés után magával ragadt minket a börzsönyi tél, hideg széllel, köddel, zúzmaraalakzatokkal, bokáig érő hóval és harapnivalóan friss levegővel.
A felfelé vezető túrába még egy kisebb eltévedés is belefért,
de a gyors korrigálás után, három órával az indulás után már a csúcson voltunk – többedmagunkkal.
A Csóványosi kilátó a börzsönyi kilátók szupersztárja.
Elég csak a #csóványos kifejezést beütni a közösségi oldalak keresőibe, és özönlenek a mesés fotók. A Börzsöny legmagasabb pontján létesített, 2014-ben felújított kilátóról tiszta időben a Magas-Tátráig is ellátni, ezúttal nekünk is szerencsénk volt.
Szinte mindig több tucat emberrel lehet összefutni itt, most talán még többen is élvezték velünk együtt a telet és a kilátást.
De mindenképpen megéri felkapaszkodni az eredetileg geodéziai mérőtoronyként funkcionáló, 22,6 méter magas épület belsejében kanyargó lépcsősoron a jéggel borított tetőkilátóig, ahol szinte mindig erős szelek fújdogálnak.
Mi is körbefotóztuk a kilátást, majd lesurrantunk, és egy gyors ebéd után kitaláltuk, hogy a piros háromszöggel jelzett úton indulunk meg lefelé.
Azt reméltük, hogy azon talán azon nem lesznek annyian – így is lett.
Gyorsan, szinte másfél óra alatt visszaértünk. Az út elején élveztük a könnyed járást a hóban, kicsit lejjebb viszont egy-két jegesebb, meredek ösvényen négykézláb ereszkedtünk vissza a völgyben futó, bővizű Rózsás-patak partjára, amelyen útközben jó párszor át kellett még kelnünk.
Ha valaki a Csóványos tetejéről még nagyobb kört szeretne megtenni, a Málna-hegyet érdemes megcélozni. Azt megkerülve a zöld jelzésen, majd balra kanyarodva a kék négyzeten szintén Királyházára lyukadunk ki.
A túra közepesen nehéz, 13 kilométer hosszú, a szintemelkedés pedig nagyjából hatszáz méter. A tervezéskor azonban vegyük figyelembe, hogy vannak szakaszai, amelyek jeges időben nehezen járhatók.
A várható időjárásáról egyébként is érdemes tájékozódni,
meg arról is, hogy milyen állapotban vannak a túraútvonalak. Utóbbihoz akár a helyszínen is érdemes egy-két kirándulót megkérdezni.
A téli kirándulásokhoz fontos egy megbízható termosz, hiszen a meleg folyadék hihetetlenül meg tudja édesíteni a kissé fárasztóbb pillanatokat. De akár egy túragázfőzőt is magunkkal vihetünk, amelyben elkészítjük a meleg italunkat, vagy egy jó zacskós levest – az érzés megfizethetetlen.
A réteges, vízálló öltözködés – különös tekintettel a jó minőségű lábbelire – igencsak növelni tudja a komfortérzetünket.
Ne sajnáljuk az időt, a fáradságot és a pénzt ezek beszerzésére: ha sokat túrázunk, ezek ára többszörösen megtérül. A túrabot használata is ajánlott, különösen lefelé. Egyrészt sok terhet levesz a térdekről, másrészt segít abban, hogy ne essünk fenékre.
Étel, ital és tájékozódási eszközök (megfelelő appok, vagy papírtérkép) legyen nálunk. Bár ezen a túrán a felfestésekre egyáltalán nem lehetett panaszunk, az ördög sosem alszik. Elég egy elbeszélgetett kereszteződés, és máris letértünk az útvonalról, de az esetleges újratervezés is mindig benne van a pakliban.
A Börzsöny rengeteg útvonalat, számtalan mesét és történetet rejt.
Ha valaki szeretne jobban elmerülni a hegység történetében, az Ipoly Erdő Zrt. által kiadott Vadregényes erdőtáj – a Börzsöny című kiadványát szerezze be, így elmélyült tudásra tehet szert a tájegységről.