Egy Duna-parti város, amelyet sokadszorra sem lehet megunni

Rég nem jártunk Szentendrén, így nemrég, a nyár utolsó hetéből egy hétköznapot a város felfedezésére szántunk – és egyáltalán nem bántuk meg. Szerda lévén minden nyitva volt, de köszönhetően a munkanapnak, egészen délutánig viszonylag kevés ember kóborolt az utcákon. A napsütést csak néha zavarta meg egy-két felhő, mi pedig újra felfedeztük azt a sok mindent, amiért Szentendrére érdemes időről időre ellátogatni.

Szentendrét megközelíteni többféleképpen lehet: az autón kívül szóba jöhet a busz vagy a HÉV, de akár még hajóval is érkezhetünk. A jelenleg is érvényes Dunakanyar napijegy vásárlásával akár egy szentendrei ott alvás után is indíthatjuk a Dunakanyarban eltöltött hétvégénket, hisz a Szentendréről Visegrádig menő Dunakanyar-körjárat minden pénteken, szombaton és vasárnap indul a városból, egészen szeptember végéig.

A buszról leszállva, a Bükkös-patak partján lesétálva pár perc alatt beérhetünk a belvárosba, ahol a legtöbb látnivaló található. Ha szombaton vagy szerdán érkezünk, akkor a termelői piac portékái közül is válogathatunk. Különösebb tervezés nélkül is megéri nekivágni a macskaköves, girbegurba, mediterrán hangulatot árasztó fantasztikus kis utcácskáknak, lépcsősoroknak és sikátoroknak.

 

Szinte bármerre pillantunk, valami érdekességgel, aranyos részlettel vagy szépséggel találkozunk.

A színek, épületek, formák variációi igencsak elkényeztetik a kamerával érkezőket. Ráadásul hétköznap bőven akadnak pillanatok, amikor nem kell mindezt több tucat emberrel megosztani, hanem önmagunkban is élvezhetjük a különleges atmoszférát.

Érdemes egy papírtérképet a Tourinform irodájában beszerezni, és ha időnk engedi, tényleg komótosan felfedezni a környéket: akár hasraütésszerűen betérni egy étterembe, végigsétálni a rengeteg kézműves portékát kínáló bolt között, letelepedni a korzóra és élvezni a Duna látványát.

 

A Fő téren érdemes megnézni a rokokó stílusú Kalmár-keresztet,

Szentendre egyik fő szimbólumát, melyet a Szerb Kereskedő Társaság emeltetett 1763-ban, hálából azért, mert a pestisjárvány elkerülte a várost. A Blagovesztenka szerb görögkeleti templom felfedezése után innen bármerre vehetjük az irányt.

A szerb és dalmát bevándorlás mindenen nyomott hagyott. A város templomai között ezért több szerb ortodox templomot is felfedezhetünk, köztük a Belgrád-székesegyházat is, amelyet a 18. században építettek a Belgrádból érkező menekültek, és ez jelenleg a magyarországi szerb egyház püspöki temploma is. A Templom-dombra mindenképpen érdemes felkapaszkodni, hiszen innen csodás kilátás nyílik a belvárosra és a Szentendrei-szigetre.

 

A városban múzeumokból is bőven lehet válogatni.

A belvárosban található a Kovács Margit Kerámiamúzeum, amely az ő kérésére nyílt meg itt. De itt található még a Nemzeti Bormúzeum, a Szerb Egyházi Múzeum, a Szentendrei Képtár, és a lista még hosszasan folytatható. Kedves színfoltja az itteni múzeumoknak a Szabó-Szamos Marcipán Múzeum, ahol a marcipándíszítés mozzanataiba is bepillanthatunk, vagy a Retro Design Center, ahol a hetvenes-nyolcvanas évek világába utazhatunk vissza.

Szinte kötelező program a skanzen meglátogatása is, amely ugyan nem a belvárosban található, de mindenképp megéri a látogatásra szánt időt.

 

Ha eleget sétáltunk és feltöltődtünk a színes, szagos hangulattal, még megéri egy rövidebb kitérőt tenni a Tobakosok keresztjéhez, amely a Szamár-hegyen található. Az egyszerű kőpilléreken álló kovácsoltvas keresztet a 18. század második felében állították,

innen pedig ismét csodás kilátásban lehet részünk, ahogy búcsúzunk a várostól.

Szentendre a fővároshoz közeli fekvése, műemlékei és bő programkínálata révén mindenki számára vonzó célpont lehet.