Egy éve történt

Napra pontosan egy évvel ezelőtt történt: Kinn a teraszon zajlik az élet, Laci hosszasan megmagyarázza döntését, többen meg felszabadultan iszogatnak, cigiznek és nótáznak. Benn temetői a hangulat, Elvis és Csöpke ketten gubbasztanak a nappaliban. Láthatóan megdöbbentek a kihívás hallatán.

- Én rosszul indítottam, így nagyon sok ember megutált. Röhej, engem hívott ki Laci, közben van itt sok ember, aki csak játszik, taktikázik. Én huszonhárom évesen nagyobb ász vagyok, mint ő, harmincévesen. Legalább nem kell idegenek hülyeségeit tűrni - sóhajtozik Csöpke, majd rögvest Mónit fúrja. Kezdi megbánni eddigi szereplését és láthatóan egy komoly multinacionális vállalat vezérigazgatója lett, legalábbis elméleti síkon. - Nem bántam meg, hogy nem taktikáztam - fűzi hozzá megbánó hangon.

Elvis olyan, mint egy multifunkcionális böllér: "mindent vágok!" - bólogat, majd monológba fog: - Ha ultrakaratét akarnak, akkor engem választ a közönség. Nincs gáz, no para! Jók vagyunk, de Laci is jó, őszinte gyerek - löki a sódert, nem tiszta, hogy önmagát, vagy a folyamatosan fintorgó Csöpkét nyugtatgatja. A lány folyamatosan azt bizonygatja, hogy ő tudta, hogy így lesz, de elvárta volna a matróztól, hogy előre jelezze neki, hogy ő lesz az egyik kihívott. A punk lassan elcsendesül, láthatóan arra számít, hogy Csöpke megy párbajra. Mi már tudjuk, ők még nem.

A nappaliban elkezdődött a buli, a többség ott pörög, de a két sértődött kihívott a jacuzziban ázik és úszkál a gyűlölet hullámai közt. Csöpke frusztrált és utálkozó, számára immár mindenki ellenség. Grimaszok, fintorok nélkül már nem bírja a benti létet.