Leo - (Önmarcangoló üzemmódban) Ez fájt. Én veled mindig megpróbálok kedves lenni. Nem akarok erről vitatkozni, mivel én csak a véleményemet mondom.
Ági - Nekem az esett rosszul, mikor éjjel kizavartál. Úgy beszéltél velem, hogy hasonlót érezhettem, mint te. Én elismerem, ezt mondtam, így gondoltam. Én nem azt mondtam, hogy nekem vagy túl kevés.
Leo - De ezt mondtad.
Ági - Veled nem lehet. Csak fújod a magadét. Nekem is sok minden rosszul esett. Én mindent el szerettem volna mondani. Ne hasonlítsunk össze x időt, x idővel.
Leo - (dacosan) A mondat így hangzott: te ehhez túl kevés vagy.
Ági - (végtelen türelemmel) Én azt mondtam, hogy ahhoz az időhöz képest, amit kint töltöttem valakivel, ahhoz képest kevés.
Leo - (megjátszott egykedvűséggel) Ez van.
Ági - Tudod, mi a baj veled?
Leo - Az, hogy megpróbálom korrektül kezelni a dolgokat. Ha olyan emberek, akik szeretek ilyet mondanak, az mélységesen bánt. Az is bánt, hogy tegnap vesztettünk. Ha harcolsz valamiért és nem nyersz, akkor az fáj. Nem az bántott a tegnapi dologban, hogy Indián nyert, hanem az, hogy én vesztettem. (Az önsajnálat vermébe hullva) Ebben is kevés vagyok.
Ági - Ne kezdjük el megint! Én azt mondtam, hogy valamihez. Más kérdés, hogy tegnap én is ideges voltam. A barátnőim szerintem azon csodálkoznak, hogy még nem sírtam annyit, amennyit szoktam.
Leo - Tudod, kialakul benned rólam egy vélemény, az alapján, ami itt történik. Egy csomó mindent túllihegek, mert kíváncsi vagyok emberek véleményére. Ez nem a való világ itt bent, ezt ne felejtsd el.
A nagyszerű beszélgetés meglepő irányt vett: folytatás videón!