Egy igazi válságshow

Vannak olyan helyek planétánkon, ahol - a Való Világhoz hasonlóan - elzárva élnek olyan emberek, akiknek minden léptét figyelik, minden szavukat feljegyzik és már-már az orwelli gondolatbűn vétsége is felmerül.

A VV-Villa is egy hermetikusan elzárt hely, ahová csak megszűrt információk, manipulálásra is alkalmas üzenetek juthatnak be - egyszóval olyan tudósítások és hírmorzsák, melyeket egy hatalom (jelen esetben a stáb) kontrollál, saját céljai elérése végett. Léteznek ilyesféle közösségek több helyütt a világon: elég egy kettéválasztott távol-keleti ország északi felére gondolni, hol éhínség és betegség pusztít, de példaként eszünkbe juthat a Karib-tenger egyik ragyogó gyöngyszeme is, hol szintén elnyomó rezsim irányítja a népet.

Ezek az országok megvalósították azt, amit a Villa kicsiben: a polgároknak igencsak korlátozott jogaik vannak, nem fecseghetnek össze-vissza mindenféle badarságot a villámgyors retorzió veszélye nélkül. Az információ szűrőn megy át, nem kerülhet be az országba (Villába) akármilyen bűnös eszme, tiszta gondolatokat összekuszáló zagyvaság. Akár a Villában, az egyéni szabadságjogoknak is pusztán egy része adatik meg ezeken a helyeken - például a mozgásszabadság a korlátok, tiltások és falak miatt igen szerény szinten érvényesül. Nagy különbség persze, hogy a lakók maguk vállalkoztak erre a pszichológiai kísérletre, több hónapos, kemény játékra, ugyanakkor az elnyomott népeket senki nem kérdezte, hogy vállalják-e a megpróbáltatásokat. És azokon a helyeken, ahol a feleség a férjről szállít adatokat a karhatalomnak, ahol a régi barát a legjobb cimborájáról ír jelentéseket, ott ezt nem játéknak hívják. Ott valóban a lét a tét.