F - Így, egymás mellett, nem tudunk élni. Döntsék el a nézők. Tudnék mondani neked olyan dolgot, amitől a szép bociszemed elkerekedne.
M - És az autóbaleset? Mást hallottam.
F - Aznap este én még két srácot is leütöttem. Nem véletlenül. Megtámadtak. Ki tud erről az autóbalesetről? Tudtommal Szilvi meg én.
M - Tudok a sorok között olvasni. Nem Szilvi adta elő a kis sztoriját. De nem néztem volna ki belőled.
F -Én nem megjátszom magam, én ilyen vagyok. Engem nem tud felhúzni senki. Egyedül ő.
M - Az a baj, Frenki, hogy nem tudom eldönteni, kinek higgyek.
F - Próbálja úgy keverni a sz.t, hogy ő jöjjön ki jól belőle. Meghalt az anyukán három éve, és Szilvi nagyon jól tudja, hogy egy "büdös, k.va anyád" az nem megy el a fejem mellett! Addig ne ítélj el engem, míg nem látod az érem két oldalát.
M - Én nem tudok mit mondani. Majd kint beszélgetünk.
F - Tudtommal ő is kimondta a boldogító nemet, akkor meg mit vár tőlem? Sokkal több a sz.r a mérlegen és így a jót is elfelejti az ember!
Eztán feltűnt a színen Anett és Szilvi, így új, elképesztően izgalmas témák kerültek terítékre: jó kis nőcis rucik, szemfesték, hajformák. Szilvi nem néz Frenkire, a srác levegőnek nézi volt párját: kevés a remény a reneszánszra.