Pandora, a kétszínű

Pandora, Segalra emlékezve Edda dalokat énekelt a konyhában. Csaba szerint a lány kétszínű a miskolci fiúval szemben. Erre Pandora rázendített... 

P: Én mindig énekeltem Edda számokat egyedül is a konyhában. Miért lennék kétszínű? Marcsikán kívül én vagyok az egyetlen, aki megsiratta Segalt. Jó, kicsit sok volt belőle, de most hiányzik. Ha kint találkozom vele, szívesen beszélgetek vele.

Az első párbaj

Szilvi bólogat: Én értelek. Azzal a hülye gyerekkel meg ne foglalkozz. (A szókimondó Csabára utal)
P: Nem kéne mindig kimondania mindent, ami eszébe jut, hiába mondja mindenki azt, hogy ő a legőszintébb a Villában.
P: Most mi lesz nélküle? (Segalra gondol megint)
Sz: Káosz lesz.
P: Hiányzik valami, és ez az ő hangja. Sokat adott nekem, sokat tanultam tőle. Remélem, hogy látja most ezt
Sz: Visszaadtad neki, amit kaptál tőle? Elmondtad neki?
P: Megpróbáltam, de nem jutottam szóhoz mellette.
Sz: Miért hazudtolod meg magad? Alig vártad, hogy eltűnjön.
P: Igen, de attól még hiányzik
Sz: Most miért sírsz?
P: Azért, mert a Csabi megbántott.
Sz: Akkor ne beszélj Segalról. Te magadért vagy itt, nem a Segalért, nem a Marcsiért. A lisztes zsákokat el kell hagyni. A többit felejtsük el!