Sztrájk van, babám

Akkora vihart kavart a Villában az, hogy megint fizetni kell mindenért, hogy a lakók sztrájkba kezdtek és semmit nem csináltak.

Egész délelőtt egymás hegyén-hátán fetrengtek, hol a nappaliban, hol a hálóban, és meg sem mozdultak. A szájukat azonban egyfolytában jártatták. Meg voltak győződve arról, hogy azért nem kapnak ennivalót, mert a stáb rajtuk akar spórolni.

Friss képek

Ezen órák hosszat képesek voltak dohogni. Frenki és Szilvi csitította a többieket, mert nekik volt egy olyan érzésük, hogy a napi kaja szponzorálása talán töredéke lehet a Villában eltöltött idő finanszírozásának, tehát ez a feltételezés nem lehet helyénvaló.

Indián azzal szórakoztatta magát, és a többieket, hogy üvöltözött: "Nem baj gyerekek, a lényeg, hogy szeretjük egymást. Gyertek, öleljük át egymást, és attól majd jóllakunk. Ez itt a szeretet háza". Aztán felvetette, hogy Milónak azt kellett volna mondania, hogy addig ő sem eszik, amíg a többiek nem kapnak. Ágicában erre megszólalt az igazságosztó "Indi. Azért ez nem így működik, ő beteg. Neki muszáj enni". "Jó, jó tudom, de ha ő megfenyegette volna a stábot, akkor adtak volna nekünk is enni, hogy Milo meg ne haljon".

A szerb táncos ezt nem kommentálta. Ekkor rászálltak Tommyboyra is, mert volt délelőtt a riportszobában, de nem mondott semmit róla. Nyílván azért, mert nem mondhatott, de a többieknek - valószínűleg az éhség miatt - víziói támadtak, hogy Tommy jól bekajált a szobában, ezért most jól van, és nem érdekli, hogy társai szenvednek.

Sokáig moralizáltak volna, de egyszer csak felhúzták a redőnyt, és tele volt a terasz finomságokkal. Azonnal rárepültek és gondosan bepakoltak. Mindenki örült valaminek, Ágica a kedvenc szalámijának, Indián a rizsnek, de a köszönjük szócska senkinek nem bírta elhagyni a száját.