Jenny gyermeki könnyei

A győri kislány sem bírta visszatartani, szemeiből kitört a Niagara-vízesés, szíve pedig hevesen kalimpált, mint egy trashmetál együttes dinamikus dobosa.

A társaság magva a nappaliban hever a narancssárga kanapékon. Szülők, barátok helyett a vérvörös párnákat ölelgetik, egyik-másik lakó szeme hasonló színárnyalatban úszik. Akik már megkapták a családi üzeneteket a vak semmibe bámulnak, sóhajtozva, bárgyú vigyorral és kicsiny könnycseppel pirospozsgás orcájukon. A többiek az üres képernyőt nézik, mintha a Messiásra vágynának.

Jenny a következő, aki fókuszba kerül. Mivel anyukája kedves hangja mellé nem jár arc, kórusban képet követel a tömeg, majd végre a kócos hajak nagy ellensége is meghallgathatja édesanyja üzenetét. Már az elején is van kis pityi, közben csak fokozódik a drámai feszültség: Jenny éppúgy végigsírja a bölcs tanácsokat, mint pár lakótársa.

Elvileg csak egy fal választja el a mamától, valójában nagyobb a távolság, mint Vivaldi és a német ipari zene közt: Jenny nem sétálhat ki csak úgy a Villából. Kislattyog helyette a kertbe és cigarettára gyújt: ujjai remegnek, mint egy link nebuló az érettségi előtt.