Végtelen történet...

Ágica újabb támadást indított Leo ellen. A cél megtudni a megtudhatatlan: mi van a fiú agyában és létezik-e számukra közös jövő? A válasz most sem egyértelmű.

Leo: Mi az, amit én nem veszek észre?
Ágica: Van amikor sokkal többet foglalkozol mással, mint velem.
- De ők barátok.
- De ez nem féltékenység.
- Szerinted miért költözött el Katka?
- Nem hiszem, hogy te intézted.
- Szerinted ki? Mondtam neki, hogy jobb lenne, ha elköltözne.
- Utálom, amikor nézel egy pontot rajtam. Főleg ezek után, hogy tudom, hogy szereted a szilikon.
- Honnan veszed?
- Hogy leírtad.

Ágica: Beszéltem Anettel is.
Leo: Mondtam, hogy ne beszéljetek, mert úgysem jöttök rá. Ez a magánügyem, nem akarok róla beszélni. Én ezt tiszteletben szoktam tartani. Te miért nem?
- Kérdeztem Anettől, hogy rákérdezzek-e nálad vagy ne? Végül is úgy döntöttem, hogy rákérdezek. Nagyon sok mindent köszönhetek neked. Örülök, hogy megismertelek.

Ágica: Ma van az első nap, hogy beszélgettünk, hogy hógolyóztunk, jókat röhögtünk.
Leo: De te mit mondasz? Mi legyen?
- Nem tudok most így válaszolni. Rá szeretnék szánni egy délutánt.
- Nem szeretném meghallgatni, hogy miért nem! Tudom, miért akarsz nemet mondani. Mert itt bent nem tudunk zöldágra vergődni.
- Kint úgysem fog menni.
- Miért is?
- Mert tudom.
- Én csak azt tudom mondani, hogy örülök, hogy megismertelek.
- Akkor ezt megbeszéltük.
- Nem.
- De én nem szeretnék erről már beszélni.
- De nem erről fogunk beszélni.
- Akkor miről?
- Most nem tudom.
- Mondd most, csak hogy éjszaka végig tudjam gondolni.
- Inkább azon gondolkozz, hogyan távolodtunk el egymástól ennyire pár nap alatt.
- Úgy. Hogy lesz.rtál.