Nyugágy és magány

A lakók ma délig aludtak, aztán utána is lassan indult be az élet. Sütkéreztek a napon, némi reggeli torna, csak hogy legyen étvágy az ebédhez.

Marcsin a sírás sora, de nem igazán tudja elmondani, miért... Előbb Pandora, az igaz barátnő próbálja vigasztalni, negédesen ömlengve, aztán Leo, az igaz férfiú, próbálja elvonni figyelmét a természet apró csodáiról mesélve, mint hogy miért kék az ég, meg, hogy vannak még látható, de már nem létező csillagok. Anett is előadta a véleményét: "Látod, Marcsi, ugye, hogy nem lehet mindenkit szeretni? Én nem vagyok jó emberismerő, de itt sokat tanulok." Csoda, hogy az ápolónőben feltámadt a magány iránti igény és elő se jött többé a mosókonyhából?

Frenki üzletel, nem lévén pénze, öblítőt cserél cigire. Leo lehet hogy szintén benne lesz valami bizniszben, neki meg a fuvaros dzsekije tetszett meg, amit Milo tusfürdővel mosott ki. Jenny igazán hasznos, mondjon bárki bármit, most például szakszerűen levágta a fiúk haját, Milo ezt az alkalmat is kihasználta volna egy kis pajkoskodásra, mindhiába, a fodrászlány nem keveri össze a munkát a magánélettel. Pandora a szakmájáról beszélt Ágicának, nos, komolyan gondolja a színészetet, felvételizni akar a Színművészeti Egyetemre is...