Nem adják fel!

Ágica és Leo a VillaNaplón keresztül is kommunikálnak, üzennek egymásnak. Természetesen a tőlük megszokott módon: virágnyelven. Most versben mondták el egymásnak, amit már több százszor.

Ágica:
"Néha nehéz perceket produkál az élet,
Sír a lelked, de a célod az, mi még éltet!
Sokszor magányosnak érzed az egész léted,
Senki sincs, ki igazán megértene Téged!
Keményen élsz meg gyenge perceket,
de mosolyogsz, ha könnyes lett a szemed!

Az életednek csak egyszer van kezdete,
de olykor nem Te diktálod, mi ennek a menete!
Egyik percben elkap a sors kereke,
és csak hajt, visz, mint egy rossz gyereket!

Megállnál néha, de kezed megremeg,
nem tudod, hogy ez majd segít-e neked!
De hidd el, mennünk kell, mindig csak előre,
fölösleges egy helyben topogni az esőben!
Vágyaid, álmaid értelme a lényeg, és a legfontosabb, hogy mi mindig-mindig harcoljunk érte."

Leo válasza másnap érkezett: "Nem mindig van úgy, ahogy szeretnénk, nem mindig csináljuk azt, amit szeretnénk, pontosan azért, mert ott van a lényeg és a legfontosabb, hogy mi mindig-mindig harcoljunk érte!" Hát, így...