Fáj a lét, a létezés
a lefekvés, az ébredés.
Fáj a múlt és fáj a jelen
és mindez azért mert nem vagy velem!
Szeretlek Ancikám, hiányzol nekem.
"Nem értem mi van Velem? Az elmúlt két napban nagyon szomorú vagyok és ingerültebb, mint máskor. Hozzám szól valaki és már ugrom. Hiányzik a családom és a barátaim, akik igazán ismernek és szeretnek. A királynőnk itt ül mellettem, és azt mondja lesz ez jobb is. Igaza van. Én mindig azt szoktam mondani: A padlóról csak felfelé vezethet az út. De azért nagyon jól esett, és az is, hogy a Marcsikával beszélgettünk. Köszönöm. Már jobban érzem magam, mint amikor elkezdtem írni, de most először vagyok igazán szomorú itt a Villában. Talán az a baj, hogyha valaki megkérdezi, hogy mi a baj, mosolyogva azt válaszolom: Semmi baj. A Katkával szívesen megbeszéltem volna, de pont nem volt itt és neki is van elég baja, mert a kis bénámnak gipsz van a lábán, és ezért szegénykém igen ki van készülve. Nagyon hiányoznak olyan dolgok, amik a kinti világban természetesek. De szerencsére gyorsan össze tudom magam szedni. Örülök neki, hogy van itt egy-két ember, akik úgy igazán közel állnak hozzám, és akikkel meg tudom beszélni a dolgokat".