Kísértet járja be a Villát!

Frenki Béla, a Dolgozók Szövetségének elnöke és Indián Lajos, a tökéletes helyettes, egyszer csak összenéztek a gép felett. Mindketten úgy érezték, eljött a pillanat, amikor nem tűrnek tovább.  Béla felállt, körbejárta az üzemet, és összehívott mindenkit.

Tiszteletet parancsoló alakja a munkások fölé magasodott, a feszült csendben megköszörülte a torkát, kiegyenesítette a kaszát és elindította a forradalmat.

- Elég az elnyomásból! A katonák nem is végzik jól a munkájukat! A királynőtől elloptak dolgokat: eltűnt a kisangyal, a fogamzásgátló, a beszélő szívecske.

Vádló szavai, mint üres töltényhüvelyek a sortűz után, keményen koppantak a Villa padlóján. A puccs dermesztő lehetősége a sorsukba már beletörődött, fáradt munkásarcokon felcsillantotta a remény fénysugarát. A nép fiai folytatták lázító beszédüket:

- Erre bizonyítékunk is van! Itt vannak a fotók! Íme, itt a királynő például hibát követett el, mert dolgozik, emitt meg a katonák szolgálat közben henyélnek. És ezen a képen testi erőszakot látunk, merénylet készül a királynő ellen. Ráadásul, nézzük meg, kinek a zsebében vannak az eltűnt tárgyak!

A nép a fogas elé vonult. A katonák is megalázottan nézték végig, ahogy a királynő tulajdonában lévő dolgok előkerültek a ruháik zsebéből. Az uralkodó egyetlen szavára ekkor a tömeg lecsillapodott. Szigorú tekintetét a mellén melengetett kígyókra emelte:

- Mi történt itt, eljátszották a bizalmat? Természetesen megadom a tiszteletem, de a fényképek tényleg bizonyítékok.
- Koholt vádak - védték magukat a katonák. - Az antibébi úgy került a mellényzsebembe, hogy a dolgozók elvették, én meg, mivel még nincs itt a párzási időszak, gondoltam, a királynőnek nagyobb szüksége van erre, ezért harcok árán megszereztem.

A nép ismét hallatta hangját. A meglazult rabigát már nem lehet újra rájuk tenni. Végigfutott a dühödt morajlás:
- Leváltani! Árulók! Sztrájkot hirdetünk!