A konyhában mosogatva Ágica Anettel traccsolt a tegnapi buli Leóval kapcsolatos részleteiről. Anett ugyanis elmesélte barátnőjének, hogy este Leo bekéredzkedett meg akarta csókolni. Ő persze elhajtotta, és egész éjszaka alig tudott aludni, annyira bántotta az eset. Reggel első dolga volt, hogy felvilágosítsa Ágicát.
Több sem kellett a miskolci lánynak, órákig fortyogott magában, elmondta Leót mindennek, de a lényeg: az ő szemében - most már biztos - a fiú gerinctelen.
Mire Leo felébredt, Ágica már mindent elhatározott magában: el fogja mondani véleményét az illetékesnek. Az illetékes gyűrötten ébredt, első útja a fürdőszobába vezetett, ahol sokáig állt a zuhany alatt. Megtörten járkált a Villában, majd a medence szélén ácsorgott a semmibe révedve. Pár perc múlva Ágica el is kapta és Anett jelenlétében beolvasott a szerencsétlen párának: "A tegnapi dolgok után, azt hittem, valami még lehet köztünk, de ezek után már biztos nem. Ha én elküldelek, mész az Anetthez? Ő is elküld, jössz hozzám? Azt hittem, más vagy. De most már tényleg csak azt tudom, mondani, hogy hagyjál békén!"
Leo leszegett fejjel ült mellette, majd halkan annyit mondott: "Ne haragudj! Igazad van." Egy darabig még ott ücsörgött, aztán megelégelte Ágica szózuhatagát, felállt és arrébb oldalgott.
A hálószobába Anett követte, aki megpróbálta tisztázni a lényeget. Leo végighallgatta, majd csak ennyit mondott: "Sajnálom, Anett. Az egészet. Most már mindegy."
Anett kifejtette, hogy talán még rendbe jöhet a kapcsolatuk, de Leo reményvesztve folytatta: "Ebből már nem lesz semmi. Ágica kemény csaj. Egész este vele akartam lenni. Hülyeséget csináltam. Ennyi."
Anett - a kis bajkeverő - gyorsan Ágicához szaladt, elújságolta Leo szavait, hátha sikerül még javítania a helyzeten: "Csináljunk úgy, mintha semmi nem történt volna. Legyetek barátok, én úgy teszek, mintha álmodtam volna. Tudom, hogy odavan érted!"