Minimális célunk a maximum

Duzzogó diákok bóklásznak fel-alá, tétova tanerő ácsorog a táblánál. Kissé lassú a reggel, mint az afgán demokratikus átmenet. Leo nem csak a munkában, a tanulásban is első akar lenni, azaz minimális célja a maximum.

A mohó ifjú - kinek nagy a tudásszomja - nem tudja elképzelni, hogy a többi haszontalan, semmirekellő, léhűtő csibész mi a túrót csinál reggel kilenckor, ahelyett, hogy lelkiismeretesen felvenné kék köpenyét, és beülne a helyére, táskájában körzővel, vonalzóval, pedánsan, precízen elkészített házi feladattal. Mivel a reggeli szüttyögés kissé elhúzódik, a becsengetés időpontjában egyedül Leo diák dekkol a padban, még a pedagógus sem jelent meg a tábla előtt, a tisztálkodó és bamba arccal nézelődő diákokról nem is szólva.

- Nincs füzetetek sem! - morgolódik a diósgyőri tanerő, Ágica. Nem túl rózsás a kedve, mivel Leo már korán reggel duzzogott és morgolódott, így az alaphangulat adott. Álmos fejek, csipás szemek néznek vissza a padokból, miközben az ásítozó pedagógus a vendéglátóipar helyzetét próbálja felvázolni elhaló, fásult hangon. Pár perc után már kuncognak és viccelődnek, Leo büntetésből lenyom öt fekvőtámaszt - azaz kezdődik egy új nap.