A probléma: Ágica - megfelelő mennyiségű alkohol hatására - nagyon jól érezte magát a bulin, vele ellentétben Leo viszont egyáltalán nem élvezte a mókát. Az éjszaka során a fiú többször is megpróbálta tisztázni vele érzéseit és ellenérzéseit, de Ágica nem törődött ezzel.
Ébredés után azonban néhány mondatban felelevenítették a tegnap történteket, majd később a kertben, egy romantikus kéz a kézben séta keretén belül megbeszélték a nem is olyan nagy problémát:
Ágica: - (kedvesen, megértően) Muszáj, hogy őszinte legyek, mert úgy néztél rám tegnap, hogy megöltél. Nézz a szemembe és valld be. Kicsit elengedtem magamat, és úgy néztél rám. Eleve szégyelltem magam, hogy becsíptem ennyitől. De mondták a többiek, hogy semmit nem csináltam, csak jókat nevettem. Most fordított helyzetben? Mindig ebbe gondolj bele!
Leo: - (pajkosan, egyáltalán nem ingerülten) Jól van, hagyjuk már.
Ágica: - (még kedvesebben, a fiú nyakába csimpaszkodva) Ha legközelebb lesz buli, akkor lehet, hogy jobban fogod érezni magad. Nem leszel feszült. Soha nem engedsz fel.
Leo: - (őszintén) Jó, összeszedem magam, megígérem.