- A régi életemet akarom, de legalábbis saját magamat! - pityergett Leo vállán. - Gyenge sz.r vagyok, szeretetre vágyom, de itt nem kapom meg.
- Tőlem megkapod, tudhatnád, ez tényleg szeretet - vigasztalta az egyetlen barát. - Ha velem beszélgetsz, mindig sírsz, jó hatással vagyok rád.
- Olyan szinten mélyponton vagyok, attól félek, hogy elb.sztam az életem, azzal, hogy itt vagyok. Nem voltam felkészülve erre a játékra.
Leo kitartóan nyugtatta, megérti, de bízzon magában, higgyen a jövőben:
- Ne vágj el minden kötelet, mert leesel a földre. Honnan tudod, hogy mi van odakint?
- Nagyon össze vagyok zavarodva.
- Így van, nem tudod, mi az igazság, - szögezte le Leo - de rossz irányba haladsz.
Tommyboy is beszállt a lélekápolásba, ajánlotta magát példának, ő még bírja. Attól, hogy készen van, még fel tud állni. Leo, sikerükben bízva, ágyba küldte a lányt, de egyedül:
- Holnap úgy kelj föl, hogy már tudod, hogy mi a szitu.
Katka nem fogadta meg a tanácsot, kiment még cigizni egyet az udvarra, ahol az éjszakai lovagja fogadta:
- Á, ismerlek, most jön az 'úristen, mit tettem'-nézés. Figyelj, hallgass meg mindenkit, de dönts egyedül. Tudod, én bevettem a dilibogyómat, engem nem érdekel semmi, legfeljebb az, hogy ha én tettem tönkre a kapcsolatotokat.
- Annak már úgyis vége - nyugtatta magát Katka. - Jó volt éjjel, nem sajnálom. Csak össze vagyok zavarodva.
- Hidd el, és ne sértődj meg, de nem akarok semmit tőled, - rémült meg Frenki - de főleg lelkiekben ne számíts rám. Sajnálom, ilyen vagyok...
Aztán még hosszasan beszélgettek, Frenki szépen elmagyarázta, hogy neki most már tényleg mindegy, közel úgyse kerül hozzá senki egy darabig, és ezt javasolja a lánynak is, ne szívja mellre a depressziót, senkinek se könnyű itt, de valahogy el kell evickélni. Közben, csak hogy bizonyítsa, mennyire megy neki az önmagából kifordulás, ilyen kurjantásokkal tarkította beszédét:
- Hát én vagyok a Villa csődöre, ilyen se volt még a ValóVilágban, a csávó, aki két nőt csinált meg! És még jönnek a szépségkirálynők!