Anettra jár a rúd

A fáradhatatlan Smith ügynökök és a sötétben bujkáló ellenforradalmárok, akárcsak az egész Mátrix, stand-by üzemmódba kerültek a délután folyamán.

Egyes szoftverfolyamatok lassan álltak le, Anett például nem látta, hogy míg Leóhoz beszél, az valójában alszik, és darabig még mondta a magáét. A hosszas pihenés kényszerű végén Frenki ügynök meg is jegyezte: "csak a biztonsági őrök alszanak ennyit öltönyben".

Anett rövid öröme, az a tíz perc, amíg láthatott valamit, tartós bánatba fordult. Az újra rászakadt sötétséget nehezen viselte, aztán még a csúnya Indián is szemétkedett vele, hogy például:
-Anett, te nem látsz át semmit, olyan szőke vagy!

És szegény lány tényleg nem látott, még azt se, hogy Marcsi álla közeledik, oszt szépen belefejelt. Persze valahogy ezt is ő bánta, egy újabb púpot szerzett fejére, lassan Pandorának se lesz több fejsérülése, mint neki. Nem is bírta már sírás nélkül, Katkáék ugyan vigasztalták, de a rézbőrű ügynök szíve kemény maradt:
- Most sírnak, de annak meg örülnek, hogy kint meg sztárolják őket. Nem kellett volna jelentkezni ebbe a játékba ám!
- Egy kiadós dugás kellene mindegyiknek - jött rá a megoldásra Csaba, aki mintha sajnálná, hogy a Villa csődöre nem ő lett.

A lovásznak máskülönben ma sziporkázott az elméje, Marcsival barkochbázott, sajátos volt, meg ilyeneket talált mondani:
- Így, hogy nem látok, olyan érzésem van, mintha engem se látna senki.